Szokásos heti visszapillantónkban a hétvégi bajnoki forduló emlékezetes eseményét, eseményeit szoktuk boncolgatni. Most mégis a Premier League-történések elé kívánkozik a vasárnap délutáni Ligakupa-döntő. A Wembley-ben a Swansea diadalmaskodott, több szempontból is történelmi sikert aratva, érdemeit csöppet sem kisebbíti, hogy negyedosztályú ellenfelet vert meg.

Hiába csak a League Two-ban szerepel a Bradford City, a túlzott esélyesség is megbéníthatta volna Michuékat. Michael Laudrup azonban nem vette félvállról a nyugat-yorkshire-i kiscsapatot, többek között videós elemzésekkel készült a döntőre. A dán szakember szeme előtt lebeghetett, hogy egy éve a Liverpool csak tizenegyesekkel gyűrte le a másodosztályú Cardiff Cityt, na meg az, hogy a sárga-piros csíkos kiscsapat igazi óriásölőként jutott el az angol labdarúgás szentélyébe: sorrendben a Notts Countyt (III.), a Watfordot (II.), hosszabbítás után a Burton Albiont (IV.), majd három elsőosztályú klubot, büntetőkkel a Wigant, szintén tizenegyesekkel az Arsenalt majd az elődöntőben az Aston Villát győzte le.

A Swansea alsóbb osztályú csapatok után a nyolcaddöntőben a címvédő Liverpoolt, a negyedöntőben a Middlesbrough-t (II.), az elődöntőben pedig a Chelsea-t ejtette ki - a Stamford Bridge-en 2-0-ra nyert. A fináléban a Hattyúk elbírták a terhet, az első perctől irányítottak, a szünetben 2-0-ra vezettek, a vége 5-0 lett. A Bradford nem tudott csodát tenni, a 87. percben találta el először Gerhard Tremmel kapuját.

Apropó, Tremmel. Laudrup hű maradt elveihez, az addigi kupameccsekhez hasonlóan a döntőben is a 34 éves német portásnak szavazott bizalmat a holland válogatott Michel Vorm helyett. No és Laudrup. Az ambiciózus dán szakember mostanra - Michu mellett - a Swansea legkelendőbb portékája lett, a klubvezetőknek máris főhet a fejük, hogy a nyáron meg tudják tartani a menedzsert. A Real Madrid szurkolói legszívesebb őt látnák José Mourinho után a Bernabéu kispadján... A hazájában a Bröndbyvel dán bajnokságot, két kupát és egy Szuperkupát nyerő tréner Spanyolországban a Getafénál is a támadófutballt részesítette előnyben - A Kiráky-kupában a döntőig, az UEFA-kupában a negyeddöntőig menetelt vele a madridi kiscsapat -, a Mallorcát bent tartotta az élvonalban, egyedül a Szpartak Moszkvánál eltöltött egy éve volt kisiklás. Angliában is elismerik munkáját, a walesi csapatnál meghonosította a spanyol stílust, de különösen igazolásait dicsérik. Arról már korábban megemlékeztünk, hogy Michu-ban megtalálta az aranytojást tojó tyúkot, de Chico Flores és Pablo Hernández - két korábbi játékosa - is alapember lett a Swansea-ben.

Vasárnap este a Swansea története első kupasikerével ünnepelte százéves fennállását, és kiléphet a nemzetközi porondra, első walesi klubként egy angol sorozatból. Most az ünneplésen van a hangsúly, aztán majd aggódhatnak a szurkolók, hogy a nyáron egyben maradjon a csapat.

A Premier League-ről is szót ejtve, rangadót rendeztek vasárnap, a Manchester City a vártnál sokkal simábban győzte le a Chelsea-t. Tulajdonképpen a papírforma érvényesült, de nem lehet elmenni amellett, hogy a technikás, pengés játékosokkal teletűzdelt Chelsea mennyire erőtlenül játszott. Rafa Benítezzel semmit sem javult a Kékek teljesítménye, és lassan a harmadik helyük miatt is aggódhatnak. A City számára a dobogó borítékolható, sőt a címvédő menedzsere, Roberto Mancini szerint még nem lefutott a bajnokság, és a tabellát sem akarja nézegetni. Érthető, az jelenleg 12 pontos Manchester United előnyt mutat.