Ugyan célját már két nappal a mérkőzés előtt kitrombitálta a japán csapat, az olaszok mégis láthatóan meglepődtek, amikor alaposan befűtött nekik a távol-keleti csapat. Ez már hat perc után hatalmas helyzetet eredményezett, de Maeda csodával határos módon a háló helyett Buffon kezébe fejelte Kagava remekbeszabott beadását.

Húsz perc után azonban kezdhettek cidrizni a taljánok: Kavasima hatalmas kirúgását De Sciglio elnézte, s kapusa helyett Okazakinak passzolta le a labdát. Buffon látványos mozdulattal, de látszólag szabályosan szerelte a Stuttgart légiósát, az argentin játékvezető mégis büntetőt ítélt. A tizenegyes jogosságával Honda cseppet sem törődve a bal alsóba küldte a labdát. 0-1!

A előny birtokában sem állt vissza a japán csapat; úgy látszik, alaposan feltüzelte őket az, hogy kapitányuk lemondott szülőhazájának himnuszáról. Előbb Hasebe, majd Nagatomo veszélyeztette az olasz kaput, végül legjobbjuk, Kagava talált be. Igaz, ehhez kellett a nem éppen a catanaccio legszebb példáját bemutató Chiellini-Montolivo duó is. 0-2!

Erre Cesare Prandelli alaposan leteremthette csapatát, mert azok egyből elkezdtek úgy tenni, mintha élnének. Főleg Pirlo talált magára: az Építész pedig a 41. percben ki is számolta, hogy lehet egy mozdulattal lerombolni a japán védelmet, mert mértani pontossággal ívelt Daniele De Rossi fejére, aki öt méterről nem hibázott. 1-2!

A szünet előtti utolsó labdaérintésből a mexikóiak ellen remekül játszó Emmanuele Giaccherini is jelezte, hogy pályán van: a Juventus középpályása közvetlen közelről Kavasima mellett csak a kapufát találta el az abszolút nézhető első félidő legvégén.

Giaccherini a második félidő elején is nagy szerepet töltött be az újabb olasz gólban: Josida bénázott az alapvonal környékén, amikor a Zebrák szélsője lecsapott a labdára. Beadását ugyan Ucsidának sikerült becsúszva elrúgnia Balotelli elől, de az a saját kapujában kötött ki. Öngól! 2-2!

Egy perc múlva újabb dráma bontakozott ki: Hasebe ugyanis belevetődött egy lövésbe, amely a lábáról a földre, majd onnan a háta mögé tett kezére pattant. A jószemű Abal mester ezt szándékos kezezésnek, így szabálytalanságnak vette. A japánok balszerencséjére pedig a másik csapatban egy bizonyos Mario Balotelli vállalta magára a büntetőt - a Milan támadója Kavasimát elküldve higgadtan a jobb alsóba helyezett. 3-2!

A következő negyedórában a mérkőzés lüktető irama kissé alábbhagyott, de csak azért, hogy annál váratlanabb dolgok történhessenek. A 69. percben Endo ívelt középre egy jobb oldali szabadrúgásból, a csapatkapitány pedig egyenesen Okazaki fejére tette a labdát, aki simán megelőzte De Rossit, s kiegyenlített! 3-3!

Alberto Zaccheroni alaposan kiokíthatta fiait arról, hogy mi az olasz védelem titka, mert az utolsó húsz percben egyre többet birtokolták a labdát. Főleg Honda volt veszélyes a kapura; a CSZKA Moszkva légiósa egy alkalommal olyan természetesen siklott át a teljes olasz védelmen, mintha legalább Garrincha született volna újjá a testében, az ellenfelek pedig mondjuk a tahiti válogatott lenne.

Ez nem kevés alkalommal okozott nehézséget Barzagliéknak - a 82. percben már csak a kapufa segítette ki őket: a bal oldali vas Okazaki betörésénél, a keresztléc pedig Kagava fejesénél hárított. Utóbbinál a MU légiósa öt méterről, szemből üres kapura próbálkozhatott...

A kamikaze-taktika azonban így vagy úgy, de mindig vereséggel végződik. Így volt ez most is: a túlságosan feltolódó japán védelem szepukkut követett el hibájával, s alig maradt hátul ember, akiket az olaszok egy megugrással simán lekontráztak. Marchisio beadását végül Giovinco gereblyézte a hálóba. 4-3!

Ezzel eldőlt a japánok sorsa, akik a brazilok elleni vereségük miatt csak egy győzelemmel őrizhették volna meg az esélyüket a továbbjutásra. Josida egy pillanatig azt is hihette, hogy egyenlítésével visszahozta erre a sanszot - ezúttal azonban az argentin játékvezetői hármas (négyes? hatos? hetes?) magát is meglepte azzal, hogy jól döntött, s les miatt nem adta meg a stadion közönségének nagy bánatára a gólt.

A Brazíliában elég jelentős japán diaszpóra bár a vereség miatt szomorúan, de mégsem csalódottan térhetett nyugovóra. Az abszolút hőskölteménybe illő, hétgólos találkozó ugyanis mindörökre beírta magát a Konföderációs Kupa történelmébe, s valószínűleg azok sem felejtik majd el, akik láttak belőle akár tíz percet, annyira megunhatatlan volt a mérkőzés.