Heti Hatos
1. Vége a Vidinek, de nem kellett csalódnunk
A címben beharangozott konfliktusok előtt kalandozzunk egy kicsit másfelé! Csütörtökön az eső nem engedte, de pénteken lejátszotta búcsúmeccsét az Európa Ligában a Videoton. Akkor sajnos már tudtuk, hogy az lesz, mivel a Basel és a Genk közepesen barátságos 0-0-ja a mieink kiesését jelentette. A mérkőzés nem hozott pontot a nyilvánvalóan csalódott fehérváriaknak, akikre ennek ellenére is büszkék lehetünk. Ezen az őszön ugyanis történt végre valami egy magyar csapattal a nemzetközi porondon.
Még az utolsó fordulóban is volt esélye a továbbjutásra a Vidinek, köszönhetően annak, hogy nála erősebb csapatokat le tudott győzni hazai pályán. Nem lehetünk tökéletesen elégedettek, mert nem sikerült a továbbjutás, ráadásul több volt az idegenlégiós a csapatban, mint a magyar játékos, de ez a teljesítmény így sem okozott csalódást. Azok a légiósok, akik a piros-kékeknél szerepelnek, nagy többségben felfelé húzzák a magyar bajnokság átlagát is, ráadásul őszintének kell lennünk, nélkülük valószínűleg ennyi sem sikerült volna.
Paulo Sousa keze alatt kialakult egy csapat, amely egy ezen a szinten használható taktikát szinte tökéletesen tudott, és nagyjából kihozta belőle, ami benne volt. Nem volt esélyese egyik meccsnek sem a Videoton, mégis nyert kettőt és mégis alig kapott ki azokon, amelyeken kikapott. A Genk elleni idegenbeli 0-3-ban is több volt, a szorosabb vereségekről nem is beszélve. Alapnak ez tehát jó. A gond az, hogy közben idehaza többen elmentek a spórolni kénytelen tavalyi ezüstérmes mellett, így kérdéses, hogy jövőre kijuthat-e újra Európába. Bízzunk benne, hogy ha nem, akkor az sem lesz véletlen, mert akkor a Győr, a Debrecen vagy épp az MTK méltó módon pótolják majd a Vidit.
2. A hét leggusztustalanabb mutatványának indult, de a legnagyobb poén lett belőle
Szasa Boskovicsot, a szerb női kézilabda-válogatott szövetségi kapitányát legalább egy mérkőzésre el kellett volna tiltani az Európa-bajnokságon. A szakember a Norvégia elleni első fordulós meccsen hihetetlenül sportszerűtlen módon a mezét, később a karját rángatva akadályozta meg Linn Jörum Sullandot abban, hogy kivehesse a részét a játékból. "Elfogadhatatlan" - mondta róla az európai szövetség, amely azonban ennél többet nem tehetett. Egyszerűen azért, mert jogilag jelen pillanatban nincs lehetősége önhatalmúlag eljárást indítani valaki ellen, ha nem érkezik feljelentés. Márpedig a játékvezetők és az ellenőrök nem látták, hogy mi történt, a norvég televízió pedig hiába mutatta meg egyértelműen a dolgot, az északi ország szövetsége nem ment mutogatni az óvó nénihez.
Boskovics így megúszta a dolgot, és Sulland humorérzékének köszönhetően később a lehető legjobban jött ki belőle. Az átlövő ugyanis néhány nappal később - csapata három győzelme után - már képes volt nevetve visszatekinteni az ügyre, és egy elképesztően gáláns gesztussal le is zárta azt. A következőket írta a dresszére: "Kedves Mr. Őrült! Itt a mez, amelyet annyira akart. Öleli, a Színésznő", majd odasétált a szerbek kapitányához, és mosolyogva a kezébe adta. Pózoltak egyet a fotósoknak és a történet boldog véget ért.
3. A síelők is meg tudják beszélni, ha van valami bajuk
Lindsey Vonn, a női alpesi sí jelenkori uralkodónője keveredett egy kis balhéba egyik vetélytársával, Tina Mazéval a hétvégén. Az amerikait az utóbbi időben gyomorgondok kínozták, ezért nem versenyezhetett, és a legutóbbi Világkupa-eseményen az f betűs angol szót is használva dicsérte magát, ami magyarban b betűsnek felel meg. Néhányan pedig azt hitték, hogy Mazét illette a csúnya kifejezéssel.
