Interjú

A foci-vb döntő adta meg a végső lökést az MTV elhagyásához - Egri Viktor

A hatharom.com sportkommentátorokat bemutató sorozatában ezúttal a Digisportnál dolgozó, korábban három olimpiáról, két-két foci vb-ről és labdarúgó Európa-bajnokságról tudósító Egri Viktort mutatjuk be. Az alábbi interjúból kiderül, hogyan születnek az Egri-féle sziporkák, mennyire viseli nehezen a nézői, szurkolói beszólásokat, de megtudhatjátok azt is, hogy a hétéves kisfiára, Zalánra büszke édesapa számára melyik ország labdarúgása az abszolút kedvenc. A Magyar Rádió és az MTV korábbi kommentátora nem csak beszélni szeret a sportról, de maga is űzi azt, hiszen gyakran focizik, teniszezik, sőt kollégáival heti rendszerességgel jár jorkyballozni is.

- A Magyar Rádióban és a Magyar Televíziónál eltöltött évek után most már több mint két és fél éve a Digisport megbecsült kommentátora vagy. Miként indult a sportriporteri karriered?
- Annak idején én is a "klasszikus felkészüléssel" kezdtem, a sportriporterek többségéhez hasonlóan gombfociztam otthon, és közvetítettem magamnak az eseményeket. Aztán viszont egy időre elfelejtettem a dolgot, de lehet, hogy a tudatalattimban ott volt, hogy egyszer sportriporter leszek. Elkezdtem járni levelező tagozaton a pécsi Közgázra, amit borzasztó mértékben untam. Előtte ugyan jó voltam matematikából a gimiben, de idegesített az itteni sok-sok szám. Már akkor éreztem, hogy ez így nem lesz jó. Abban az időben találtam meg magamnak a Havas Henrik-féle médiaiskolát, amely akkor vált egyetemi papírt adó intézménnyé. Oda kezdtem el járni, gyorsan abba is hagytam az egyetemet. Ez utóbbit nagyon megbántam, nem lenne baj, ha végigküzdöttem volna a sulit, mert akkor lenne egy komolyabb diploma is mögöttem, amire adott esetben építhetnék, ha véget érne valamiért sportriporteri karrierem.

A médiaiskola viszont szerencsére jól ment, gyakorlatilag két hét után már a Magyar Rádióban találtam magam. Török László volt a gyakorlatvezető tanárom, aki a rádiónál a sportosztályon a külsősökért felelt. Volt egy jegyzetírási feladat, amit úgy sikerült megoldanom, hogy egyből azt mondta, menjek be a Reggeli Csúcs című műsorba, és olvassam fel. Azt mondta, az enyém annyira jó volt, hogy mehet adásba is, de hozzátette, neki alapelve az, hogy harminc év alatti ember nem tud jó jegyzetet írni, mert nincs meg a megfelelő élettapasztalata ahhoz, hogy jól fogalmazzon, és jó gondolatai legyenek. De nálam szerencsére kivételt tett, így rögtön mehettem a sportosztályra gyakorlatra.

- Ez a feladatkör mennyire passzolt hozzád, nem lepődtél meg rajta?
- A gyakornokság klasszikus „emberkínzásnak” felelt meg, sztereotípia, hogy csak kávéért küldözgetnek, de ez olykor szó szerint is előfordult. Az akkori nagy riporterek anyagait kellett vágni, ami segédmunkaszerű volt, de sokat lehetett belőle tanulni. Az ember aztán bekerült a Körkapcsolásba, ami hatalmas dolog volt a kilencvenes évek közepén. Az első meccsem egy Stadler-Tiszakécske mérkőzés volt, a Stadler odahaza nagyon rosszul játszott, és kikapott. Hiába volt ez még csak az első forduló, a tudósításban megjósoltam, hogy ez a csapat nagyon nehezen fog megkapaszkodni az élvonalban. Ezért megkaptam a magamét Török Lacitól, hogyan lehet már az első fordulóban ilyet mondani. A Stadler végül kiesett, és engem igazolt, de be kellett látnom, hogy igaza volt a főnökömnek, mert nem lett volna szabad ilyen gyors következtetést levonni. A rádióban a szaktekintélyek, így Deák Horváth Péter, Novotny Zoltán, Molnár Dániel vagy Radnóti László is foglalkoztak velünk, mindig elmondták, hogy mi az, ami jó volt és mi nem. Volt, hogy nem ugyanazt állította két ember, de ebből megtanultam, hogy ez egy szubjektív szakma, vannak olyan dolgok, amelyeket eltérően is lehet látni. Az volt jó, hogy az „öregek” maguktól is véleményeztek, és nem kellett kuncsorogni a visszajelzésekért.

