Azt hiszem nem vagyok egyedül a mai harmincas-negyvenes generációból, akiknek az atlétika kapcsán az elsők között ugrik be Gyulai István neve. A legendás sportriporter, sportdiplomata hazánkban eggyé vált a sportok királynőjének is hívott sportággal. Bár a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) egykori főtitkára már hét éve nincs közöttünk, emléke és az általa meghonosított szellemiség - szerencsére - tovább él. Idén harmadszor került sor ugyanis a budapesti Puskás Ferenc Stadionban az ő tiszteletére és emlékére rendezett atlétikai gálára. A versenyzői felhozatal idén még az előző két kiírást is felülmúlta, és megkockáztatom, hogy a versenyprogram és a körítés (igényes műsorfüzet, Hajdú B. István révén kiváló helyi kommentár + egy szuper tűzijáték a lelátón végig kitartóknak) is simán európai szintű volt a közel öt órás versenyen.
A bevezetőben egy bizonyos szerelemről tettem könnyelmű ígéretet, pedig az atlétika is csak egy olyan szerelem, amit nem könnyű megmagyarázni. Hiszen hiába kérdezzük egy csinos lány kapcsán, hogy miért alakul ki a vonzalom, sokszor nehéz megfogalmazni, az egyszerűen csak jön magától. Vagy nem. Na, nálam korán "megjött" az érzés, ezért fiatalabb koromban rengeteg atlétikai versenyt néz(het)tem a tévében, így a sportági (szakmai) ismereteim gyorsan szaporodtak. Annak idején huszonévesként még simán fújtam fejből a versenyszámok világrekordjait, és nem lettek volna gondjaim még a legjobb gyaloglók vagy hétpróbázók neveinek felsorolásával sem. Ez a tudás az idők folyamán persze megkopott, de ahogy mondani szokták, "hülyére venni" azért így sem lehetne a sportágban.
Nem tudom miért, de nekem a Gyulai István közvetítések közül egy "Akabusi, Akabusi" felkiáltású 400 gátas verseny hajrája maradt meg örökre az emlékezetemben, a korábbi olimpiai ezüstérmes gátas Kriss Akabusi nevét olyan hangsúllyal és érzelemmel a hangjában ejtette ki a riporter, hogy máig a fülemben cseng a dolog, még úgy is, hogy arra már nem emlékszem, hogy ő nyerte-e meg az adott futamot, vagy éppen a gáton megszokott módon elmeredve éppen őt hajrázták-e le a célegyenesben. Ez a közvetítés részlet szerdán este a Puskás Ferenc Stadion lelátóján ülve is eszembe jutott, amikor a számos világsztár (köztük természetesen az immáron 22. versenyén veretlen, új versenycsúcsot elérő magyar olimpiai bajnok, Pars Krisztián) versenyét figyelhettük. Csak kapkodtuk a fejünket, mert hol egy olimpiai, hol éppen egy világbajnok bemutatásakor kellett összecsapnunk tenyerünket.
A nap legélvezetesebb versenyét a férfi hármasugrók "hozták össze", amely talán hangulatilag is a legjobb volt, lévén a mezőny a leginkább telt szektorok előtt ugorhatott. A kubai Pedro Pablo Pichardo végül egyetlen centivel győzte le az olimpiai ezüstérmes amerikai Claye-t, és további eggyel a régi budapesti kedvencet, az olimpiai bajnok Christian Taylort. Talán ők hárman voltak azok, akik a leginkább ráéreztek arra, hogy a szigorúan vett versenyzés mellett szükség van a közönséggel történő "kommunikációra" is. Így nem csak a távolságok hajszolásában, de a nekifutások előtt igencsak változatos módon kért ütemes taps koreográfiák kitalálásában is külön versenyt vívtak egymással. A beígért, de aztán sérülés miatt visszalépő Yohan Blake - rajtam kívül vélhetően még sokakat - meglepő felbukkanása is üde színfolt volt, amely jelezte, hogy a szervezők tényleg komolyan gondolták azt a 2011-es ígéretüket, amely szerint nem egyszeri élményt akarnak a budapesti atlétikai versennyel, hanem a '80-as évek legendás versenyeit felélesztő, hosszú eseménysorozat első állomásaként gondolnak rá. Bár nyíltan nem mondták ki, de a pályaszéli Blake villáminterjúból azért kiderült, hogy a jamaicai világbajnok - ha már idén kénytelen volt visszalépni a budapesti futástól - jövőre megpróbálhatja megjavítani Asafa Powell két évvel ezelőtt 9,86-os versenycsúcsát.
Mert hogy 2014-ben is lesz újabb verseny, arra már szinte mérget vehetünk, így aki eddig nem tette, jövőre tényleg jöjjön ki a Puskás Ferenc Stadionba - persze ha addig áll még a "betonteknő", de ez egy másik téma.. Mert a régi - a fiataloknál netán éppen tegnap este elkezdődött új - szerelem megér egy újabb találkozást az atlétikával. Én készen állok a randevúra...