A téli sportok versenyzői számára a december-január az egyik fő versenyidőszak. Sőt mi több, a síugróknál a szilveszter körüli néhány nap egyenesen az egész idény legfontosabb szakasza, ekkor rendezik meg ugyanis a hagyományos Négysáncversenyt. Az idei, immár 61. kiírásban sem szakítanak a hagyományokkal a szervezők, a négy helyszín (Oberstdorf, Garmisch-Partenkirchen, Innsbruck, Bischofshofen) és a lebonyolítás formája is változatlan. A várható különleges hangulat mellett egyedi (a Világkupa versenyektől eltérő) szabályok is tartoznak az eseményhez, az 1996/97-es kiírás óta ugyanis az ún. KO-rendszer szerint bonyolítják le a versenyeket. Ennek lényege az, hogy az első sorozatban a selejtező eredménye alapján párokban ugranak a versenyzők (az első az 50.-el, a második a 49.-el és így tovább), majd a huszonöt pár győztese valamint az öt legjobb kieső (ún. lucky looser) folytathatja a második sorozatban. A Négysáncverseny pontszámításának másik jellegzetessége, hogy a végeredményébe a négy sáncon végrehajtott összes ugrás (ideális esetben nyolc) pontszáma számít bele (és nem a Világkupa pontok), így aki nyerni akar összetettben, annak hibázásra nincsen lehetősége.

Az idei teljesítmények alapján nincs olyan épelméjű szakértő, aki nem osztrák-német párharcot vár az eseménytől, amelynek viszont most sincs egyértelmű esélyese. Az utóbbi évek eredményei alapján az osztrákokkal kell a legfőbb esélyesek taglalását kezdeni, hiszen a legutóbbi négy kiírásban (négy különböző versenyző révén!) rendre ők adták az összetett győztest. Mivel Loitzl, Kofler, Morgenstern és Schlierenzauer is nyert már összetettben, így a tapasztalat bármelyikük győzelme mellett racionális érv lehet, ez pedig egyértelmű előny lehet számukra éles versenyhelyzetekben.

A sógorok közül is kiemelkedik az utolsó háromból két Világkupa versenyt megnyerő, formáját tökéletesen időzítő Andreas Kofler, valamint az összetett élén álló Gregor Schlierenazuer. Utóbbi egyben címvédője is a viadalnak, így sokan őt tartják a legnagyobb esélyesnek. A még mindig csak 22 esztendős Schlieri az idei évben három versenyt nyert már meg, így 43 Világkupa győzelmével erősen közelít az abszolút rekorder Matti Nykänen 46-os csúcsához. Idén egyelőre nem alkotott nagyot Thomas Morgenstern, akinek viszont kislánya karácsonyi születése akár nagy lendületet is adhat az általa 2011-ben egyszer már megnyert eseményen.

Az idei versenyek egyértelmű pozitív meglepetését a németek szolgáltatják. Nem csak azért, mert Severin Freund révén már két versenyt (Lillehammer, Kuusamo) nyertek a 2012/13-as Vk-szezonban, hanem azért is, mert csapaszinten remekelnek. A nemzetek pontversenyében már közvetlenül az osztrákok nyomában járnak és hosszú idő után úgy indulhatnak neki a Négysáncversenynek, hogy nem lenne meglepetés, ha az összetett győzelmet (2002 után először) újra elhoznák. Erre talán az összetetet Világkupát hosszú ideig vezető Freundnak van a legnagyobb esélye, de azért Sven Hannawald 2002-es diadalmenetének megismétlését (amikor a német történelmi módon mind a négy sáncon győzött) ne várja tőle senki. Az óvatos optimizmus jellemzi Werner Schuster edzőt is, aki nyilatkozataiban inkább visszafogottan tervez és összetett dobogót, valamint a négy sánc valamelyikének megnyerését várja el tanítványaitól.

Kérdés, hogy az első két (német) helyszín várhatóan frenetikus hangulata és az ebből adódó elvárások mennyire bénítják majd meg a német ugrókat. Richard Freitag az előző szezonban nyert már versenyt és idén is állt már dobogón, így tőle is sokat várnak, csakúgy, mint a mindössze 17 éves, a Világkupa sorozatban idén bemutatkozó „csodagyerektől” Andreas Wellingertől. Az eddig teljes lelki nyugalommal ugró tinédzser már kétszer állt dobogón idén és nem lenne nagy szenzáció, ha ezt most a sportág nagy színpadán is meg tudná ismételni. Mivel a németek elég szép számban (érdemes a nyári GP-t megnyerő Andreas Wankot, a sokadik virágzását élő Michael Neumayert vagy éppen a 17. Négysáncversenyére készülő Martin Schmittet kiemelni) vágnak neki a versenynek, így jó eséllyel tippelhető, hogy ebben a szezonban nem lesz hármas osztrák siker az élen - legutóbb ugye Schlierenzauer-Morgentsern-Kofler dobogót láttunk a bischofshofeni eredményhirdetés során.

Ha egy kicsit levesszük a német-osztrák szemellenzőt, akkor is találunk persze remek ugrókat a mezőnyben, ugyanakkor bármelyikük összetettbeli sikere - az idei formák alapján - nagy szenzáció lenne. A négyszeres olimpiai bajnok Simon Ammann évek óta küzd a „soha nem nyert még svájci az összetettben” - problémával, aminek megoldását aligha ez a szezon fogja meghozni számára. Bár Anders Bardal révén egy norvég síugró nyerte meg legutóbb az összetett Világkupát, idén az északiak eléggé mérsékelten kezdték a szezont, az összetettben is csupán a lábsérüléssel küzdő Bardal van a legjobb tíz között.

Tavaly a cseh Roman Koudelka lett az ötödik az összetettben, idén viszont gyenge formában van, így nem várhatunk hasonló bravúrt tőle. Kérdés lehet viszont a lengyel Kamil Stoch szereplése, aki pocsék rajt után egy kéthetes „fejmosó és helyreállító” ramsaui edzőtábor után Engelbergben kis híján versenyt is tudott nyerni. Ha a lengyel ugró elfelejti az éppen a Dakar ralira készülő Adam Malysz cseppet sem könnyű örökségével járó terheket, akkor a viszonylagos esélytelenséget illetve a lengyel szurkolók buzdítását kihasználva akár még a dobogóra is felállhat összetettben. Kérdéses lehet a tavalyi hatodik japán Ito Daiki szereplése, aki térdsérülése után lábadozva éppen a Négysáncversenyen szerepel majd először ebben a szezonban. Kíváncsian várhatjuk a szintén rendkívül fiatal szlovén Jaka Hvala produkcióját, aki Wellingerhez hasonlóan első szezonjában már rögtön letette a névjegyét és a Világkupa 9. helyéről várja a versenyt. Esélyesből tehát bőven van a rajt előtt, így az utóbbi évek egyik legszorosabb versenyére van kilátás. Az Eurosport az elmúlt évekhez hasonlóan most is élőben közvetít a Négysáncverseny valamennyi állomását és a selejtezőket is.