- Melyik volt az első jelentős rádiós élményed?
- Az első élő bejelentkezésem futballmeccsről egy Újpest-Paks Magyar Kupa-találkozó volt, amely alatt Török Laci szerkesztett. Amikor befejeztem, nagy kő esett le a szívemről, hogy ezen is túl vagyok, és talán nem is volt olyan nagyon rossz. Másnap bementem a rádióba, ahol többen gratuláltak, így kihúzhattam magam, és szinte egy méterrel a talaj felett jártam. Török László viszont visszarángatott a földre, sőt egy méterrel még az alá is, ami tanulsággal szolgált. Azt mondta ugyanis: "tényleg nagyon jó volt Viktor, most viszont fél évig ezt nem csinálhatod, mert én harminc másodpercet kértem tőled, és te negyvenet adtál, gondolj bele, hogy ha minden helyszín ennyivel megcsúszik, akkor mi lenne a műsortervekből". Ez jó lecke volt számomra, innentől kezdve mindig elindítottam az órámat, hogy ne lépjem túl a nekem szabott időt.

- Hogyan alakult aztán a karriered, miként kerültél át a Magyar Televízióhoz?
- Úgy történt, hogy 1998 végén Knézy Jenőt nevezték ki a Telesport főszerkesztőjének, ő ’99 elején bejött a rádióba, és megkérdezte az akkori főszerkesztőt, hogy van-e olyan fiatal, akit tudna ajánlani. Három srácot ajánlottak, köztük engem is, Bartha Gábor volt a másik, aki végül nem jött át velünk, majd később teljesen el is tűnt, a másik pedig Marik Balázs volt, aki egy ideig vezetett műsorokat a Telesportnál, majd egy főnökváltás után elment az MTV-től. Én viszont összesen tizenegy és fél évet töltöttem a „királyi” televíziónál.

- A televíziós kommentátorok a helyszíni közvetítések okán sokfelé eljutnak, így te magad is három olimpiáról két foci vb-ről és két labdarúgó Eb-ről közvetíthettél. A helyszíni élmények és az esemény hangulata alapján melyiket lehetne kiemelni ebből az évtizedes periódusból?
- Nehéz a sok élmény között dönteni, de az utolsó, a 2010-es dél-afrikai foci vb maradandó emlék, ahol sok kaland ért. Volt egy találkozó, a Mexikó-Franciaország, amelyet Polokvanéban, gyakorlatilag a szavanna közepén rendeztek. Rengeteget utaztam amúgy is a vb ideje alatt, tizenhatszor repültem összesen, ilyen szempontból toronymagasan csúcstartó voltam. A meccs előtt megérkeztem a reptérre, és a taxisnak szóltam, hogy vigyen el a szállodába. Elindultunk, majd kicsit furcsálltam, hogy megálltunk tankolni és a sofőr elment hideg élelmet vásárolni. Megkérdeztem tőle, hogy messze van-e a hotel, mire kiderült, hogy 100 km-re van a reptértől a szálloda. Elvitt egy olyan úton, ahol lakott település nem volt a közelben sem. Tulajdonképpen a szálloda is egy oázisban volt. Megérkeztem, megnéztem a szobámat, majd hátrafordultam és a médiás busszal rögtön elindultam a stadion felé. A buszon az egyetlen újságíró voltam, és csak három önkéntes utazott még rajtam kívül. A busznak be volt törve a szélvédője, és nem volt visszapillantó tükre. Keselyűk köröztek az autópálya felett… de azért odaértünk.

