Az első félidő végén még volt miről beszélni, mert bár látszott a Pick Szeged játékán, hogy még alakulóban van a csapat, bőven volt remény még a meccs megnyerésére is. Ugyan egy első perces kiállítás miatt rosszul kezdődött a meccs, a védekezés úgy, ahogy rendben volt, amikor a mieink vissza tudtak rendeződni és falként álltak fel, támadásban azonban voltak gondok.

A korábbi években többször látottakhoz hasonlóan sokszor volt statikus a játék, hiányoztak a labda nélküli bemozgások, és nem mindig érezték egymást a játékosok, sok volt a labdavesztés. Ezekből lőttek is indításos és csapatlerohanásos gólokat a macedónok. Emberelőnyös helyzetekben azért így is sikerült mindig visszakapaszkodni háromgólos hátrányból is. Ancsin meg-megvillant, Parrondónak és Kekezovicsnak is volt egy-egy szép megmozdulása a széleken.

Mikler sokkal jobban védett, mint az ellenfél kapusai, és úgy tűnt, hogy pontosabb támadójátékkal van keresnivaló. Intő jel volt ugyanakkor például, amikor kettős emberelőnyben is Sulc egyéni klasszisa kellett egy gólhoz, mert nem sikerült a négyemberes falat sem rendesen megmozgatni.

A szünet után viszont javulás helyett teljes összeomlás jött. Sztanics feljavult a hazai kapuban, és amikor sikerült is lövőhelyzetet kialakítani, akkor is telibe lőtték a mieink. Ráadásul egyre több volt az eladott labda, védekezésben pedig egyre kevésbé volt meg a dinamika. Nem is kellett nagyon erőlködniük a macedónoknak, érthetetlenül az oldalvonalon túlra dobott labdákból és belemenésekből rendszeresen indulhattak, és ziccereket lőhettek Miklernek, a hajrában pedig Tatainak.

Ráadásul hiába tűnt hosszabbnak a szegedi kispad, nem gyorsították a tempót a mieink. Az új igazolás Mindegía talán abban lenne jó, hogy védekezésből gyorsan felvigye a labdát, de általában a padról jött be, felállt fal ellen pedig szinte semmit nem vállalt, volt amikor a hatosról is továbbtette a labdát. Ancsin és Balogh fáradásukkal párhuzamosan egyre pontatlanabbul lőttek, Zubai nagy birkózások közepette heteseket harcolt ugyan ki, de azok sem mindig mentek be, így negyedóra alatt egyetlen gólt szerzett a Szeged, Juan Carlos Pastornak pedig nyolc találatnyi hátrányban harmadszor kellett időt kérnie.

Sokat nem ért el vele, rövidesen tíz gólra nőtt a hátrány, és csak azért nem lett sokkal több, mert a Metalurg spórolhatott az energiáival. Sok volt az emberhátrány is, mivel rendre lemaradtak a mieink a támadókról, és látványosakat szabálytalankodtak. Az utolsó öt percre bőven eldőlt a mérkőzés és sajnos a továbbjutás is. Még az utolsó pillanatokban sem volt megfelelő a koncentráció, Ancsin találata után ugyanis Manaszkov még középkezdésből is felért, hogy lőjön egy ziccergólt.

Így 26-16-os vereséget szenvedett a Pick Szeged, amelynek legfeljebb a győzelemre van esélye hazai pályán, csodának kellene történni, hogy vasárnap este sikerüljön megfordítani az állást.