Az ötödik nap, Gyurta hideg feje csodákra képes

Athénban a semmiből érkezve második lett, majd a hullámvölgyek legmélyén járt, de kemény, céltudatos és fegyelmezett munkával visszakapaszkodott. Sőt, jóval tovább mászott, mint ahol korábban járt.

Gyurta Dániel kétszeres világbajnoki címvédőként Londonban már a 200 méteres mellúszás favoritja volt. Nagy ellenfele és példaképe, a japán Kitadzsima Koszuke már kicsit halványulni látszott, a helyére azonban új riválisok érkeztek. Mindenekelőtt a brit Michael Jamieson, aki végül keményen meg is szorongatta a magyar versenyzőt.

A londoni döntő szokatlan volt ahhoz képest, amit korábban láttunk. Gyurta már az elején keményen küzdött azért, hogy az élbolyban maradjon, nem akart mindent az utánozhatatlan utolsó 75 méterére bízni. Kitadzsima ugyan 100 méternél még előtte volt, de onnantól csak Széles Sándor tanítványa vezetett. Az erős kezdés ellenére is volt ereje a táv második felén, magabiztosan maga mögé utasította Christian Sprenger 2009-es világcsúcsát. Jamieson ugyan az ő taktikáját alkalmazva lendületesen jött fel az utolsó 50, de különösen az utolsó 25 méteren, azonban a magyar fiú kitartott és megszerezte az aranyérmet, amiért kimondva Londonba utazott.

Sokaknak, így Szabó Gábornak, az Eurosport kommentátorának is ez volt a legkedvesebb magyar győzelem, mert "személyesen is ismerem Danit, aki szerintem óriási sportember és nagyon megérdemelte a sikerét."

Gyurta Dánielé mellett egy másik pontszerző helyezésnek is örülhettünk ezen a napon, a sportlövő Csonka Zsófia a hatodik helyen végzett a női sportpisztolyosok 30+30 lövéses versenyében. Az uszodák közül ez egyikben ezen a napon a női vízilabda-válogatottat köszönthettük, amely le tudta győzni a kínai csapatot a csoportkörben, amelynek csak annyiban volt jelentősége, hogy eldőlt, ki kivel játszik a negyeddöntőben, mivel minden résztvevő továbbjutott oda. A másik vizes helyiségben Jakabos Zsuzsanna a hetedik helyen végzett a 200 pillangó döntőjében, a korábban hibázó, majd görcsössé váló Cseh László pedig harmadik számába végre ki tudott harcolni egy finálés szereplést, 200 vegyesen került a nyolc közé. Sajnos cselgáncsozóink a kiemelkedő kezdés, a két érem után ezen a napon nem értek el nagy sikereket, Madarász Tamás és Mészáros Anett is helyezetlenül zárt a maga versenyében. Ezen a napon lépett pástra utolsó vívónk, a párbajtőröző Imre Géza. A korábbi egyéni bronzérmes, csapatban ezüstérmes sportoló ezúttal a legjobb tizenhatig jutott.

A nap sztárja: Gyurta Dániel

Ezen a napon volt miből válogatni a nemzetközi porondon, hiszen a britek nagy nehezen megszerezték az első győzelmüket, megmutatta magát Eddie, a sas és Eric, az angolna egyik méltó utódja, Hamadou, a lassú lajhár - mi alapján is osztják az olimpiai szabadkártyákat? -, és kitört egy botrány is, kiderült, hogy néhány tollaslabdázó a könnyebb ágra kerülés érdekében szándékosan vesztett meccseket. Mi azonban nem választhatunk mást, mint Gyurta Dánielt.

Nem az aranyérméért és a világcsúcsáért, azokat már fentebb eleget dicsértük. Azért, mert emberi oldalában sem kellett csalódnunk. A győzelem után ugyanis bejelentette, hogy tavasszal tragikus hirtelenséggel elhunyt barátja, a norvég Alexander Dale Oen szüleinek küld egy másolatot az aranyáról, mert szerinte korábbi vetélytársa megnyerte volna a 100 méteres mellúszást Londonban. Norvégia egy emberként örömmel fogadta a gesztust.

A hatodik nap, a nagy visszatérés és az óriási sportteljesítmény

Ez a versenynap újabb magyar érmet hozott, ráadásul olyan versenyzőnk nyerte, akitől azt vártuk és aki magától is azt várta, hogy eddigre már legalább két medáliája lesz. Cseh László azonban előbb eltaktikázta magát 400 vegyesen, majd elgörcsölte a 200 pillangó előfutamát. 200 vegyesen azonban már odaért a döntőbe, ahol óriási küzdelemmel kiharcolta a dobogót. 150 méternél még csak a negyedik volt, körülbelül a brazil Pereira derekánál volt a keze, de gyorson hatalmasat teljesített, és odaért a harmadik helyre. Michael Phelps eközben Larissza Latinyina 18 érmes csúcsának megdöntése után újra történelmet írt, az első úszó lett, aki három olimpián is meg tudta nyerni ugyanazt a versenyszámot.