A meccs után aztán fogytak az emberek, és sehogyan sem találtam olyan járművet, amely visszavitt volna a szállodába. Már elkezdtem aggódni az oroszlánok miatt, mert a Krueger Nemzeti Park a közelben volt... Végül kiderült, hogy nem megy már több fuvar a szállodához, és nincs is olyan ember, aki arrafelé menne, ahol én laknék aznap éjjel. Az lett a vége, hogy már nem vittek vissza a szállodába, de a rendőrök felajánlották, hogy szívesen elvisznek a reptérre. Szerencsére nálam volt minden cuccom, mert úgyis csak egyetlen éjszakára érkeztem. Dél-Afrikában köztudottan nem olyan jó a közbiztonság, mégis a repülőtéren töltöttem el az éjszakát. Hajnali háromig nem volt helyem, mert a mexikói szurkolók gépe akkor indult, végül három órát aludtam egy fotelben a saját gépem indulásáig. Ez például jó kis kaland volt…

- Volt-e olyan sportesemény, amelyet sajnáltál ebből az időszakból, mert nem kaptál benne szerepet az MTV-nél?
- Ami igazán fáj, az a 2004-es hazai rendezésű női kézilabda Európa-bajnokság volt. Előtte az olimpiáról közvetítettem a magyar női csapat meccseit. Ha a pályafutásom során valamire büszke vagyok, és ha van valami, ami a mai sportriporteri generációból az én nevemhez fűződik, akkor az a kézilabda közvetítések teljesen más megközelítésének meghonosítása. Mielőtt képbe kerültem volna, a riporterek elsősorban arról beszéltek, amit amúgy is láttak a nézők. Kicsit mélyebben láttam a játékba, és elkezdtem szakmai megközelítéssel is  beszélni róla (Egri Viktor elemzését nálunk olvashattátok a Kiel-Veszprém BL-negyeddöntő első találkozója előtt - a szerk.). Ez mára teljesen meghonosodott, hiszen manapság szinte minden meccsen szakértők elemzik a történéseket. Előtte viszont maximum arról esett szó, hogy hatosfalat vagy nyitott védekezést láthatunk-e a csapatoktól. Ma már többet beszélünk a védekezési formációkról, arról, hogy kit és miért cserélnek támadásban. Hogy mindez így alakult, abban szerintem nekem is nagy szerepem volt, és a 2004-es olimpián ebből már elég sokat meg is mutattam a nézőknek.

Az olimpia után viszont volt egy főszerkesztőváltás az MTV-nél, akkor Vitray Tamás helyére került oda Schulek Csaba, akinek nyilvánvalóan az volt az elképzelése, hogy az első nagy sporteseményen megmutatja, hogy valóban vannak változások. Ezt úgy akarta jelezni, hogy engem levett a kézilabda adásokról, és azt az ifj. Knézy Jenőt kérte fel az esemény közvetítésére, aki akkor nem is volt a Magyar Televízió alkalmazottja. Az, hogy nem közvetíthettem, a mai napig fáj.

- Akkoriban jelentek meg olyan hírek, hogy fel is mondtál a Telesportnál, miért maradtál mégis?
- Felmondtam valóban, de aztán az MTV egyik vezetője behívott magához, és elmondta, hogy nagyon szeretné, ha maradnék. Az olimpia után Vitray Tamás minden riporterről leadott egy értékelést, és ez alapján úgy érezte, jó lenne, ha maradnék. Végül aztán Schulek Csaba is behívott magához, és megegyeztünk abban, hogy erre az esetre fátylat borítunk, és folytatjuk tovább az együttműködést.

