A mérkőzés előtt kérdéses volt az itáliaiak botrányhőse, Mario Balotelli játéka, aki a pénteki edzésen izomsérülést szenvedett. A csapatorvosok a rajtra rendbe hozták a Milan támadóját, aki Riccardo Montolivo passza után már José Corona kapuját veszélyeztette, de a mexikói hálóőr mentett. Az erőszakos gólvágó a későbbiekben is aktív marad, elsősorban mégsem róla, hanem a 100. válogatottságát ünneplő Andrea Pirlóról szólt a mérkőzés olasz szempontból. A "századost" először csúnyán megrúgták a tizenhatoson belül, és bár a jogos büntető elmaradt, a klasszis középpályás megcsillogtathatta parádés rúgótechnikáját, amikor nem sokkal később szabadrúgásból tekert a jobb felső sarokba. (0-1) Közben a dél-amerikaiak Andrés Guardado révén telibe trafálták a keresztlécet, de a játékrészt egyértelműen Cesare Prandelli legénysége uralta. Hogy mégsem vonulhatott előnnyel pihenőre a 2006-os világbajnok, az az ünnepelt druszájának, Andrea Barzaglinak számlájára írható, aki utolsó emberként, Giovanni Dos Santos mellett bemutatott kínos ügyetlenkedésével tizenegyeshez juttatta Mexikót, Chicharito Hernández pedig köszönte a lehetőséget és magabiztosan lőtt a kapu bal oldalába. (1-1)

A fordulás után valamivel kiegyenlítettebbé vált a játék a mezőnyben, ám a kapu előtt az Azzurrik maradtak veszélyesebbek. A nagy hőség miatt kissé lelassult tempóban a villámléptű dél-amerikaiak a kontratámadásokban bízhattak, az olaszok fegyelmezett védekezése mellett viszont nem sok babér termett az "El Tri" támadóinak. A másik oldalon ellenben Balotelli erőszakossága újfent döntőnek bizonyult, a 22 esztendős gólvágó három mexikói védő között "kaparta ki a gesztenyét" Emanuele Giaccherini pörgetése után, és még azelőtt a hálóba lőtt, hogy egyikük tisztázni tudott volna. (1-2) Olaszország végig magabiztosabban, veszélyesebben futballozott, és noha Mexikó a második félidőben feljavult, két klasszis megoldás felülírta az egyetlen komoly védelmi megingás okozta nehézségeket.