Az ExCel csarnokban úgy tűnt, újabb érmet köszönthetünk majd a cselgáncsozó Joó Abigél révén, aki nagyszerűen kezdte a napot, gaboni ellenfelét könnyedén verte, és az amerikai, korábbi világbajnok Harrison ellen is vezetett. Ellenfele azonban egy kemény, de szabályos mozdulattal súlyos sérülést okozott neki, ez után pedig már könnyedén nyert. Ekkor azt hihettük, hogy Joó Abigél feladja a versenyt és nem folytatja a vigaszágon. De folytatta, óriásit mutatott küzdeni tudásból, a lengyel Pogorzelecet tanítani való ipponnal verte, végül a bronzmeccsen kapott ki ismét, és ezzel az ötödik helyen végzett.

A sportlövőknél Bognár Richárd dupla trapban saját maga legnagyobb meglepetésére, de azért a céljainak megfelelően a döntőbe került. Ott ugyan volt esélye a hatodik helynél feljebb kapaszkodni, de hibázgatott, azonban így is remek eredményt ért el pontszerző helyezésével. Csapataink közül férfi vízilabdázóink a harmadik fordulóban megszerezték első győzelmüket, a Kovács István irányította Romániát gólzáporos meccsen verték. Kéziseink ugyanakkor nem tudtak olyan szoros meccset játszani a magasabban rangsorolt Horvátországgal, mint korábban Dániával, ezúttal nagyobb különbségű vereséget szenvedtek.

A nap sztárja: Joó Abigél

Ahogy fentebb Gyurta Dánielt, úgy itt Joó Abigélt sem az eredménye miatt vesszük elő újra, illetve csak részben. A sérülése utáni első mérkőzését ugyanis olyan mozdulattal nyerte meg, amivel teljes értékű harcosként is vastapsot érdemelt volna ki.

A szabálykönyv szerint cselgáncsban ippon értékű egy akció, ha egy versenyző az ellenfelét uralva nagyobb részt a hátára dobja számottevő erővel és gyorsasággal, illetve ha legalább 25 másodpercen keresztül le tudja szorítani az ellenfelét. Nos, valószínűleg egy ilyen mozdulatot vizionáltak a szabályalkotók annak idején, amikor rögzítették a regulákat.

A hetedik nap, Pars Krisztián láthatóan bírja a nyomást

Az első hét végén elkezdődtek az atlétikaversenyek, hagyományosan a férfiak súlylökésének selejtezőjével. Ebben Kürthy Lajos 21. lett, majd nem sokkal később következett Pars Krisztián, aki már a kalapácsvetés kvalifikációjában volt érdekelt, a szám fő favoritjaként indult. Nem roppant össze az esélyesség terhe alatt - az ő vállaival furcsa is lett volna -, a B csoport második körében messze túldobta a 78 méteres selejtezőszintet, amivel egyben a legjobb eredménnyel is jutott a döntőbe. Arról cikksorozatunk következő részében olvashattok majd, de nem véletlen, hogy Szabó Gábor, az Eurosport szakkommentátora így emlékezett erre a számra: "Már a selejtezőben akkora volt Krisztián fölénye, hogy látszott, csak ő ronthatja el a versenyt."

Az úszóversenyek ezzel párhuzamosan a végükhöz közeledtek, az utolsó előtti napjuknál tartottak. A kétszeres ifjúsági olimpiai bajnok Kapás Boglárka a 800 méteres gyorsúszás döntőjében szerepelt, ahol országos csúcsot javítva a hatodik helyen zárt. Ekkor rendezték a hagyományos zárószámok, a vegyesváltók selejtezőit is, amelyeken a női csapatunkat sajnos kizárták, a férfiak viszont bekerültek a fináléba. Női vízilabdázóink a csoportkör utolsó körében ugrottak vízbe, ahol kétgólos vereséget szenvedtek Spanyolországtól. Ezzel eldőlt, hogy Oroszországgal játszanak majd a legjobb négy közé jutásért.

