Nem kezdte jól a bajnokságot a címvédő Győr, Pintér Attila csapata eddigi három meccséből egyet sem tudott megnyerni, és csak tizenegyedik a tabellán. A rossz szereplést persze egyelőre még nem kell túlmisztifikálni, de tény, a Fraditól hazai pályán ezelőtt csaknem tíz éve nem kapott ki az ETO, és az első fordulóban egy 1-1-et elcsípő Diósgyőr is oda-vissza megkapta a maga sallerját tavaly.
Ha ehhez hozzávesszük a Maccabi elleni tükörsima BL-égést, és a magyar drukkerek évtizedes múltra visszatekintő hiperérzékenységét, egyértelmű, áll a bál az ETO-Parkban. Már csak az a kérdés, hol a bibi.
Tavaly is döcögősen indult a szekér, akkor a Debrecen rögtön a nyitófordulóban gurított nekik egy négyest (4-1), majd a Haladás ellen is csak egy iksz (1-1) jött össze. Már mindenki temette volna az ETO-t, amikor egy Kaposvár elleni, kínkeserves küzdelemben behúzott győzelem után, egyszercsak elindult a szekér. Pintérék zsinórban 16 meccsen keresztül maradtak veretlenek, megverték idegenben a Videotont, hatot rúgtak a Pápának, ötöt a Kecskemétnek, de a Debrecennek is visszavágtak a nyári vereségért. Végül megerőltetés nélkül, 10 pont előnnyel húzták be a bajnoki címet.
Ha ebből indulunk ki, idén sincs nagy baj, kicsit beragadt a csapat a rajtnál, nagy ügy, volt már ilyen. A BL-kiesés már beszédesebb, a Győrnek ugyanis egy pillanatig nem volt sansza a Maccabi ellen, örülhettek, hogy végül négy kapott góllal megúszták az igencsak kínos vergődést. Közben ráadásul az átigazolási szezon sem sikerült épp fergetegesre, a hiányposztok lyukasak maradtak, a keret pedig már-már mammutméretűre duzzadt.
Jelenleg 34 játékos alkotja az ETO keretét, ekkora merítésből egyetlen másik csapat sem dolgozhat a bajnokságban. A 34-ből ráadásul 19-en légiósok - ez összesen több mint 50 %-os arányt jelent, a magyar átlag 32 %. Az igazolások látszólag minden koncepciót nélkülöztek a csapatnál, Pintér például hiába hangoztatta egész nyáron, hogy befejező csatárt keres, ilyenből egyetlen egyet sem találunk az érkezési oldalon.
A beszákolt játékosok közül Mevoungou vérbeli ütköző, Wolfe jobbhátvéd, Martínez amolyan visszavont ék, Lázok pedig - bár valóban sok poszton tud játszani - igazán jól épp az egy szem center mögött érzi magát. A néhány napja érkező Burgosra talán úgy-ahogy rá lehet húzni a címkét, de tavaly Kecskeméten ő is csak 5 gólig jutott a bajnokságban - nem épp ilyen statisztikára számít az ember egy kiemelkedő csatártól.
A csapatból bántóan hiányzik egy irányító, egyszerűen nincs aki összekösse a csapatrészeket, mintha állófocit játszana a Győr. Ez egyébként már tavaly is jellemző volt, góljaik zömét pontrúgásból, bedobások után, vagy villámgyors kontrák végén szerezték, sokszor a szerencsével sem álltak hadilábon.
Mélységi irányítónak Pátkai vékony, és nem is ez az igazi posztja, ő inkább a passzsávok felügyeletében és a labdaszerzésben jeleskedik. Az eddig látottak alapján Mevoungou klasszikus verőember, de szintén az ütközés az erőssége Kambernak is. Kiss Máté, vagy Pilibaitis csak elvétve kap lehetőséget, Dudás Ádám pedig még annyiszor sem, teljesen kiszorult a csapatból.
A szerb Trajkovics előrébb szeret játszani, rendszeresen felér a támadásokkal, de irányítói vénája neki sincs, képtelen mozgatni a csapatot. Meglehet, nem is feladata, Pintér általában a szélek felé tereli a játékot, Koltai, Varga, Andrics, Kink, mind-mind a vonalak mellett érzi igazán jól magát. Ők ráadásul tavaly a kapu elé is rendre odaértek - bár az is lehet, csak kényszerből, középcsatára ugyanis már akkor sem volt az ETO-nak.
Érthetetlen, miért az egyébként is bivalyerős posztjain erősített Pintér, Martínez nem előretolt ékként az igazi, mint ahogyan Lázok sem, ő Kronaveter, vagy a visszatérő Strestík riválisa lehet a csatár mögötti pozícióban. Wolfe megszerzése sem volt égető, jobbhátvédben tavaly Svec remekelt, a cseh egyébként is a keret egyik legértékesebb játékosa.
A letámadással látványosan nem tudott mit kezdeni a csapat az első fordulókban, a Diósgyőr és a Fradi is megzavarta ezzel a labdakihozatalaikat. Főleg előbbi meccsen volt érzékelhető a tanácstalanság a győriek játékában, ebben pedig benne lehet, hogy idén már a pár éve még topkategóriásnak tűnő védelem sem az igazi.
A Montpellier elleni EL-győzelem idején a Babic, Djordjevic, Stanisic, Szabó védelemmel állt fel az ETO. Közülük már csak a két szerb, Djordjevic és Stanisic tagja a keretnek, de mindketten viszonylag gyakran bajlódnak sérülésekkel. Babiccsal Pintér egyes pletykák szerint összeveszett, a horvát balbekk idén nyáron ezért végleg hazaigazolt, az NK Osijek gárdája vette meg. Szabó helyét Völgyi foglalta el, a sokak által a válogatottba is követelt szélső azonban épp védekezésben nem az igazi, hiába van remek balosa, ha sokszor rosszul helyezkedik, és posztjához képest viszonylag lomha is.
A hiányposztok tehát a nyári igazolások ellenére maradtak, cserébe viszont óriásira duzzadt a keret, nem egy helyen ráadásul már-már túlzottan is nagy a kínálat. Ráadásul nincs többfrontos harcra kényszerítve a Győr, a zsúfolt keret így később akár konfliktusokhoz is vezethet majd.
A tűzre olaj lehet Pintér Attila agresszív stílusa is, nem titok, a vezetőedző nehéz ember, korábban a Fradinál például saját játékosai írtak petíciót menesztése érdekében. Azóta ugyan higgadtabb, érettebb lett, de egy-két keresetlen megnyilvánulásért ma sem megy a szomszédba: a BL-kiesés után saját játékosait, a bajnokikat követően a játékvezetőket bírálta.
Kétségbeesni valószínűleg nem fog, ráadásul a tulajdonos Tarsoly Csaba is bízik benne, nem véletlenül hívta vissza Csertői Aurél menesztése után. Pintérnek ráadásul a tavaly harminc éves szünetet követően behúzott bajnoki cím is biztonságot ad, mégiscsak furcsa lenne néhány kissé gyengébb eredmény után azonnal lapátra tenni a korábbi sikerkovácsot.
A következő forduló után talán okosabbak leszünk, szombaton a Győr a nulla ponttal szerénykedő Pécs otthonába látogat, ha ott sem tudja megszerezni első győzelmét, nagyon leszakadhat az élbolytól.