Kőszegen született, a helyi Textilesben kezdett játszani. 1971 és 1973 között a Kőszegi MTE játékosa volt, majd a megye első számú klubjához, a szombathelyi Haladás VSE együtteséhez igazolt. Ott lett első osztályú játékos, s onnan került be először a válogatottba. A Haladással a legjobb eredményét az 1976–77-es idényben érte el, akkor a zöld-fehérek a bajnoki tabella ötödik helyén végeztek. 1975-ben tagja volt az Újpesti Dózsa ellen MNK-döntőt játszott, csak balszerencsével veszítő alakulatnak. 1979-től öt szezont töltött a Zalaegerszegi TE játékosaként. Az egerszegi klubból ő került be elsőként az A-válogatottba. Kora kiemelkedően leggólerősebb védőjének számított. 1984-ben külföldre szerződött, az osztrák élvonalban szereplő Swarowski Wacker Innsbruck mezét viselte két idényen keresztül. 1976-ban az MLSZ az Év játékosa címmel tüntette ki - írta az MLSZ honlapja.

A válogatottban 1976. április 30. és 1980. szeptember 24. között 37 találkozón játszott. Kiváló fejjátékának is köszönhetően hét gólt is szerzett, 1976 októbere és 1977 februárja között három egymást követő válogatott találkozóján négyszer talált a kapuba. Részt vett az 1978-as argentínai világbajnokságon.

Visszavonulása után a Nagykanizsai Olajbányász csapatát irányította, majd visszatért a megyeszékhelyre, előbb a Zete utánpótlás-szakágvezetője, majd az első csapat pályaedzője, végül vezetőedzője lett. Az 1990–1991-es idényben a Haladás labdarúgó-szakosztályát vezette, a rendszerváltozás körüli időben nagy feltűnést keltettek előremutató, radikális, korát megelőzően modern nézetei, döntései. Akkoriban Budapesten belekóstolt az újságírásba is, a Nemzeti Sportban, illetve a Nemzeti Képes Sportban jelentek meg szakmai alapú cikkei. 1992–1993-ban a BVSC utánpótlás-igazgatójaként tevékenykedett, majd a Magyar Labdarúgó Szövetség szolgálatában állt a korosztályos csapatoknál rengeteg későbbi A-válogatott játékos pályafutását egyengette. 2009-től egy éven keresztül a ZTE utánpótlás-igazgatója volt, az utóbbi időben MLSZ-ellenőrként járja a pályákat.