Az biztosnak tűnik, hogy Heynckesék kezdik esélyesként a kilencven percet; elvégre nem egy-két, hanem negyedszáz (!) ponttal előzték meg a Bundesligában a második helyen végző Ruhr-vidékieket. Az FC Hollywood ráadásul a két csapat szezonbeli négy találkozójából kettőt megnyert - a másik kettő döntetlennel ért véget -, s igaz, hogy csak egy-egy góllal hozta ezeket, de szinte esélyt sem adott az előzőleg még sorozatban ötöt nyerő Dortmundnak, hogy akár csak egy pontot is hazavihessenek ezeken.
A várhatóan nyomasztó Bayern-fölény - és a két edző felfogásbeli különbsége miatt - kezdjük is a mágnestáblázást a müncheniekkel. Hátul egészen biztos az acélsodrony idegekkel rendelkező Neuernek, a már Isten tudja mióta világklasszis teljesítményt nyújtó Lahmnak, a nyáron még csak tartaléknak vett, de azóta mindenkit lapátra tevő Danténak, valamint a tavalyi év felfedezettjének, Alabának a helye. Egyedül a brazil párjának a kiléte kétséges: Badstuber sérülésével ugyan először Boateng került ide, de van Buyten is remek teljesítményt nyújtott az Arsenal, a Juventus és a Barcelona ellen. Talán a németnek van nagyobb esélye mégis a kezdőben találnia magát sebessége miatt, de a belga pályára küldése sem lenne hatalmas meglepetés, hogy a levegőben próbálja meg hatástalanítani Lewandowskit.
A középpályán Kroos sérülése óta nincs sok találgatnivaló: Martínez és Schweinsteiger lesz a két védekezőbb, míg Ribéry, Müller és Robben a három támadóbb szellemű fedezet. Ez az ötös valószínűleg Mandzukicot támogatja majd; a horvát megvétele remek döntés volt az Európa-bajnokság után, mert Gomezzal szemben nem csak a góllövésben, hanem az összjátékban és a védekezésben is Bayern-szintű játékos.
Jupp Heynckes ezt a tizenegyet körülbelül 99%-ig biztos, hogy nem a Barcelona ellen látott óvatos focival, hanem a szezon többi meccsén játszott rendkívül kompakt, okos, labdatartásra és gyors lerohanásokra épülő taktikával küldi majd pályára. A bőrnadrágosok szeretik az előre kiszámítható labdakihozatalokat keverni a fluid mozgásokkal a támadások befejezésénél. Robben játéka e szempontból ugyan hagy némi kívánnivalót maga után (hisz a holland még ha akarna sem tudna mást a jobbszélről, mint középre vezetni a labdát, majd rápörkölni 25-ről), de az utóbbi hetekben úgy tűnik, hogy Heynckes még rá is képes volt hatást gyakorolni, és az egykori PSV-spíler most már sokkal kevesebbszer próbálja meg az oldalvonal mellől indulva belevezetni a labdát a közvetlenül előtte álló ellenfélbe, mint ahányszor azt tavaly ilyenkor tette.
A labdakihozataloknál Dante, Martínez és főleg Schweinsteiger szerepköre a legfontosabb a Bayern szemszögéből. Ők azok, akik körül forog a rekordbajnok játéka, akik elkezdik a játékot, s első passzukkal meghatározzák a támadás irányát; ha őket sikerül megfognia a Dortmund középpályájának, és nem engedik, hogy korán kitegyék középről a két szélre a bogyót, akkor reménykedhet Jürgen Klopp. Egyébként...
Valamivel nehezebb megjósolni, hogy mit fog kitalálni a döntőre a rendkívül szórakoztató személyiségű Klopp. Úgy sejtjük, hogy az alapállásból egy pillanat alatt meglepetésszerűen kitörő letámadás, illetve az abból azonnali kapuratörés (vájt fülűek kedvéért: gegenpressing) ezúttal is a sárga-feketék védjegye marad, de az már korántsem egyértelmű, hogy milyen formációban, illetve milyen tizeneggyel teszik mindezt.
A Dortmundnál ugyanis bár - csakúgy, mint a legtöbb német csapatnál - a 4-2-3-1 az alap, de az idei négyből két Bayern elleni meccsen is megfordították a középpálya háromszögét. Először az őszi bajnokin, majd a februári kupameccsen is 4-3-3-al álltak fel, amelynek inkább az ellenfél támadónégyesének, mintsem a már említett Martínez-Schweinsteiger tengelynek a megállítása volt a célja. Pont emiatt azonban a két úriember végig irányította a találkozót, s messze több gólhelyzetet alakítottak ki, mint a vesztfáliaiak, akik csak Roman Weidenfellernek köszönhették, hogy nem kaptak ki sokkal nagyobb különbséggel.
Emiatt szerintem Jürgen Klopp vissza fog térni a 4-2-3-1-hez. Igaz, Mario Götze sérülése miatt ezúttal a középpálya összetétele messze nem annyira egyértelmű. Az nyilvánvalónak tűnik, hogy Bender lesz a szűrő, Gündogan az irányító, Lewandowski birkózik majd elöl, és Blaszczykowski feladata lesz majd az Alaba-Ribéry duó szétszakítása. De hogy Reus hol kap majd szerepet, illetve ebből kifolyólag Grosskreutz vagy valamelyik középső középpályás ugrik-e be Götze helyére, az csak a meccs kezdete előtt egy órával lesz majd tiszta.
Véleményem szerint annak nagyobb esélye van, hogy Reus továbbra is a bal szélen játsszon, mivel így aktívan fenyegetheti Lahmot, akinek az egykori 'gladbachi sebességével sokkal jobban meggyűlhet a baja, mint Grosskreutz szívósságával. Ráadásul ez azzal járna, hogy Jürgen Klopp egy plusz középső középpályással okozhat gondot Heynckesnek; s erre akár a defenzívebb Kehl, akár a kevésbé agresszív, de a labdával annál jobban bánó Sahin megfelelne, Gündogant a tízes pozícióba előretolva.
Apró problémák ezek, de ezek együtt egy kérdést alkotnak, amelyről szólni fog a finálé. Ki tudja ráerőltetni akaratát jobban a meccsre: a visszafogott Heynckes, vagy a karizmatikus őrült Klopp?