- A március közepén véget ért téli szezonban sűrű programod volt, hiszen sífutásban és biatlonban is szerepeltél a világbajnokságon. A szocsi olimpiát is magában foglaló következő téli szezonban melyik sportágra készülsz igazán?
- Mindkettőre figyelni kell, mert szezon elején a sífutásban kellene jó eredményeket elérnem, hogy ott is meglehessen az olimpiai kvóta. Biatlonban egyelőre nem lehet tudni pontosan, hogy miként alakul a kijutás Szocsiba, ugyan az IBU-nál 99%-ra mondják, hogy kint leszek az olimpián, de jó lenne minél hamarabb biztosat tudni. Ha a sílövők között mégsem jönne össze esetleg a kvalifikáció, akkor a sífutás egyfajta tartalék lehetne nekem ilyen vonatkozásban.

- A sífutók között az ún. FIS-pontok számítanak, amelyet az utolsó öt nemzetközi verseny átlaga alapján számolnak ki. Mit kell elérni ebben a vonatkozásban az olimpiai részvételhez?
- Én korábban úgy tudtam, hogy a 120 FIS-pont alatti érték érhet olimpiai indulást, de a napokban kaptam egy pontosítást, amely szerint ez az érték csak a sprintre vonatkozik, a távolsági versenyekre ennél is szigorúbb lesz a limit, ahhoz 100 FIS-pont alatti teljesítmény kell. Nekem a mostani versenyek után 125 pont az átlagom, de sífutásban elég későn kezdtem az évet, nagyon a végére hagytam a pontátlagról döntő öt versenyt, így szerintem fogok tudni faragni még belőle.

- Biatlonban mi a helyzet a kvalifikációval, ott hogyan tudsz kijutni az olimpiára?
- Ebben a sportágban két világbajnokság számított az értékelésben, a tavalyi ruhpoldingi és az idei, amelyet Nove Mestóban rendeztek. Az a lényeg, hogy egyéni sportolóként teljesítettem a százalékot, amely szükséges az olimpiai részvételhez, de a végleges induláshoz kell még az is, hogy a nemzet jó helyen legyen a rangsorban. Az olimpiára a kiírás szerint ugyanis csak a legjobb 28 nemzet versenyzői mehetnek. Pillanatnyilag a magyarok a 30. helyen állnak a nemzetek rangsorában, de egyetlen versenyzőként nekem nehéz helytállnom, mert a többi nemzetből 2-3-4 versenyző is ott volt a vb-n, és gyűjtögette a pontokat. Lehet olyan ország is, ahol két, nálam gyengébb biatlonos van, de összesen mégis több pontot gyűjthettek. Ezt nem tartom teljesen fairnek és azt sem, hogy csak a két világbajnokságon lehetett pontokat gyűjteni. Mert ha valami történt veled, lesérültél, és ezen a két versenyen nem tudtál jól szerepelni, akkor elúszhat az olimpia. Eddig a biatlonban mindig harmincvalahány nemzet került ki végül a téli olimpiára. Meg van határozva, hogy hány sportoló indulhat az olimpián és ha nem telik be ez a létszám, akkor a 28. hely utáni nemzetek sportolóival töltik még fel a kvótát, plusz adhatnak még szabadkártyákat is.

- Az északi sí világbajnokságon nem te voltál az egyetlen biatlonos, aki elindult, ott volt ugyanis Miriam Gössner, Kaisa Mäkäräinen vagy éppen Selina Gasparin is. Tudtatok egymásnak segíteni ebben az „idegen” környezetben?
- Igazából nem volt közöttünk összetartás, mindenki járta a saját útját. Nekem egyébként nem úgy sikerült a val di fiemmei világbajnokság, ahogy szerettem volna. Valahogy az egész csapat felkészületlenül volt ott, és nem igazán koncentráltunk az eredményekre. Nekem egy vb azért sokat jelent, és ezt nem éreztem mindenkin. Itt különösen sokat számít a vaxolás, ami hatalmas különbséget jelenthet a versenyzők között, de nálunk nem volt igazán megfelelő alapanyag és sajnos vaxmesterek dolgában sem állunk jól. Jelenleg Magyarországon nincs olyan ember, aki igazán ért a vaxoláshoz. Sokan tudnak szakmai dolgokat, és be is tudják vaxolni a léceket korrekt módon, de ez nemzetközi szinten már kevés. A vb elején sokkal jobb formában éreztem magam annál, mint ami végül kijött. A 10 km-es versenyen nagyon meleg volt, a vax abszolút nem volt jó a lécemen, azt hittem, hogy sohasem érek be a célba. A végén az erőm már többször is cserbenhagyott, és még mindig nem volt ott a cél, ez egy amolyan véget nem érő verseny volt számomra.

