- Hogy értékeled az első olimpiai ciklusodat a hollandoknál? Ők mennyire elégedettek veled, terveznek-e netán még hosszabb távra is veled?
- Az elmúlt olimpiai ciklus nagy változásokat hozott a holland műugrásban. A legnagyobb eredmény, hogy sikerült egy olyan hosszútávon is működtethető szervezeti és szakmai rendszert kialakítani, ami biztosíthatja a folyamatos eredményességet.Ennek alapja a régiós és központi utánpótlás nevelés, az edzőképzés illetve továbbképzés és a jelenlegi legjobb versenyzők magas szintű támogatása. Kiemelt szerepet és figyelmet kapott az eindhoveni edzőcentrum, ahol az ifjúsági és felnőtt válogatott versenyzők kilencven százaléka edz. Természetesen a legnagyobb mértekben itt is az elért helyezések és érmek határozzák meg egy sportág jelenét és jövőjét. 2009 óta minden évben sikerült olyan eredményeket elérni a világversenyeken, melyek egyértelműen bizonyítják a haladást és a fejlődést. Van érmünk Grand Prix versenyről, vb és Eb-döntős helyezésünk és 14 év után először egy érmünk a tavalyi ifjúsági Eb-ről is. Az olimpia után a közös munka és a megkezdett projekt folytatása mellett döntött a szövetség (KNZB) vezetősége. Én is ugyanezt terveztem, így a megállapodás hamar megszületett közöttünk. Biztos vagyok benne, hogy meggyőző eredményekkel fogunk szolgálni és több holland műugró is szerepel majd a következő ötkarikás játékokon. Ennek ellenére a 2016-os riói olimpia utáni helyzetről meg korai lenne beszelni...
- Miként élted meg a tavalyi olimpiát, amelyre olyan versenyzőket sem vittek ki a "szigorú" hollandok, aki pedig kvalifikációja alapján ott lehetett volna Londonban?
- Büszke voltam és vagyok is a tanítványaimra. A két olimpiai kvalifikáció megszerzése olyan eredmény volt amivel mindenkit sikerült meglepnünk. Tisztában vagyok vele, hogy ez mekkora előrelépés volt. Természetesen kellemetlenül érintett az olimpiai bizottság döntése de nekem könnyebb volt ezt feldolgozni, mint a versenyzőknek. Rengeteget dolgoztak azért, hogy ott lehessenek Londonban, fizikálisan és főleg mentálisan óriási teher volt a vállukon. Az olimpiai bizottság szigorú és magas belső követelményei miatt a tervezettnél jóval korábban kellett csúcsformában lenniük, végül nagyon kevés hiányzott. Minden erőmmel azon voltam, hogy pozitív megvilágításba helyezzem a tényeket és ezzel mentális segítséget nyújtsak az ugróknak a következő szezon újrakezdéséhez. Az említett követelmény rendszer egyébként minden sportágra érvényes volt Hollandiában, így nem csak mi szenvedtük meg ezt. Olyan is előfordult,hogy egy-egy szövetség vagy a versenyző a bíróságig is elment. (pl. a holland tornászoknál - a szerk. megjegyzése) az igazáért.
Barta Nórával készített riportunk még a londoni olimpia előttről:
- Hogy állsz a holland nyelvvel, korábban talán ez lehetett veled szemben kritika, hogy nem haladsz elég jól az ő nyelvükkel?
- Tudomásom szerint nem ért ilyen kritika. De ha mégis, akkor egyetértek vele... Természetesen szeretném a holland tudásomat tökéletesíteni és folyamatosan használni.A hivatalos megbeszélések és tárgyalások is hollandul folynak, a megértéssel nincs gondom, de az esetek nagy részében még angolul válaszolok. Ebből a szempontból kicsit elkényelmesedtem, mert itt életkortól függetlenül az emberek nagy része ért és beszél is angolul. Miután hosszú időre rendezkedtünk be Hollandiában, a nyelv "tökéletesítési-program" is hamarosan az asztalomra kerül ...
- Párod és egyben tanítványod, Barta Nóra tervezi-e tényleg a folytatást gyermeketek szeptemberi születése után? Mennyire viselt meg benneteket a Nóra ösztöndíj megvonása körüli huzavona? Van-e honvágyatok, így a riói olimpia után inkább jönnétek már haza?
- A válasz első fele rendkívül egyszerű, itt tervezzük a jövőt Hollandiában és a fiunk a Domokos nevet kapja. A legfontosabb dolog a baba és Nóra egészsége, minden szempontból. Amennyiben - és várhatóan - ezek rendben lesznek, akkor majd el lehet gondolkodni a visszatérésről és annak feltételeiről. A prioritásunk viszont egyértelműen megváltozott. Hogy mennyire viselt meg az ösztöndíj megvonása körüli huzavona? Engem egyáltalán nem. A tények első észlelése és az első reakciók után csak az történt, amire számítani lehetett. Az elejétől kezdve minden egyetlen személy sokadik figyelmetlenségén múlt. Ezért érthetetlen számomra, hogy - részletek nélkül - a szövetség miért próbálta kimagyarázni a helyzetet, és tette ezt úgy, hogy a hónapok alatt folyamatosan új, fiktív okokat kitalálva, a “nem létező” kategóriába ledegradálva és az oldalukról lezártnak minősítve az egész ügyet, saját magukat hozták kellemetlen helyzetbe és tették nevetségessé.