- Hat évvel később aztán mégis eljöttél az MTV-től, szakmabeli pletykák szerint azért, mert volt egy hasonló eset, amit már nem tudtál elviselni. Igaz, hogy a 2010-es foci vb döntőjéhez köthető a történet?
- A pletykában sok az igazság. Egy szemműtét mentett meg attól, hogy már a 2010-es foci vb előtt elhagyjam az MTV-s csapatot. Úgy volt, hogy én közvetítem a világbajnoki döntőt, aztán a szerkesztőség életébe fentről beavatkoztak. Azóta sem tudom, hogy ki volt, és miért tette. Bár a főszerkesztő a teljes sportosztály előtt kijelentette, hogy az előző évek teljesítménye alapján én fogom a vb-döntőt közvetíteni, ez végül nem így lett (Gundel Takács Gábor közvetítette a finálét - a szerk.). Ez két hónappal a torna előtt történt, amikor egy hosszú hétvége utáni hétfői megbeszélésen emiatt fel is akartam mondani, mert úgy éreztem, hogy nem akarok olyan helyen dolgozni, ahol a teljesítmény nem fontos, hanem valami egészen más számít. Jött aztán egy e-mail arról, hogy mégsem lesz értekezlet, így nem tudtam ezt bejelenteni, keddre pedig előjegyzésem volt szemműtétre. A következő napokban a műtét miatt nem mehettem dolgozni, és közben megváltozott a véleményem. Többen felhívtak, hogy a történtek és a felmondási szándékaim ellenére kár lenne kihagynom az eseményt. Úgy mentem ki a vb-re, hogy gondolkoztam a jövőn, és végül arra az elhatározásra jutottam, hogy olyan sok időt töltöttem már itt, hogy lehet, hogy jót tesz nekem, ha kipróbálom magam máshol is. Az MTV-nél annak idején zavaró volt, hogy a kommentálás - amit a leginkább szeretek -, nem volt olyan jelentős mennyiségű, hiszen a nagy világesemények között túl sok „hétköznap” akadt. Szerettem a forgatásokat és a tudósításokat, ha ez a kommentálási feladatokat színesítette, de frusztrált, hogy sokat kellett várni az újabb kommentálásra. A főszerkesztőnek, Schulek Csabának úgy fogalmaztam meg a távozásom indokát, hogy én az ünnepek helyett a hétköznapokat választom. De amúgy jól éreztem magam az MTV-nél, sok emberrel még manapság is tartom a kapcsolatot, talán elmondhatom, hogy népszerű ember voltam a Telesport szerkesztőségében.

- Mi várt rád a Digisportnál a 2010 augusztusi érkezésed után?
- Azzal tisztában voltam, hogy ha eljövök az MTV-től, akkor hosszú ideig nem fogok olimpiát vagy foci vb-t közvetíteni, de így is jutott nekem nagyon sok színvonalas bajnoki mérkőzés, mellette pedig közvetíthettem a labdarúgó Bajnokok Ligájából is. Akkor még nem tudtam, de reméltem, hogy a kézilabda BL-ben is lehet szerepem előbb-utóbb. Azt láttam, hogy egy dinamikusan fejlődő céghez érkeztem, ahol az off-tube közvetítési körülmények is a lehető legjobbak voltak. Olyan technikai körülmények között dolgozhatok, amelyek csúcsminőséget képviselnek, ahol láthatóan fejlesztettek, és nem arról van szó - amit akkoriban pletykáltak - hogy ez a cég előbb-utóbb csődbe fog menni.

