Mint azt sokan kiemelték a világbajnokság kezdete előtt, nehéz vb várt a magyar jégkorong-válogatottra. Míg korábban talán mindenki kötelezőnek titulálta a britek elleni találkozót, addig idén mindenki csak reménykedett a jó kezdésben, és kevesen fogadkoztak a biztos győzelemre - hogy ez a szakmai stáb nyilatkozatai vagy a tavalyi negatív eredmények miatt történt így, az nem fontos, de a kisebb nyomás láthatóan jót tett a magyar játékosoknak.
Minden kezdet nehéz, és kezdésnek nekünk pont az a brit válogatott jutott, akik tavaly ellenünk vívták ki egy 5-4-es sikerrel a bennmaradásukat. Érett tehát a visszavágás, főként hazai pályán, de legbelül azért ott volt a félsz is, hiszen ha már az első meccsen elcsúszunk, akkor az alaposan átírta volna a világbajnokság előzetes forgatókönyvét.
Egy harmadon keresztül érvényesült is a nehéz kezdet faktor: a britek ránk rontottak, és bár meglepő keménységgel vettük fel velük a kesztyűt, húsz perc után a vendégeknek állt a zászló, miután egy távoli lövés beakadt Szuper Levente mamutjai között. A kritikusok a védhető lövés után már kezdték is fenni a fogukat: ha az elmúlt idényben pihenőn marad Szuperen úszik el a jó eredmény a világbajnokságon, akkor fejek fognak hullani, természetesen csak átvitt értelemben.
Az első szünetben Rich Chernomaz vezetőedző megnyugtatta a srácokat: maradjon mindenki az eltervezett taktikánál, és idővel meglátszódik a hajtás az eredményjelzőn is. Igaza lett, a fiúk nyugodtan jöttek ki a második harmadra, a pánik apró jeleit sem lehetett észrevenni náluk, és egy gólgazdag második húsz percet produkáltak, amit 3-1-re nyertek. Vas Jankótól még egy (szabálytalan) gólt is elvettek, de míg más csapatok lendületét az ilyen ítéletek megtörhetik - emlékezzünk csak vissza az Alba Volán decemberi mérkőzésére! - addig a magyarok nem csüggedtek, és kitartottak végig Chernomaz szövetségi kapitány utasításai mellett.
A negyedik, szabályos gólt is sikerült megszerezni végül, aztán pedig az utolsó percekre megkérdőjelezhető bírói ítéletek miatt hőböröghettünk, de emberhátrányban is stabil maradt a magyarok védekezése. Győzelemmel kezdtünk, így szerencsénkre a soron következő Dél-Korea elleni mérkőzésen nem a javításra kell koncentrálni, hanem a tovább fejlődésre.
Hári János nyilatkozott úgy, hogy ennek a mérkőzésnek simábban kellett volna alakulnia, hiszen a meccs nagy részében elnyomták a briteket - lövésekben, és némi meglepetésre ütközésekben is domináltuk a fizikai hokit előszeretettel játszó szigetországiakat. Hári eme nyilatkozata talán kissé nagyképűnek tűnhet első olvasatra, másodikra azonban az tűnik ki, hogy a játékosok is tisztában vannak vele, hogy van még feljebb, ez csak a kezdet. Nemcsak a világbajnokságé, de a saját jó teljesítményük megalapozója is, mely ha minden jól megy, majd a kazahok és az olaszok ellen csúcsosodhat ki.
De ne rohanjunk előre!
Szuper Levente ismét két gólt kapott, mint a lengyelek ellen, de mielőtt kritizálni mernénk, meg kell jegyezni, hogy főleg az első harmadban volt számtalan bravúrja, a harmadikban meg még inkább elemében kellett lennie, hogy ne engedje vissza a briteket a meccsbe. Az első gól fogható lett volna, de előtte alig fél percen belül több védést is bemutatott, így törvényszerű volt, hogy pont egy kötelezőnek tűnő hárítás fog félresikerülni. Azonban a legfontosabb, hogy ő is élvezi Chernomaz bizalmát, amivel nem is akar visszaélni.
Következik a Koreai Köztársaság, akiket februárban már elkaptunk egyszer Chernomaz irányítása alatt. Hári és Vas János is kiemelte a hatharom.com-nak adott interjúikban, hogy ugyanezt kell játszaniuk, mint a britek ellen, és akkor nem lesz gond. Papíron az ázsiaiak a leggyengébbek a csoportban, de ez itt a Divízió 1/A - itt már nincs kötelező győzelem. A taktika megvan, az önbizalommal szintén nincs gond, és szerencsére nyugodtság honol a játékosok köreiben, nincs görcsölés. Ezek önmagukban nagy fegyvertények.
Fél nyolctól kiderül, hogy a dél-koreaiak gyors játéka ellen is hatásos-e ez a recept. A találkozóról a hatharom.com élő, szöveges tudósításban beszámol!