Nemrég írtad alá a szerződésed az MLSZ-szel: a feladatod a magyar futballtradíció felkutatása lesz. Mit takar ez a titulus pontosan?
Ez a státusz teljesen újszerű a világ labdarúgásában, nekem legalábbis nincs tudomásom arról, hogy bárhol külön erre a területre ráállítottak volna egy szakembert. Ez persze nem véletlen, a munkakör ugyanis feltételezi, hogy az adott országban valamikor kellett lennie egy élő és eleven kultúrának, egy olyan közegnek, amelyben az elődök olyan őstudás birtokában voltak, ami utat mutathat a ma szakembereinek is. Nálunk pontosan ez volt a helyzet. A magyar tradícióról szóló könyvemben igyekeztem ezt a futballvallást felfedni, bebizonyítani, hogy van mit tanulnunk az elődöktől. Négy év munkájával is csak töredékét sikerült felkutatnom az őstudásnak, a gyökereknek. Azonban az egységes játékelmélet, az irányt mutató gondolkodásmód már rendelkezésre áll. Ez maga a labdarúgás térmodellje.
Mi az oka annak, hogy eddig senki nem foglalkozott a területtel?
Talán nem ismerték fel az őstudást, vagy ha felismerték is, nem tulajdonítottak neki olyan jelentőséget, amilyet kellett volna. Az is megeshet, hogy rosszul ismerték fel az elődök tanításait, vagy csak egyszerűen sértette valakinek az érdekét, hogy a területet ismerő szakemberek pozícióba kerüljenek. Pedig annak idején, amikor bejött az egységes európai edzőképzés, az UEFA kifejezetten kérte a tagországokat, hogy az alapokat illesszék bele a már meglévő labdarúgókultúrába, hozzák összhangba a tradicionális elvekkel. Ehhez azonban fel kellett volna ismerni a magyar hagyományokat, ami nekünk egyáltalán nem sikerült. Ahelyett, hogy kutattunk volna, ahelyett, hogy érdeklődtünk volna elődeink tapasztalatai és tudása iránt, leegyszerűsítettük a dolgokat arra, hogy az '50-es években szerencsénk volt, mert egyszerre öt-hat világklasszist is be tudtunk állítani a csapatunkba. Ilyen előzményekkel a hátunk mögött nem véletlenül hat újdonságként a mostani szerepköröm - ami egyébként teljesen abszurd, hisz a XXI. században élünk, és egy 110 éves iparágról beszélünk.
Mit gondolsz, miért épp most lett olyan fontos a tradíció-kutatás, hogy pozíciót kaptál az MLSZ-ben?
Január óta új vezetője van az edzőképzésnek, Mezey György helyét a sokkal fiatalabb Szalai László vette át. Ő teljesen máshogyan képzeli el a szakemberek oktatását, mint elődje. Fontosnak tartja edzőlegendáink veretes gondolatainak megismertetését. Nem titkolt célja, hogy azt a fajta gondolkodásmódot, ami régen a sikereket szállította, újra sikerüljön felfedezni, és rendszerbe állítani. Éppen ezért nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a szakmai történelemórák is megjelenjenek az edzőképzésben, illetve arra arra is, hogy egységes legyen a képzés által létrehozott iparági tudás. Ennek a munkakörnek a létrehozását is ő kezdeményezte, amivel - feltehetőleg - utat mutat még a külföldi labdarúgó-szövetségeknek is.
Vannak már konkrét elképzeléseid a munkádat illetően?
Természetesen vannak, persze kérdés, hogy ezekből mit tudok, mit tudunk megvalósítani.
Az én olvasatomban az Edzőképző Központnak tudásmegosztó központként kellene működnie. Ez azt jelenti, hogy legfontosabb feladatának a tudás menedzselését kell tekinteni. El kell érni, hogy a meglévő tudás mindenkinek ingyen a rendelkezésére álljon, vagyis szabadon hozzáférhető legyen, ezt követően pedig mindenki szabadon meg is oszthassa. Olyan rendszert kellene kiépíteni, ahol maga a rendszer biztosítja, hogy a tudás felszínre kerüljön. Ne csupán egy szűk csoport tudása jelenjen meg a képzésben és a hétköznapi munkában, hanem az egész iparág egységes tudása.
Egy évig szól a szerződésed. Mit szeretnél elérni ez alatt az idő alatt, mivel lennél elégedett megbízatásod lejártakor?
Tudom, hogy az előzőekben felvázolt vízió csak fáradságos munkával érhető el, és az odáig vezető hosszú út kikövezése nem az én feladatom. De a legfontosabb, azonnali teendőim elvégzésekor minden esetben ezek a célok fognak vezetni, mert csak így van értelme energiát fektetni a tradíció kutatásába. Természetesen lehet beszélni rövidebb távú célkitűzésekről, ezek nagy vonalakban a következők:
- szakmai beszélgetések folytatása a már idős, és sajnos nem a legjobb egészségnek örvendő legendákkal, tudásuk rendszerezése
- a tradíció alapműveinek digitalizálása, feldolgozása, magyarázatokkal, értelmezésekkel való ellátása. És itt nem csak a magyar anyagokra gondolok, hanem Plattkó Ferenc Chilében, vagy Kovács István Franciaországban megjelent szakkönyvére is.