A nem igazan ideálisnak mondható pénzügyi helyzet mellett sem tartom elfogadhatónak azt a tényt, hogy amíg az edzők és a versenyzők a körülmények ellenére is sokszor erőn felüli áldozatokat hozva tesznek meg mindent a felkészülésért és a sikeres szereplésért, addig van olyan, akinek a műugrás és az egész ezzel járó tevékenység csak huszadrangú a fontossági sorban. Ezt a véleményemet edzőként és szülőként is fenntartom. Sokat lehetne erről meg beszélni. Tényleg nagyon sajnálom,hogy így alakult. Azért is, mert nem a pénzről van szó és nem csak a pénzen múlnak ezek a dolgok. Minden megelőzhető és elkerülhető lett volna egy kis törődéssel és odafigyeléssel. Arról, hogy Nórát mennyire viselte meg ez a történet és hogy mi is az ő problémája pontosan, már sokszor és sokat olvashattunk a hazai sajtóban...
- Igaz, hogy tavaly már norvég műugró fiúk is készültek nálatok Eindhovenben? Várható még, hogy valaki csatlakozik a kis csapatotokhoz?
- A tavalyi szezonban az egyik norvég válogatott versenyző (Eirik Valheim) valóban a holland csapattal készült, nagyjából a májusi Eb-ig. Ennek oka az volt, hogy Eindhovenbe jár iskolába és a felkészülése - az ő megkeresésükre és kívánságukra - így volt megoldható. Sok külföldi versenyző járt már nálunk akár saját edző nélkül is hosszabb-rövidebb időre edzőtáborozni. Új “csapattagok” érkezéséről viszont nem tudok. Azonban az biztos,hogy a holland szövetség szívesen segít más országok műugróinak és szövetségeinek, ez alól természetesen a magyar szövetség sem volt kivétel.
- Miben különbözik a holland sportfinanszírozási rendszer a magyartól, miben más, mint az itthoni rendszer?
- Nagyon nagy a különbség. Mások a motivációk, mások a körülmények és teljesen más a megvalósítás is. A legpozitívabb és talán a legkülönbözőbb vonás az, hogy itt nincs bizonytalansági tényező. Egy olimpiai ciklusban minden évben nagyjából egy bizonyos összeggel gazdálkodhatnak a különböző szövetségek. Ezen összegek odaítélésénél minden körülményt és elért eredményt figyelembe vesznek a döntéshozók. Én mint edző pontosan tudom, hogy mire számíthatok amikor a felkészülési és versenyeztetési terveket elkészítem. Minden sportágnak be kell adnia egy minden részletre kitérő, két olimpiai ciklusra vonatkozó fejlesztési tervezetet melynek realitását és megvalósíthatóságát megállapítva határozzak meg a támogató összegeket. Az egyes sikeres és nagy, több sportágat összefogó szövetségek - mint a KNZB-Royal Dutch Swimming Federation is - a házon belüli döntésekkel is segítheti az esetleg kevésbe támogatott saját tagokat.
- A londoni olimpián két versenyszámban is legyőzték a sportágot az utóbbi években uraló kínai műugrókat? Számítasz ezen tendencia folytatására a barcelonai vb-n is?
- Mindenképpen reménykedem benne. Az olimpiákat követő vb-ken sok minden megtörténhet. Vannak akik abbahagytak és sokaknak ez lesz az első nagy világversenyük. A legtöbb ország megpróbálja a fiatalokat is csatasorba állítani. Nem ritka az sem, hogy az elmúlt olimpián vagy időszakban kimagasló eredményt elérő érmes versenyzők hosszú pihenés után kezdik csak el a felkészülést és ez - persze nem mindenkinél - meglátszik az év fő versenyén nyújtott teljesítményen. A legjobbak éves versenyeztetése sokat változott az elmúlt években és nehéz nyomon követni a teljesítményeket. Az biztos, hogy az orosz Zakharov jó formában van amit az Eb-n elért kimagasló teljesítményével bizonyított is. Az ő győzelmére számítok. A férfi szinkron toronyugrásban is születhet szenzáció. Tudásuk és programjuk alapján a német vagy a mexikói páros is meglepheti a kínaiakat. Az olimpiai bajnok amerikai David Boudia ebben az évben eddig meg nem mutatott olyan meggyőző teljesítményt ami elég lenne az aranyéremhez. Úgy gondolom, hogy a női számokban viszont nem nagyon lesz változás, ott a kínai versenyzők nyernek majd. Talán a pontszámbeli különbségek csökkennek és ezek tehetik érdekessé a végső sorrendeket.
- Tavaly "kaptál" egy új kiváló német versenyzőt is az eindhoveni csoportodba, miként alakult az ő beillesztése?
- A korábban német színekben ugró Uschi Freitag már több mint egy éve a holland válogatottal és velem edz. Mostanra már megkapta a FINA hivatalos engedélyét is, hogy a holland színeket képviselje a nemzetközi versenyeken, így természetesen ő is a holland világbajnoki keret tagja lesz Barcelonában.