- Az olasz focival debütáltál a Digisportnál, amely kapcsán sokan úgy gondolhatják, hogy neked a Serie A lehet a kedvenc bajnokságod. Igaz ez?
- Szeretem ugyan az olasz focit, de nekem a brazil foci az igazi kedvencem, amelyet évek óta közvetíthetek is, és amely teljesen eltér az európaitól. Még most is lényegesen játékosabb, igaz már vannak európai szisztémában játszó csapatok. A játékosok technikai képzettsége kiemelkedő, ez az, ami miatt imádom. De nincsen konkrét csapat, amelynek ott szurkolnék. Általában sincs. Amikor átkerültem a Digisporthoz, akkor a többiek elkezdtek kérdezősködni, hogy kinek szurkolok. A kollégák egymás között azért tudják, hogy ki kinek drukkol. Szeretem a szurka-piszkákat, és rendre oda is döftem az embereknek, ha volt rá lehetőség, de rajtam nem találták a fogást, mert nem szorítottam senkinek sem. Gondoltam, hogy adok magamon is támadási felületet, így kiválasztottam a Cesenát és a Barit, az egyik abban az évben, a másik pedig a következő évben esett ki az élvonalból. Így megúsztam a zrikát, mert senkinek nem volt szíve ilyen "kiscsapatok" miatt bosszantani…

- Szerinted a brazilok megnyerhetik a jövő évi hazai világbajnokságot?
- Megnyerhetik, mert a játékosaik megvannak hozzá, elképesztő mennyiségű fiatal tehetségük van. Látszik az például, hogy Oscar mennyire könnyen illeszkedett be a Chelsea-be, pedig Brazíliából átjönni Angliába nem könnyű dolog. Ami érdekes ezzel kapcsolatban, az a szövetségi kapitányváltás, amit jókor határoztak el, de rosszkor hajtottak végre. A brazil sajtó biztos benne, hogy Mano Menezest akkor rúgták ki igazából, amikor a londoni olimpiai döntőt elveszítették, de a tényleges távozására csak az év végén került sor. Addigra viszont már pont látszódott, hogy mit akar játszatni a csapattal, de már döntöttek a sorsáról. Ronaldo is nyilatkozta azóta, hogy szerinte is rosszat tett a válogatottnak a kapitánycsere időzítése. Akkor átállt a brazil csapat egy klasszikus befejező csatár nélküli játékra, több kiváló támadó-középpályással. Az ősszel kiemelkedően jól játszottak a nemzetközi meccseken. Az olimpia után azért nem jelentették még be egyből a kapitányváltást, mert akkor még Scolarinak szerződése volt a Palmeirasszal, igaz hetekkel később kirúgták…

- A brazil foci legújabb szupertehetsége Neymar, akiről hónapok óta mondogatják, hogy már elkésett az Európába igazolással. Szerinted jó helyen van ő még a brazil bajnokságban?
- Marketing szempontból óriási szüksége van rá a brazil focinak. Nemrég hoztak nyilvánosságra egy kereseti rangsort a világ legjobb labdarúgóiról, amelyen csak Beckham, Messi és Cristiano Ronaldo előzik meg, tehát rosszul nem keres... Óriási sztár otthon, és a 2014-es vb szempontjából sem rossz üzenet az, hogy van egy ennyire népszerű focista a brazil bajnokságban. Viszont most 2013 elején kezdtem el érezni Neymaron, hogy talán nem szívesen játszik már otthon, így könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy a nyáron távozni fog. Sokan támadják, mert nagy egyéniség, de olyan improvizatív megoldásai vannak, amit csak a zseniktől láthatunk.

- Olvastam fórum illetve blog hozzászólásokat veled kapcsolatban, amelyek nem mindenhol bírták el a nyomdafestéket. Hogy viseled az ilyen jellegű, olykor személyeskedésbe hajló kritikát?
- Ha az ember fontos témát érint, és abban véleményt is formál, akkor azzal számolnia kell, hogy bizonyos emberek érzékenységét eltalálja. Volt egy blogbejegyzésem Tomori Zsuzsával kapcsolatban, ami például igen heves reakciókat váltott ki. Ha egy Fradi játékosról az embernek bizonyos ügyben rossz a véleménye, és úgy gondolja, hogy a téma erkölcsileg fontos vagy a játékos pályafutása szempontjából érdekes, és esetleg még elítélő módon is ír róla, akkor számolnia kell vele, hogy a ferencvárosi érzelmű emberek - akik nincsenek kevesen - megtalálják ezügyben. Ha viszont ezeket a véleményeket nem vállalja fel az ember, akkor miről írjon? Van-e értelme annak, hogy ír?

