Brazília, a Copacabana tökéletes terepe volt (ma is az) ennek a játéknak. Nem kell hozzá más, mint ügyesség, gyorsaság és jó állóképesség - no meg persze labda, két kapu és sok homok. Ha pedig valaki birtokában van a fenti tulajdonságoknak, keres maga mellé néhány hasonló kvalitású embert, megvan a csapat.

LABDA
Sem méretében, sem formájában nincs eltérés, súlya is megközelítőleg akkora, mint a „rendes” futball-labdáé, és a légnyomás is ugyanakkora benne. A jellegzetes különbség a felülete: szivacsosabb, puhább, finomabb az érintése, ami azért van, mert a strandfocisták mezítláb játszanak. A színe hangulatában rendre illeszkedik a strandok világához.

MECCSSZERELÉS
A csapatok a nagypályás futballban megszokott felszerelést használják, mezben és nadrágban is a nemzeti válogatottak színe jelenik meg. Viszont sem cipőt, sem zoknit nem használhatnak, így jobb a labdaérzékelés. Fáslit is csak úgy lehet a bokára kötni, hogy a saroknak szabadon kell maradnia.

PÁLYA, JÁTÉKIDŐ
A 36x28 méteres pálya négy, a játéktér szélességében meghatározott szektorból áll, ezeket az oldalvonal mellett zászlók jelzik. Az oldal-, és alapvonalak 8-10 cm széles, kék szalagból készülnek. Az 5,5x2,2 méteres kapu előtt védő kapusok kézzel csak a kapuk előtti szektorban (9 méter) érinthetik a labdát. Egy mérkőzés 3x12 perc, tiszta játékidővel.

CSAPAT, ALAPFELÁLLÁS
Négy mezőnyjátékos és egy kapus – ez a csapat. Általában két védekező és két támadó szerepel, a játék párharcokra épül. Ezért jelentősen felértékelődik a kapusok szerepe: amellett, hogy védenek és hátulról irányítanak, szabad játékosként sokszor lopakodnak előre (a mezőnyjátékosok egymást fogják), ezért aranyat érhet a jól lövő kapus.

TÖLCSÉR, SORFAL, PASSZOK
Nagy gólszerzési esély a szabadrúgás, amelynél félpályán túlról senki sem állhat a labda és a két kapufa által határolt „tölcsérbe”. A félpályán belüli szabadrúgás még nagyobb gólszerzési esély: itt minden játékosnak a labda vonalában kell állnia. A rúgó játékos egy kis buckát épít a labdának, amit arról lő el (a szögletet is ugyanígy végzik el). Középkezdésnél viszont muszáj sorfalat állítani, mert legtöbbször kapura lövik a labdát: az egyik játékos lábbal felemeli, a másik a levegőből kapura bombázza. Az összjáték zöme a levegőben zajlik, a homokon ugyanis nehéz pontosan passzolni.

Mindez ma már szervezett keretek között zajlik, sokan profiként űzik, ha úgy tetszik - a nagy testvér fejlődését követve - a strandfoci is elüzletiesedett. Persze csak a legjobbak szintjén. Mi magyarok - mint sok minden másban - itt is félúton járunk. Az eredményeink sokkal jobbak, mint a lehetőségeink, s bár a szakági szövetség 1995-ös megalakulása óta látványos fejlődésen ment keresztül a sportág, pénz még kevés van benne. Most talán lehetne bankot robbantani. A 2012-ben elkezdett fejlesztési folyamatok, a bajnokság és a válogatott szakmai megújításának első fázisa a végéhez közeledik. A korábbi, amolyan baráti sörfocis, fürdőgatyás labdázgatásból a homokon mára látványos, olykor ezreket szórakoztató profi sportesemény lett. A nemzetközi szövetség amúgy is erősen preferálja a futballon belüli kisebb ágakat, ennek a törekvésnek a nyertese a belátható időn belül olimpiai szereplésre esélyes strandlabdarúgás. Ehhez persze győzelmek is kellenek, és a magyar válogatott most jelentős siker kapujában áll. Terracinában, a Rómától 100 km-re lévő tengerparti kisvárosban rendezik meg a hétvégén az Euro Beach Soccer League selejtezőtornáját. A győztes jogot szerez arra, hogy augusztus közepén öt másik tornagyőztessel megküzdjön az A-ligába, a kontinens legjobb 12 csapata közé kerülésért. A magyar küldöttség szerda este érkezett meg a helyszínre, a csapat csütörtök délben edzett a sziklára épült történelmi belváros alatt, a gyönyörű tengerparton felállított stadionban, amely közel 2000 szurkoló befogadására képes (a helyi vendéglátósok szerint elképzelhető, hogy teltház lesz a meccseken, ugyanis Terracinában nagy kultusza van a strandlabdarúgásnak, a város csapata Olaszország egyik legjobbja, köszönhetően annak a három brazil vendégjátékosnak, akik a teljes szezonban itt szerepelnek). A magyar csapatnak is van légiósa, Fekete Viktor és Besenyei Ferenc Oroszország egyik kiemelkedő klubjában, a moszkvai CSZKA-ban szerepel, ott, ahol a játékosok zöme profi státuszú, ebből él. Az orosz bajnokság tagja annak a szűk elitnek (Svájc, Brazília, Ukrajna, több arab, közép- és dél-amerikai ország...), ahol a játékosok nem a nagypályás labdarúgás mellett futballoznak, hanem speciálisan a strandfocira edzenek, a tehetségüket itt kamatoztatják. Nem véletlen, hogy ezekben az országokban hihetetlen gazdasági háttérrel működik a sportág. A magyar válogatott hónapok óta készült a tornára, Weisz Tamás szövetségi kapitány (aki maga is játszik a csapatban) eleinte heti két napon három edzésre, majd három napon négy edzésre hívta össze a keret húsz tagját, mellette edzőtáborokban, nemzetközi kupákon vett részt az együttes. ,,Az elmúlt hónapok tapasztalatai és a legutóbbi meccseken mutatott forma alapján válogattam össze a mostani tízes keretet – mondta Weisz Tamás. – Csapatként és egyéni képességeket tekintve is komoly esélyünk lehet arra, hogy megnyerjük a tornát. A török és az azeri válogatott ismerős, utóbbival játszottunk pár hónapja, mint ahogy Izraellel is. Mindezek után bizakodó vagyok és elszánt, mint a csapatom minden tagja".