Ha év végi összeállításról van szó, az embernek leginkább vicces momentumok, nagy győzelmek, hálószaggató bombagólok és álomcsapatok jutnak az eszébe – pedig van egy csomó futballsztár, aki vélhetően legszívesebben örökre kitörölné a memóriájából 2012-őt. Hiába ugyanis Cristiano Ronaldo és Lionel Messi varázslatos párviadala, nem mindenki képes szezonról szezonra emelni teljesítménye hatásfokát, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, leghamarabb a szurkolók veszik észre azt, ha valakinek a szokásosnál gyengébb szériája van. Mai cikkünk főszereplői magasról estek nagyon mélyre, és mindegyikük esetében igaz: könnyen lehet, hogy évek múlva visszatekintve 2012-őt jelöljük majd meg kálváriájuk kezdetének.
A legkézenfekvőbb példa alighanem az a Wesley Sneijder, aki nagyjából két éve csak keresi a formáját – de valószínűleg most van a legmélyebben. José Mourinho Intertől való távozása óta folyamatosan gyengült a teljesítménye, aztán előbb a sérülések jöttek menetrend szerint, majd nem sokkal később a távozásáról szóló pletykák is. Végül aztán sem a Manchester United, sem a Manchester City nem vitte el, cserébe viszont Milánóban öt különböző edző is megpróbálta kicsiholni belőle a maximális üzemi hőfokot, kevés sikerrel. Legutóbb szeptemberben sérült meg, ám hiába szedte össze magát novemberre, a vezetőség közölte vele, amíg nem hajlandó meghosszabbítani szerződését, nem kerül a kezdőcsapat közelébe. Most tehát gyakorlatilag csapatot keres, de horribilis fizetési igényei, kora és gyakori sérülései méretes kényszerpályát jelölnek ki számára: megfizetni csak az Anzsi és a PSG tudná, kérdés, hogy a Milánóhoz foggal-körömmel ragaszkodó Sneijderné mit szól a váltáshoz.
Szintén formás kis pokoljárás kellős közepén tart Nuri Sahin, ami viszont abból a szempontból teljesen érthetetlen, hogy sem kora, sem sérülései nem indokoltak ekkora visszaesést formájában. 2010/2011-ben még a Bundesliga toronymagasan legjobb játékosának számított, kulcsszerepe volt a Dortmund bajnoki címében, miközben egész Európát ámulatba ejtette érett, látványos játékával – majd jött a Real és Mourinho, hogy varázsütésre mindent elrontson. Egy sérülés miatt kénytelen volt kihagyni a nyári alapozást, de hiába épült fel, Mourinho látványosan nem bízott benne, ez pedig a török középpályás játékkedvére is kihatott. Fél évnyi padozás és lelátón ücsörgés után a Liverpool vitte el, de a biztató kezdés és a vörösök gyenge játékoskerete sem volt elég ahhoz, hogy megragadjon a csapatban: jelenleg többnyire csere, vagy még az sem, a Liverpool pedig egy-két fellángolástól eltekintve ugyanúgy szenved a Premier League középmezőnyében, mint két éve folyamatosan. Lucas felépülésével ráadásul azt sem nagyon látni, hol lenne a helye a Rodgers-féle ’Pool-ban – a brazil jobban ütközik és többet is szerel nála, passzpontosságban Joe Allen múlja felül, a támadásokhoz pedig az eddigiek alapján mind Gerrarrd, mind Jonjo Shelvey többet tud hozzátenni nála.
Alig múlt egy éve, hogy gyakorlatilag egyedül nyerte meg Dél-Amerika második számú kupáját csapatának (LDU Quito – Universidad Chile 0-4), a Napoli ráadásul azon nyomban áthozta Európában – az áttörés mégis elmaradt Eduardo Vargas karrierjében. A chilei támadó az azóta eltelt 13 hónapban egyetlen Serie A meccsen sem kezdett, és bár 21-szer beállt csereként (az EL-ben mesterhármast is jegyzett), nehezen lehetne rásütni, hogy megszolgálta az árát. Nem érzi a bizalmat, nem tud beilleszkedni, Walter Mazzarri ráadásul a nyáron megszerzett Lorenzo Insignében is több fantáziát lát nála, alighanem tehát elkerülhetetlen a váltás. Dél-Amerikába valószínűleg bármikor visszamehetne, de ez még az olaszországi padozáshoz képest is visszalépés lenne, így egy féléves kölcsön-szerződést látunk a legvalószínűbbnek – valahol a csizma déli részén.
Bár horrorisztikus sérüléséből viszonylag simán visszatért, hatalmas formahanyatláson ment keresztül az utóbbi egy évben Aaron Ramsey. Az Arsenal fiatal wales-i középpályása a tavalyi év végén még csapata egyik motorja volt, csodás passzokkal szolgálta ki társait, jórészt neki volt köszönhető, hogy Jack Wilshere súlyos sérülése ellenére sem esett szét a londoniak fedezetsora. Ám 2012 elejére elfogyott a szufla, a kevés pihenő miatt Ramsey egyre többet hibázott, passzai pontatlanabbak, lövései erőtlenek lettek, egyértelmű, a szűk keret miatti erőltetett menet kizsigerelte őt. Azóta is csak keresi a formáját, és bár szerződéshosszabbítása jól jelzi, az Arsenal számít rá, ha meg akar küzdeni Artetával és Wilshere-rel a csapatba kerülésért, javulnia kell. Meg talán egy kicsit pihennie is.
Két éve még szinte biztosra vettük, hogy az új Kakát dédelgeti keblein a Santos, azóta viszont sok víz lefolyt a Dunán – Ganso pedig nem volt képes bizonyítani, hogy valóban akkora irányító-zseni, mint amilyennek kikiáltották az óceán túlpartján. Pedig volt valami romantikus a játékában, egyszerre idézte a hőskor klasszikus 10-eseit, és a mai idők modern támadó középpályásait, az egyszerű szemlélő valószínűleg még Neymarénál is hamarabb beleszeretett a játékába. Elég volt azonban néhány sérülés, és gyakorlatilag kettétört a pályája, hiába kapta meg a lehetőséget Mano Menezestől a válogatottban, a Copa Americán és az olimpián is csúfosan leszerepelt. A korábban sokszor és sok pénzzel próbálkozó Milan sem vitte el, így jobb híján maradt Brazíliában, igaz, súlyos sérülése miatt a Sao Paulóban sem tudta azt hozni, amit vártak tőle. 2013 sorsfordító év lesz a számára – ha egészséges tud maradni, akár fel is támadhat, de ha nem kecmereg ki a gödörből, örökre eltűnhet a brazil futball kazamatáiban.
Folyt. köv.