- Ha azt mondjuk, hogy sportkommentátor és humor, akkor Hajdú B. István és Horti Gábor mellett a te neved is sokaknak beugorhat. Te viszont sokkal jobban megosztod a közönséget a humor vonatkozásában, hiszen létezik „Anti Egri Viktor” című, de a legjobb beszólásaidat csokorba szedő internetes fórum is.
- Divatosan szólva megosztó személyiség vagyok… Lehet, hogy  jobb lenne, ha mindenki szeretne. Olyan ember viszont nincs, akit mindenki szeret és mindenki elfogad. Ezek a poénok nálam abszolút spontán jönnek, ugyanolyan a stílusom az életben is, mint a közvetítésekben (ezt a másfél órás riport alapján megerősíthetem - V.T.) Nekem valahogy másra jár az agyam, mint az emberek többségének. Előfordulhat, hogy az emberek olyan gondolatról vélik azt, hogy viccesnek szántam, ami egyszerűen csak egy analógia akar lenni. Véleményt mondok, mert az a felfogásom a szakmáról, hogy a kommentátor szó az egy véleményt formáló embert takar. Megpróbálja a felkészültségével és a rálátásával segíteni a nézőt a tájékozódásban. A vélemény pedig hol ennek fáj, hol annak fáj. A humorral pedig ugyanez a helyzet, ott van például Zlatan Ibrahimovic, akit nagyszerű labdarúgónak tartok, de rengetegszer tettem már rá negatív megjegyzést, mert gyakran kivívja a tahó jelzőt magának. Amikor éppen a Milanban játszott, és ott tettem rá megjegyzést, akkor a piros-feketék szurkolói háborogtak miatta. Én nem olvasom a facebookot, de néha a Digis srácok felhívnak, hogy megkérdezzék, ugyan kit találtam meg már megint, mert olvassák a szurkolói bejegyzéseket… Volt egy Real-Barca spanyol kupamérkőzés nem is olyan régen, ami után kaptam olyan véleményt, hogy a madridiaknak szurkolok, más meg azért talált meg, hogy miért a Barcelonát szeretem. Egy dologban értettek csupán egyet a hozzászólók, hogy homoszexuális vagyok - de legalább ebben én összehoztam az amúgy mindenben más álláspontot képviselő feleket…

BEST OF EGRI VIKTOR:               „Deco a tenyerébe temeti az arcát. De lehet, hogy a kezét szégyelli, és a fejével takarja azt.”
„Ha holnap reggel bekapcsolják a TV-t és így találnak, az nem azt jelenti, hogy így maradtam, hanem, hogy visszajöttem.”
„A Piramis együttes is csak álmodozott, hogy egyszerre két helyen legyen.”
„Jó estét kívánok Splitből, ahol 32 fok van, a lelátón 32 ezer néző, vagyis ezer nézőre jut egy fok.”
„Nem lennék meglepődve, ha a következő védőmegmozdulásnál egy bárd, vagy egy balta is előkerülne, látva, hogy mindent lehet…”
„Totti megnyalta a szája szélét. Biztos jó íze van a szájának. Bár én azért nem nyalnám meg”
"Vannak, akik azt mondják, nem lehet szemmel ölni, de Kahnt elnézve, ebben nem vagyok olyan biztos."
"Marcello Lippi csapatát keresi. Segítek neki, kékben vannak."
„Ilyen a futball. A lelki Csomolungma milliméterre van a Marianna-ároktól.”
"Lehet hogy letelt a 120 perc és elkezdődött a büntetőpárbaj? Szólhattak volna."
"Elengedte a labdát a feje felett Kingson. Majdnem hogy az egyik fülén be, a másikon ki."
"És ha Vori zár, az olyan, mint egy szobafogság!"
„Ferdinand a gólszerző. Most biztosan megbocsátják neki, hogy nem szokott beágyazni.”
„Nem Beckham fejelt, az biztos, mert nem így állna a haja.”