A nap sztárja: Vu Min-Hszia

Sajnos a klasszis műugrónő szomorú apropóból került a középpontba. A londoni olimpián a harmadik aranyát szerezte az athéni és a pekingi győzelem után szinkronban, majd 3 méteres is nyerni tudott. Ez után tudta meg, hogy a családja hosszú évek óta minden szomorú eseményt eltitkolt előle. Így azt, hogy édesanyja már nyolc éve mellrákkal küzd, és azt is, hogy nagymamája egy éve elhunyt. Édesapja azzal magyarázta a titkolózást, hogy nem akarták és a központi irányítás miatt nem is zavarhatták meg lányuk felkészülését ezekkel az információkkal. Természetesen Kína újabb kritikákat kapott az eset után központosított, szinte gyárrá alakított tehetségnevelő rendszere miatt, melynek köszönhetően gyakorlatilag nem születhet és nőhet fel úgy gyermek a hatalmas népességű országban, hogy az állam ne tudná meg róla, hogy valamilyen sportban kiemelkedően tehetséges. A kiválasztottakat aztán központi felkészítőtáborokba költöztetik, ahol kemény irányítás mellett igyekeznek olimpiai bajnokokat gyártani belőlük.

A nyolcadik nap, amikor már Rióra is reménykedni kezdhettünk

Ezen a versenynapon egyik versenyzőnk sem szerzett érmet, de a 4x100 méteres férfi vegyesúszó váltóban nagyon közel járt hozzá a magyar csapat. Cseh László már egyértelműen túl volt az olimpia eleji válságán, és hátúszásban kis híján a második helyen hozta be a válogatottat. Gyurta Dániel, a 200 méteres mellúszás aranyérmese ezúttal is remekelt, nem bírt ugyan Kitadzsima Koszukéval és Brendan Hansennel, de így is a harmadik helyen adta át a stafétát. Pulai Bencének arra a papírformának megfelelően esélye sem volt, hogy Michael Phelpsszel felvegye a versenyt pillangózásban, de még mindig a nagyon szoros középmezőny élén ugrott be Kozma Dominik, aki gyorsúszó résztáv végére sajnos elfáradt, így minimális különbségekkel, de az ötödik helyre szorult. Így is országos csúcsot repesztettek a fiúk, és az optimisták - így mi is - azonnal arra gondolhattak, hogy ha a csapat fiatalabb tagjai tudnak még egy kicsit fejlődni, Gyurta Dániel a terveinek megfelelően 100 méteren is a világ közvetlen élmezőnyébe emelkedik és Cseh László is tartani tudja az általa képviselt igen magas szintet, akkor bizony Rióra egy masszív éremesélyes vegyesváltó állhat össze. Persze az még mindig három és fél évnyire van...

Atlétikában az Eb-ezüstérmes Deák Nagy Marcell, aki elsősorban tapasztalatszerzés céljával indult Londonban, nem jutott tovább a 400 méteres síkfutás selejtezőjéből. Ökölvívóink közül a harmadik olimpiáján szereplő Káté Gyula, aki nagyon szeretett volna érmet szerezni, nem járt sikerrel, a nyolcaddöntőben búcsúzott. Férfi kézilabdázóink sajnos még súlyosabb vereséget szenvedtek Spanyolországtól, mint korábban Horvátországtól, vízilabdázóink ugyanakkor a várakozásoknak megfelelően simán verték Nagy-Britanniát, ezzel pedig ki is harcolták a továbbjutást a csoportkörből.

A nap sztárja: Kim Collins

Ezen a napon Michael Phelps bebiztosította a fent emlegetett vegyesváltó döntőjében a 22. olimpiai érmét, egyben a 18. aranyát, valamint Serena Williams is megszerezte az aranyérmet női tenisz egyéniben, ami számára egy nagy sorozat kezdete volt. De mivel annak az első állomása volt, ezért inkább valamiféle Év sportolója választáson vennénk inkább figyelembe.

Helyettük Kim Collinst, Saint Kitts és Navis egyetlen sztársportolóját emeljük ki. A karibi miniállam (261 négyzetkilométer területű, Magyarország kicsit több mint 93 ezer négyzetkilométeres) szülötte 2003-ban Párizsban világbajnoki címet szerzett 100 méteres síkfutásban, majd óriási meglepetésre tavaly Teguban a harmadik helyen végzett (2001-ben és 2005-ben is bronzérmes volt), így 36 évesen is érem-, de minimum döntőesélyesnek számított az olimpia leginkább várt, előre borítékolhatóan legnézettebb versenyszámában. De országa küldöttségének vezetői úgy döntöttek, hogy nem bocsátják meg neki, hogy edzéseket mulasztott és - állítása szerint - feleségével töltötte az időt Londonban. Ezért ők maguk zárták ki a játékokról azt az embert, akinek világbajnoki győzelmének évfordulóját 2010 Kim Collins-napként ünnepelnek egy központi kormányzati döntés értelmében, és aki már harmadszor volt országa zászlóvivője a megnyitón. Furcsa.