Régi és feltétlenül a jó ismerőseink közé sorolhatjuk Japánt, amellyel évek óta rendszeresen találkozunk a divízió I-ben. A magyar hoki történetének legnagyobb sikere is a távol-keleti országhoz köthető, 2008-ban Szapporóban Japánban jutottunk fel az A-csoportba. Azon a vb-n játszottuk a legemlékezetesebb meccset ellenük és áldhattuk, hogy akkor még alkalmazták a videóbírót a divízió I-ben. A japánok ugyanis 3-2-es magyar vezetésnél gól ütöttek, a korong a hálótartó vasról vágódott a mezőnybe, de a jégen korizó bírók közül ezt senki sem észlelte, így folytatódhatott a játék. Magyarország nyert, ám a mieink sikere helyett főképp a meg nem adott hazai gól volt a nap sztorija. Mark Mahon, a japánok főnöke füstölgött a sajtótájékoztatón, videóbíróért kiáltott és talán ennek a "gólnak" köszönhetően a következő évben már a divízió I-ben is bevezették - az idei budapesti világbajnokságon néhányszor alkalmazták is.

Mahon azóta is kapitány, immár nyolc éve vezeti a japánokat, akik semmit sem változtak. Ugyanúgy gyorsan korcsolyáznak és továbbra sem szeretik az agresszív, ütközős hokit. Válogatottjuk négy japán klubra épül, amelyek az Ázsia Ligában szerepelnek. Kapusuk, Fukufudzsi Jutaka az NHL-t is megjárta, 2004-ben a jelenlegi címvédő, a Los Angeles Kings draftolta, később négy meccsen lépett pályára a kaliforniai együttesben.

A mostani budapesti vb-n nem okoztak csalódást, gyakorlatilag érvényesítették a papírformát. Kikaptak a kazahoktól és az olaszoktól, majd elverték a koreaiakat és a briteket. Négy kör után hat ponttal állnak, a bennmaradás tuti és ha a záró napon legyőzik a magyar csapatot, akkor bronzérmet kapnak a nyakukba. Ehhez persze a mieinknek is lesz néhány szava...