- Nem nehéz ezt a helyzetet és „harcot” felvállalni?
- Nem, mert ilyen vagyok. Ha megnézed, most már nagyon sok olyan kommentátor van, aki ha tudja, hogy mindkét mérkőző félnek jelentős szurkolótábora van, akkor nem meri a meglátásait felvállalni. Megpróbálnak a kétes eseteknél semmifajta véleményt nem mondani, csendben maradnak inkább, vagy elmismásolnak olyan szituációkat, amelyeknél a hagyományos kommentátori értékek alapján véleményt kellene formálniuk.

-  Sokáig dolgoztál olyan helyeken, ahol a sportkommentátori szakma legjobbjai mellett tanulhattál. Voltak-e igazán példaképeid, akiket mintaként követtél?
- Az összes visszajelzéssel kapcsolatban az volt a meglátásom, hogy mindenkinek meghallgattam a véleményét, de csak azt a részt fogadtam meg belőle, amiről úgy éreztem, hogy az én egyéniségemnek megfelel. Szívesen meghallgattam az MTV-nél is Knézy Jenőnek, Vitray Tamásnak, Hajdú B. Istvánnak vagy éppen Gulyás Lászlónak a gondolatait. De a mi szakmánk állandóan a szurkolói vélemények kereszttüzében van, így nem is engedhetjük meg magunknak, hogy mindenkire hallgatunk, szűrni kell a visszajelzéseket is.

- A Digisportos váltással nem érzed úgy, hogy kikerültél a szakma fősodrából? Például nálam sem érhető el otthon ez a sportcsatorna, így évek óta nem is hallottalak már közvetíteni…
- Nagyon jó eseményeket közvetíthetek, a fő versenyek hajrájában most ráadásul helyszíni közvetítések következnek, kísérhetem a veszprémi és a győri kéziseket is az idegenbeli BL-meccsekre, így szakmailag nem lehet hiányérzetem. Egyébként érdekes, hogy bennem sohasem volt feltűnési viszketegség, és ha az utcán például valaki felismer, akkor nagyon hamar zavarba jövök, gyakran nem is tudom kezelni azt a helyzetet, ha mondanak valami dicsérőt. Amúgy pedig folyamatosan nő a csatornánk lefedettsége, és bízunk benne, hogy hamarosan a Digisport lehet az a bizonyos "fősodor"…

- Volt olyan, hogy személyesen találkoztál olyanokkal, akik a fórumokon vehemensebb véleményt formáltak meg veled kapcsolatban?
- Igazából azt tapasztalom, hogy a fórumozók sokkal könnyebben pötyögik a klaviatúrán, hogy ez micsoda egy hülye. Főleg akkor, ha valaki egy esemény hatása alatt van, mert még éppen magas a vérnyomása. De aztán lehet, hogy lehiggad és néhány perc múlva másként látja a dolgokat. A személyes találkozás pedig már megint egy másik dolog. Ettől függetlenül előfordult, hogy olyan szurkolókkal beszélgettem, akik nem feltétlenül értettek velem egyet abban, amit az előző mérkőzésen a csapatukról mondtam.

