A huszonkét évig tartó győzelmi sorozatunkat barátságosnak nevezett meccseken értük el, a tíz találkozó között egyetlen tétmérkőzés, a szintén sikeresen megvívott 1952-es olimpiai selejtező szerepel. Ebben az időszakban kétszer is gólparádét rendezett a magyar válogatott, az első nagy zakót 1945 szeptemberében az Üllői úton (7-2), majd három évvel később a Megyeri úton (9-0) mértük szomszédainkra. Utóbbi eredmény egyébként azóta is kitörölhetetlen emlék a románok számára, ekkora különbségű vereséget ugyanis soha nem szenvedtek el.

Az 1958-as bukaresti győzelmünk után új fejezet kezdődött, a barátinak titulált összejöveteleinket EB és vb-selejtezők váltották. Ezt a szakaszt is jól indítottuk, a kontinenstorna negyeddöntőbe kerüléséért két döntetlent játszottunk, s bár mai számítás szerint mi voltunk a jobbak (1-1 itthon, 2-2 idegenben) harmadik mérkőzésen dőlt el a továbbjutás, a belgrádi ráadás pedig nekünk kedvezett (2-1). Kilenc év szünet után győzelemmel folytattuk az immár fél évszázada tartó veretlenségi sorozatunkat, 1981. május 13-án a Népstadionban Fazekas László góljával ha szűken is, de megnyertük a vb-selejtezőt. Nevezetes dátum volt ez, azóta ugyanis nem sikerült felülkerekedni a románokon. A bukaresti visszavágó (0-0) után ugyan mi örülhettünk, hiszen nagy lépést tettünk a spanyolországi világbajnokság felé, a mérkőzés hangulata, a fogadtatás azonban minden, a legpesszimistább várakozásunkat is alulmúlta. Mészöly Kálmán szövetségi kapitánynak a Nemzeti Sportban tett nyilatkozata szerint ,,azon, hogy a Himnusz alatt végig fütyültek, mi nem lepődtünk meg. De az megdöbbentő volt, hogy a Szombathelyről érkező szurkolói csoportból egy hölgyet megdobtak. Nem paradicsommal, hanem kővel. Orvosunk, dr. Gótzy Gyula látta el a sérültet. Viszont a történtek kellőképpen felhergelték a csapatot.”. Több játékos is úgy emlékezett vissza, hogy az együttes törzshelye nem is a szálloda volt, hanem a bukaresti magyar nagykövetség. Mészöly ezt a következőképpen magyarázta: ,,Attól tartottunk, a románok betartják a fenyegetésüket. Válogatottjuk a budapesti találkozó előtt a Margitszigeten lakott, ahol egy zenei tévéműsort vettek fel, és az ellenfél meg volt róla győződve, hogy ezt direkt az ő bosszantásukra teszik. Mondták is, na majd Bukarestben! Mi elejét vettük, hogy bármi is történjen velünk, az alvást leszámítva szinte a nagykövetségen laktunk. Ott voltak az értekezletek, még ott is ettünk, mert vittünk magunkkal szakácsot". Túléltük.

Tizenhét csendes év telt el ezután, 1998-ban újra magyar-román szerepelt a műsoron, a 2000-es Európa-bajnokság selejtezőjében ugyanis ismét összehozott minket a ,,jó sors". Az 1998-as budapesti meccset Hrutka János bombaszabadrúgásával 1-1-re mentettük, az ezt követő tizenegy esztendő azonban maga volt a rémálom. Nem csak a lelátón, hanem a pályán is. Öt mérkőzés, öt vereség, rúgott gól nélkül, miközben tízet kaptunk.

Idén tavasszal fordult a kocka. Fordulhatott volna persze nagyobbat is, másodpercek választották el a magyar válogatottat attól, hogy harminckét év elteltével ismét legyőzze Romániát. Március 22-én hatalmas lehetőséget szalasztott el a csapat, ráadásul olyan gólt kapott a hosszabbítás végén, ami már-már a vicc kategóriába sorolható, ők örömükben, mi kínunkban mosolyogtunk. Mészáros Norbert és Varga József összefutott, elesett, a labda az öt perce pályán lévő Chipciuhoz pattant, aki köszönte szépen az ajándékot és egyenlített. Ezen és ennyin múlott, hogy ki-ki meccset kell játszanunk Bukarestben.

Ott, ahol nem a stadion kapui, hanem a pénztárai lesznek zárva. Ott, ahol talán még az 1981-ben átvészeltnél is ellenségesebb lesz a hangulat. Ott, ahol ötvenöt éve nem nyertünk. Ott, ahol mintegy háromezer magyar szurkoló próbál majd túlkiabálni ötvenezer románt. Ott, ahol ha nyerünk, négy napra rá az észtek ellen bebiztosíthatjuk a második helyünket a csoportban, és akkor gyakorlatilag készülhetünk a pótselejtezőre. Óriási a tét.

Hogy is mondta Egervári Sándor a vele készült interjúban? Egy bravúr nem elég. A törökök elleni négy ponttal megvolt az első, ha most letudnánk a másodikat, aztán mindezt kedden megfejelnénk egy újabb győzelemmel, mennyivel jobb érzéssel utazhatnánk Hollandiába. Tudom, sokkal könnyebb a képletet levezetni, mint a meccset lejátszani. Hogy mégis miben bízhatunk pénteken este? Leginkább azokban, akik három évvel ezelőtt elindultak egy úton, aminek most az eddigi legnehezebb, de korántsem leküzdhetetlen akadályához érkeztek. A játékosokon múlik, hogy letérnek-e róla, vagy tartják az irányt.   

A 20 órakor kezdődő Románia-Magyarország vb-selejtezőről és az előkészületekről a hatharom.com élő, szöveges tudósításban számol be.