- Már mindent megnyertél Belgiumban, itt az ideje lelépni?

- Nagyon jó szezon van mögöttem, benne van a pakliban, hogy néhány csapat érdeklődni fog irántam - mondta Köteles László a hatharom.comnak. - Jövő nyáron lejár a szerződésem, hamarosan leülünk és tárgyalunk a vezetőkkel. A menedzseremmel abban maradtunk, hogy készítünk egy B-tervet arra az esetre, ha nem sikerül megegyezni a Genkkel. Persze, ha olyan gárda tesz ajánlatot, ami kihagyhatatlan, akkor a B-ből A-terv lehet, hiszen mindenkinek az az álma, hogy valamelyik topligában futballozhasson. Sokszor beszélgettünk a feleségemmel arról, hogy mi lenne a legjobb. Nem zárunk ki semmit, de akkor sem lennénk elkeseredve, ha a Genknél kellene maradnom. Azt fogjuk választani, ami a karrierem szempontjából a legjobb. Ha a szívemre hallgatok, akkor bevallom, inkább a Genknél maradnék.

- Nocsak?

- Ha 23 éves lennék, akkor egyértelműen váltanék, de már 28 vagyok, és az én esetemben nem kell attól tartani, hogy a Real Madrid vagy a Manchester United kopogtat, a topligák középcsapatai pedig inkább a fiatalabb kapusok között keresgélnek. Értem még fizetni kéne nyáron, és a Genk arról híres, hogy megkéri a játékosai árát. Csak akkor váltanék, ha tényleg egy magasabb színvonalon szereplő csapat jönne, és hajlandó lenne fizetni értem.

- A transfermarkt.de 1,2 millió euróra becsüli az értéked. Ez reális ár vagy a Genk ennél is többet kérne?

- Mindenki annyit ér, amennyit fizetnek érte. Nem tudnám megbecsülni az értékem. Sok mindentől függ, meddig szól a játékos szerződése, szerepelt-e a BL-ben és a válogatottban. Az 1,2 millió eurót akkor állapították meg, amikor felépültem a sérülésemből, és nem kerültem vissza egyből a csapatba. Belgiumban csak a nagy csapatok fizetnek egy millió felett. Nekem egy évem van hátra, szerintem egy milliónál többet nem kérnének értem. Szeptemberben leszek 29 éves, aki megvenne, már nem a bizniszt látná bennem, hanem azt, hogy olyan kapust szerezne, akivel 3-4 évre megoldja a kapuskérdést.

- Említetted a válogatottat. A belgiumi sikerek ellenére még egyszer sem szerepeltél címeres mezben.

- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fájó pont az életemben, hiszen gyermekként nekem is a válogatottság volt a célom. Reálisan látom a helyzetem, nem sikerült és szerintem már nem is fog. Ezért senkit sem hibáztatok, mert a magyar válogatottban mindig olyan kapusok szerepeltek, akik megérdemelten kerültek oda. Bogdán Ádám a Premier League-ben védett és az angol másodosztályban is az egyik legjobb volt. Király Gabi évek óta bizonyít, ha valaki, akkor ő abszolút megérdemli, hogy ott legyen. Megyeri Balázs rendszeresen véd az Olympiakoszban, a BL-ben is bizonyított. Most három kapust említettem, közülük kettő fiatal, egy pedig a rutint képviseli és ez a jó koncepció. Az én posztomon szépen el vagyunk látva. A magyar kapusoknak egyébként is jó híre van Európában. Mást ne mondjak, Brockhauser István a mai napig legenda Genkben.

- Köteles Lászlóból is genki legenda lehet?

- Ha őszintén válaszolnék, akkor nagyképűnek tűnnék, úgyhogy szerény leszek. Nagyon megszerettek, a sajtó és a közvélemény Belgium egyik legjobb kapusának tart.

- A hentesnél a pult alól kapod a húst? Kivételeznek, nem kell sorba állnod? A szomszédok levágják a füvet a kertben?

- Múlt héten arra értem haza a kupadöntőről, hogy a szomszédok zászlókkal feldíszítették a házamat. Nagyon szeretnek, a hazai meccseken külön transzparenst kreáltak nekem, ráírták, hogy "büszkék vagyunk arra, hogy Köteles a szomszédunk". Nagyobb sikerek után a különböző fórumokon megkérdezik, hogy aranyból, ezüstből vagy bronzból kérem-e a szobromat. Már legendának neveznek.

- Már értem, miért maradnál Genkben. Ki akarna ebből kiszállni?

- Igen, tényleg az volna a legjobb, ha aláírhatnék egy ötéves szerződést, mert ez azt jelentené, hogy 33 vagy 34 éves koromig itt védhetnék. Beilleszkedtünk, mindenki barátságos, nagyon nyugodt környéken lakunk, az itteniek hírből sem ismerik azokat a hétköznapi gondokat, amelyekkel Magyarországon küzdünk. Rendkívül pozitívak. Ha pénteken jövök haza az edzésről, akkor a szombati meccsig az utca valamennyi házán Genk-zászlók lengedeznek. Jó ilyen helyen játszani. Egyetlen negatívum az időjárás, talán még Angliánál is rosszabb, esős, hideg és ködös. Éppen ezért Spanyolország és Olaszország lenne az álmom, ha onnan egy középcsapat hívna, akkor gyalog is elindulnék. A realitás persze nem az.

- Magyarországra visszatérnél?

- Nem. Talán csak akkor jutott volna eszembe, ha mindig a kispadon ülök. Persze cserejátékosként sem adtam volna fel, megpróbáltam volna egy másik belga csapatnál. Mindig az volt a célom, hogy profi körülmények között, külföldön szerepelhessek. Sikerült, ráadásul megy a játék.

- Ha egyetlen élményt választhatnál, akkor melyik a legkedvesebb belgiumi emléked?

- Ez nehéz kérdés. A bajnoki címhez nem sok közöm volt, a csapat tagja voltam, de nem védtem, ezért ezt nem tekintem személyes sikernek. A Szuperkupa döntőben én védtem, ám ezt sokan inkább felkészülési meccsnek tekintik, ezért nem érzem olyan fontosnak. A Belga Kupa-győzelem viszont más kategória. Próbáltam magam felkészíteni, elképzeltem mit csinálnék, ha megnyernénk, de bevallom teljesen elvesztem. Mindenre számítottam, csak erre nem. Elképesztő boldogságot éreztem, ez a legszebb élmény a karrieremből.