Hat év után lett döntetlen a fővárosi rangadó, de az utóbbi meccseket látva a Romának már ez is félig-meddig megváltás volt. Amíg 2011 márciusában a Farkasok fennhangon nevethettek a városi riválison, miután egymás után az ötödik rangadót nyerték meg - ezzel történelmet írva -, addig a hétfői találkozóra már a Lazio készülhetett sorozatban elért három sikerrel a háta mögött, azaz viszonylag gyorsan visszavághattak volna az égszínkékek a nagy ellenfélnek. És nagyon is közel álltak a negyedik győzelemhez, csak az utolsó lépést nem tudták megtenni.

Egészen pontosan a csapat egyik kirakatembere, Hernanes esett hasra képletesen a saját lábában, miután nagyszerűen lendületet vett a meccs elején. A Roma - ahogy legalább minden harmadik komoly meccsén szokott - bealudt egy szögletnél, kontrázhatott az ellenfél, és bár nem tudta egy lendületből végigvinni az ellentámadást a Lazio, a brazil nagyszerű ballábas lövéssel gólt szerzett a lassan már-már visszarendeződő, de mégis tétova védők közül. Ezután pedig csapata is egyértelműen uralta a meccset, helyzeteket alakítottak ki, a második félidő elején pedig egy - a közepesnél valamivel igazságosabb - tizenegyessel eldőlhetett volna minden.

Hernanes állt a labda mögé, majd szörnyű mozdulattal a futópályára küldte a labdát, ezzel elbizonytalanította saját csapatát és felpörgette a bordó-sárgákat, percekkel később pedig ő maga hozott nekik össze egy büntetőt. Pjanic ugyan nevetséges és felesleges békaugrással toldotta meg a brazil szabálytalanságát, de egyértelmű, hogy ott a két comb egymásnak ütközött, és a Roma játékosa nem nagyon tudott továbbmenni. Persze Totti ezt a tizenegyest belőtte, a hajrára kötelező jelleggel emberhátrányba került az egyik csapat, most épp a Lazio, amely végül csak a szerencsének köszönhette, hogy Lameláék ordító helyzeteikből egyet sem tudtak begyötörni.

Szóval Hernanes majdnem megnyerte a meccset, aztán meg majdnem el is ment a nagyképűségén az egész. Fura ez a srác, mert a gólján is látszott, hogy tud focizni meg a szezont is parádés formában kezdte, de ahogy a tél folyamán - főleg Klose sérülésével párhuzamosan - visszaesett, úgy ezen a meccsen sem tudta végig a legjobbját hozni. Sok csapattársával együtt neki is nagy szerepe van abban, hogy a Lazio nem képes átlépni a saját árnyékát az idén sem. A gallérja mindig szépen be van állítva és a tekintete is mindig nagyon céltudatosnak tűnik. Talán túlságosan is. Zselét ugyan nem használ, mégis kísértetiesen emlékeztetnek ezek a stílusjegyek egy valódi klasszisra, Cristiano Ronaldóra.

A brazil középpályás ugyan nem beszélt még arról, hogy példaképének tekintené a Real Madrid vezérét, mégis úgy tűnik, mintha sok klisét átvett volna tőle. Csak épp játszani nem tud úgy. Lassabb, körülményesebb, pontatlanabb, kevésbé technikás. Meglepő is, hogy korábban igazi sztárcsapatokkal hozták szóba és a brazil válogatottba is behívták már. Körülbelül annyival gyengébb ennél a szintnél, mint amennyire elmarad a Lazio egy valódi klasszis együttestől.

Nem mintha a Roma olyan szenzációs lett volna hétfőn. A hajrában ugyan már a Sasok mondhatták magukat szerencsésnek a pontszerzés miatt, de ahogy már fentebb is kiderült, a Farkasokon sem múlott, hogy nem kaptak ki. Andreazzoli center nélküli felállása egyáltalán nem jött be, hiába volt Totti és Pjanic személyében két kreatív ember a pályán, ők mindig a játéktér ellentétes végeibe keveredtek, így még véletlenül sem tudtak összejátszani, a többiek egyáltalán nem tudták megbontani labda nélkül a "vendégek" védelmét, így maradtak a szélről jövő ívelgetések, azoknak viszont nem volt megfelelő célpontjuk. De Rossi súlytalanságáról már nem is szólva.

Szóval az egyik gárda a kulcsembere betlije miatt, a másik csapatként volt kevés ahhoz, hogy győzelmet érdemeljen. Ahogy az igazi élmezőnybeli tagságot sem nagyon érdemelték ki a szezonban. Nem véletlenül lépkednek szépen lassan visszafelé...