- szakanyagkutatás és feldolgozás.
Nyolc könyvet írt a magyar edzőknek
Ferenczi Attila A-licenszes labdarúgó-edző és szakíró, a magyar futball tradíciójának jeles kutatója. A világon elsőként alkotta meg a futball folyamatmodellezett játékelméletét, de ezen kívül is olyan újdonságok fűződnek a nevéhez, mint a hagyományos brazil játékmodell europaizálása és továbbépítése, vagy a magyar tradíció szellemi örökségének feltárása és eggyé szervezése. Nyolc szakkönyve jelent meg, külön kötetben elemezte az Ajax és a Barcelona játékrendszerét is.
A Futball Tréner szakújságot 2002 óta szerkeszti, jelentek meg oktató DVD-i, oktatott az edzőképzésben Bicskei Bertalan és Prukner László irányítása alatt. 2004-ben lett UEFA A-licenszes edző, 2009-ben a Magyar Olimpiai Bizottság Fair Play-díjjal tüntette ki. 2013-tól az MLSZ Edzőképző Központjának munkatársaként kutathatja tovább a magyar futball tradícióját.
Korábban nem mindenben értettél egyet az Edzőképző Központtal, legendás vitáid voltak például Mezey Györggyel, de Both József ellen is emeltél szót. Ennek fényében meglepett a felkérés?
Megmondom őszintén, igen, nagyon meglepett az MLSZ megkeresése. Noha a Mezey vezette edzőképzés kívételével minden másik programnak voltam oktatója (Bicskei Betalan, illetve Prukner László idejében - a szerk.), nem számítottam már ilyen pozícióra. Azonban mivel itt nem csak óraadásról van szó, hanem eszmekutatásról, ami a szívemhez sokkal közelebb áll, örömmel vágok bele.
Eddig híres voltál kérlelhetetlen őszinteségedről, sokan a magyar futball egyik legnagyobb megmondóemberének tartottak. Ezután is ennyire szókimondó leszel? Lehetsz egyáltalán az?
Azzal, hogy az MLSZ-hez kerültem, a szerepem megváltozott. Eddig a folyamat kontrolling funkcióját testesítettem meg: felhívtam a figyelmet az anomáliákra, a gyökerektől való elszakadásra, a tévútra, a rossz diagnózisra, a rossz terápiára. Mostantól viszont más a funkcióm, ha úgy tetszik, missziót teljesítek, igét hirdetek, eszmét terjesztek. Fel szeretném támasztani a tetszhalott magyar labdarúgókultúrát, közzé szeretném tenni azt a tudást, amit edzőlegendáink hagytak ránk, ami túlmutat időn és téren. A nyilatkozataimban - ha kérdeznek -, ennek, és csak ennek szeretnék teret adni.
Nem gondolod, hogy ezzel veszítesz majd a népszerűségedből?
Azt nem tudom mennyire vagyok népszerű, én inkább a rosszakaróimról tudok. Azt sem tudom igazából, hogy miért újdonság az a futballban, ha valaki nevén nevezi a gyereket. Amíg a politikai életben és az egyéb területeken teljesen elfogadott a vita, addig a futballban már a puszta lehetősége is akkora újdonság, mint a Holdra szállás volt a '60-as évek végén. A lényeg, hogy ha szót kapok, akkor minél több tudást igyekszem felfedni és átadni a tradícióból.
Nyilván lesz felettesed, de pontosan kinek tartozol majd beszámolni, ki koordinálja, ki ellenőrzi a munkádat? Vagy teljesen szabad kezet kaptál?
Természetesen mivel az MLSZ hivatalként működik, így az én számonkérésem és ellenőrzésem is folyamatos lesz. A közvetlen felettesem az Edzőképző vezetője, illetve az MLSZ főtitkára. A napi munkámat azonban alapjaiban nem ők fogják befolyásolni, hanem az, hogy a riportalanyok közül, kit, mikor enged az egészségi állapota nyilatkozni. Itt jegyezném meg, hogy óriási hibát követtek el az edzőképzésben dolgozó szakemberek az elmúlt ötven évben. Hogy lehet az, hogy senki nem tulajdonított jelentőséget annak a tudásnak, amik nagy edzőinkben és játékosainkban felhalmozódtak? Mindenki sírba vitte a tudását. A tradícióról szóló könyvem 2006-ban jelent meg. Azóta hét év telt el, időközben meghalt Puskás, Albert, Varga Zoltán, Kalocsai Géza és Baróti Lajos is. Amit tudtak, és ami a fejükben volt, az a semmivé vált, a magyar futball gyakorlatilag semmit sem profitált belőlük. A huszonnegyedik órában vagyunk, a cél az, hogy mentsem, ami még menthető, és maradjon valami a rengeteg tapasztalatból és bölcseletből az utókornak is.
Ferenczi Attilával folytatott korábbi beszélgetések a hatharom.com-on:
Miért beteg a magyar futball? I. rész
Miért beteg a magyar futball? II. rész
Egervári egy jó közösségépítő, semmi több - beszélgetés Ferenczi Attilával
A világ futballja most nekünk segít - beszélgetés Ferenczi Attilával II. rész
Felépített támadásokból sansztalanok vagyunk - Ferenczi Attila