- Volt egy időszak, amikor Szegeden nem szívesen láttak téged kézilabda meccsen, azt hogy élted meg?
- A 2008-as kupadöntőn egy olyan eseményt kellett közvetítenem, amely a magyar kézilabda történetének egyik legbrutálisabb mérkőzését hozta. A hazai kézilabda történetében a legnagyobb pénzért vásárolta meg akkoriban a Pick Szeged a kupadöntő rendezésének jogát, és szerintem pontosan erről szólt az egész. Óriási összegeket fektettek be ugyanis a helyiek a szegedi csapatba, és látták, hogy a Veszprém ellen nincs esélyük a bajnokságban, de valamit nyerni kellene. Mit lehet így megnyerni? Hát „csak” a Magyar Kupát, és azt is úgy, ha ők rendezik és csak olyan kemény, már-már brutális játékkal, mint amilyet produkáltak. Fel is volt készítve a teljes szegedi szurkolótábor arra, hogy megfelelő állapotban fogadja a vetélytársat. Ha jól emlékszem, „100% Anti Vujin” pólókban is jöttek a meccsre a szurkolók, talán még örültek is, amikor két kézzel letaglózták a veszprémi átlövőt. A Kékes-testvérek, akik vezették a mérkőzést, arról is megismerhetők, hogy a nagy hazai szurkolói nyomást nem mindig képesek kezelni. Több hasonló mérkőzésük volt, de a kupadöntő kiemelten ilyen volt. Bár a sajtóban nem kommunikálták nagyon, de utána fél évig nem is vezettek igazán fontos meccset a férfi első osztályban, ez pedig az akkor nyújtott teljesítményük kritikája. Én elmondtam a döntő közvetítésében, amit gondoltam, szerintem az nagyjából fedte is a valóságot. Ezt megerősíti az is, hogy a meccs után a Szeged akkori tulajdonosa odajött hozzám, és elmondta, hogy Viktor, mindenben igazad volt. De persze az már más kérdés, hogy a sajtóban mégis más jött le, mert ez volt a szegedi vezetés érdeke.


 

- Van-e olyan közvetítés, ami neked nagyon emlékezetes volt, amire büszke vagy és amit kiemelnél?
- Ha futballmeccsekben gondolkozunk, akkor a 2010-es vb-n az Uruguay-Ghána hosszabbításos negyeddöntő volt az, amely nagyon drámaira sikerült, és ahol valami olyat mutattam meg, ami nem biztos, hogy nagyon sűrűn előfordul. Nem üvöltözéssel próbáltam meg a drámát átadni, hanem pontosan azzal, hogy kimért mondatokkal és visszafogottan beszéltem. A stílusbeli ellentét szülhet nagy feszültséget, ami akkor össze is jött. Sok pozitív visszajelzést kaptam. De a tavalyi Bayern München-Chelsea Bajnokok Ligája-döntőre is úgy gondolok vissza, mint egy jól elvégzett munkára. Kézilabdában pedig elég sűrűn fordul elő, hogy úgy állok fel egy-egy közvetítés után, hogy ez viszonylag elfogadhatóan sikerült. De tudom, hogy tökéletes adás nincsen. Az emberben a sikerek mellett talán jobban megmaradnak a hibák, ezeken én képes vagyok napokig agyalni és emészteni magam, hogy ott miért ezt mondtam, és miért nem azt…
 

***

A hatharom.com új sorozatában, a Nagy Kommentátor-mustrában sportriporterekkel beszélgetünk pályájukról, terveikről, céljaikról, lehetőségeikről. Ha valakiről szívesen olvasnál az interjú-sorozat keretein belül, vagy kérdésed, esetleg kérésed van valamelyik magyar kommentátor felé, jelezd nekünk az info@hatharom.com e-mail címen, és mi továbbítjuk a címzettnek!

A sorozat eddigi darabjai:

Találtam egy vadonatúj kihívást - Szujó Zoltán

Világéletemben bevállalós voltam - Székely Dávid

Egy kommentátor nem tud objektív maradni - Monoki Lehel

A Forma-1 hatalmas megtiszteltetés lenne - Haraszti Ádám

Michelisz Norbi sikereinek magyar hangja - Lantos András