- Hogy működik akkor a vaxolás a biatlonban, ahol mégiscsak gyakrabban szerepelsz versenyeken?
- Biatlonban általában Gombos Karcsival utazunk közösen a versenyekre, és ilyenkor már vannak bejáratott kapcsolataink. Mindig valakit megkérünk, hogy segítsen rajtunk. Az osztrákot, a csehet vagy éppen az angol vaxost, vagy ha úgy alakul, akkor a vaxokat forgalmazó cégek szakembereit kérjük meg a lécek viaszolására - persze mindezt pénzért. Így ezeken a versenyeken sokkal közelebb állunk a nemzetközi mezőnyhöz, mint például sífutásban. Az északi sí-vb-n sajnos nem ismertünk senkit sem a szakemberek közül. Biatlonban viszont mindenki tudja, hogy ki vagyok és ott ismernek, tudják, hogy nincs edzőnk és vaxosunk sem. Persze sokszor ez kellemetlen, mert folyton menni kell és kérni kell szívességeket, de ez van.

- Hogy viszonyulnak hozzád a románok, mióta hazát váltottál?
- A versenyzőkkel gyakran beszélgetünk, de különösebb konfliktus a vezetőkkel sincs. Mindenki végzi a maga dolgát. Most voltam otthon a szezon végén a sífutó Balkán Kupán, ahova egyedül mentem (később a biatlon Balkán Kupára már Simon Márton edzőmmel mentem), mégis nagyon jól fogadtak, megdicsértek a jó eredmények miatt, amin én is meglepődtem - pozitív értelemben. Amióta két éve átjöttem, itt is sok segítséget kapok, voltak páran a versenyzők közül is, akik megkerestek, hogy készüljünk közösen, így abszolút pozitív volt a fogadtatásom. Bár itt most sok olyan dologgal kell foglalkoznom, amire a román szövetség esetében nem volt gondom, de így sem bántam meg, hogy átjöttem Magyarországra. A magyar szövetség támogatását viszont abszolút élvezem, sőt itt még szorosabb is a kapcsolat a szövetség és a versenyzők között, mint volt a románoknál.

- Hasonló utat jártál be Erdélyből a magyar színekben történő versenyzésig, mint az alpesi síző, Miklós Edit. Tartjátok egymással a kapcsolatot?
- Igen, szoktunk beszélni időnként interneten, de személyesen nem nagyon találkozunk egy szezon alatt, mert a versenyek mindig más helyszínen vannak. Én egy évvel később jöttem át Magyarországra, mint ő, de így is tudtunk egymásnak segíteni tapasztalatokkal, információkkal.

- Hogy néz ki a felkészülés a következő szezonig?
- Most egy kis pihenő lesz, de ez is aktív. A május az még lazább, addig csak átmozgatunk, hogy ne üljünk le túlságosan fizikailag. Júniustól viszont már jön több lövészet és elkezdünk görsízni is. Sokat edzünk biciklivel, hiszen otthon a hegyekben van sok emelkedő, így tudunk állóképességet szerezni. Tudok speciálisan a szocsi pályára kitalált edzéseket is végezni, hiszen a szobakerékpáron be lehet állítani pont az ottani pálya vonalvezetésének és magassági térképének megfelelő terhelést is, amivel havas edzések nélkül is lehet célirányosan készülni az ötkarikás versenyekre.

- A 2012-13-as szezon végén a biatlonos mezőny készített egy nagyszerű James Bond-filmet. Ebben szerepet kapott a román színekben versenyző Tófalvi Éva is. Titeket nem hívtak szereplőnek?
- Dehogynem, a szervező újságíró szólt nekem és Karesznak is, hiszen  jóban vagyunk mindenkivel. Sajnos viszont mi nem abban a hotelben laktunk, ahol forgattak, és este nyolc után már nem volt transzfer abba a szállodába, ahol mi laktunk, így nem tudtunk végül ottmaradni a felvételek idejére.

- Kivel vagy jóban a nemzetközi biatlon mezőnyben?
- Az új-zélandi lánnyal, az angol és a spanyol versenyzővel különösen, de a franciákkal is jó viszonyt ápolunk. Nem mondom, hogy mindenkivel, mert például Andrea Henkellel vagy Tora Bergerrel sohasem beszélgetek, de sokakkal szoktunk dumálni. Úgy érzem egyébként, hogy ránk többen is figyelnek, mert tudják, hogy nincs szinte semmink, és folyton jönnek hozzánk megkérdezni, hogy jól vagyunk-e, megvan-e mindenünk és tudnak-e segíteni. Alapvetően azért a kis nemzetek versenyzői tartanak össze, a nagy csapatok inkább a saját dolgaikra figyelnek. A sok nehézség ellenére élvezem a versenyzést, így ha sikerül az olimpia, akkor sem hagyom abba utána. Szocsiban remélem sikerül majd jól szerepelni, mert az a pálya kifejezetten fekszik nekem. A valaha volt legnehezebb pályának számít, de nekem azért is különösen jó, mert kevés benne a sík rész. Az idei sprintversenyen is jól mentem, alig maradtam le a pontszerzésről. A vízszintes szakaszokon sífutásban nekem komoly hátrányom van - talán a technikám miatt, nem tudom - de amikor felfelé kell menni, akkor az erőnek, a kondíciónak is van szerepe, és ebben a vonatkozásban jól állok. A lövészetemen is lenne mit javítani még, mert ott komoly időhátrányt kaphatok. Én éves szinten háromezer lőszert lövök el az edzéseken, a nemzetközi mezőny legjobbjai viszont szezononként több mint húszezer lövést adnak le a felkészülés során. Ez talán apró különbségnek tűnik, de 15-20 hely különbséget is jelenthet a versenyeken…