Kénytelen volt hát magyarázkodni Vonn, de az ügy további bonyolítása helyett inkább személyesen beszélt ellenfelével, és elmondta neki, hogy mit tett és mit nem tett. Jellemző a sízők bensőséges világára és egymás iránti tiszteletére, hogy képesek voltak ezt megtenni. Noha bőven van különbség a két személyiség között - főleg eltérő kultúrájukból adódóan -, de ők is le tudták zárni a dolgot, mielőtt túlnőtt volna rajtuk.
4. Az "óriás" Messi még nagyobb lett
Hét közben ugyan megsérült, hétvégén mégis rekordot döntött Lionel Messi. Eddig a német Bombázó, Gerd Müller volt az egy naptári éven belüli legeredményesebb játékos és már az ő teljesítménye is az űrből jött 1972-ben. A Barcelona argentin csatáráét pedig jellemezni is nagyon nehéz.
Lehet szidni a spanyol bajnokságot és azt mondani rá, hogy kétcsapatos, de egyrészt a másik csapat, a Real Madrid sztárja, Cristiano Ronaldo így sem tudta tartani a lépést a Bolhával, másrészt épp nekik köszönhető a legnagyobb részben, hogy együtteseik ennyire kiemelkednek a Primera Divisiónból. Azt kell tennünk tehát, amit az eddigi csúcstartó, Gerd Müller is tett, meg kell hajolnunk Messi előtt. Az egykori kiváló támadó a világ legjobbjának, óriásnak nevezte az argentint, akinek egyetlen hibája szerinte, hogy nem a Bayernben játszik. Az első két kijelentésével egyetértünk, az utóbbi meg már ízlés dolga.
5. Rossz kezdés után már-már szárnyalva jutott a női válogatott a középdöntőbe
Bár azt vártuk, hogy Horvátország ellen rögtön győzelemmel kezd a magyar női kézilabda-válogatott az Európa-bajnokságon, nem lett igazunk. Rossz játékkal és balszerencsével kikaptak a lányok, de utána Karl Erik Böhn szövetségi kapitány pszichológiájának és Siti Bea taktikájának köszönhetően felálltak, összeálltak. Bedarálták a mindenkinek nagyon kellemetlen ellenfelet jelentő németek és a csoport favoritjának tartott spanyolokkal is elbírtak, így maximális pontszámmal jutottak tovább.
Az már az első hét után is látszott, hogy ennek a kontinenstornának a hullámzás lesz a legegyértelműbb jellemzője. Igaz volt ez a legtöbb ellenfélre, de a mieinkre is, akik Montenegró ellen ugyan nem tudták folytatni a jó teljesítményt, de azon a meccsen is bizonyították, hogy nem csak a matematika, hanem a képességeik alapján is komoly esélyük van az elődöntős szereplésre. Szurkoljuk ki nekik!
6. A játékvezető elismerte, hogy a játékvezető is ember és segítségre van szüksége
Ritkán hallható nyilatkozatot tett Wolfgang Stark, a németek egyik legjobb labdarúgó-játékvezetője. A nemzetközi szinten is elismert spori hibázott a Dortmund és a Wolfsburg hétvégi mérkőzésén, ezzel közvetve a sárga-feketék vereségét is okozta, majd kiállt a nyilvánosság elé és elismerte a hibáját. Ezzel elismerte azt is, hogy örülne neki, ha segítséget kapna, még ha ezt nem is mondta ki.
Biztos vagyok benne, hogy a játékvezetők többsége epekedve várja, hogy valamiféle technikai támogatást kapjon. Egyszerűen nevetséges ugyanis, hogy világszerte emberek milliói láthatják másodperceken belül több szögből, hogy egy-egy ítélet helyes volt-e, miközben nekik az alapján kell dönteniük, amit élőben láttak vagy nem láttak. Egyszerre figyelni huszonkét emberre meg a kispadokon ülőkre, a nézőtérre és egyéb dolgokra. Aztán tartani a hátukat, ha valami nem jön össze.
Michel Platini nagy ellenfele a műszaki újításoknak, de valójában képmutatás, amit művel. Egyszerűen cserben hagyja a játékvezetőket, azokat, akik vásárra viszik a bőrüket. Vad II István tudna erről mesélni...
Heti Hármas
1. Ezt nem hittem el!
Nem nagyon lehet semmit hozzáfűzni ahhoz, amit Supka Attila és Matyi Dezső előadott a Pécsi MFC múlt heti sajtótájékoztatóján. Az edzőt a tulajdonos ki akarta rúgni, de nem tudtak megegyezni a feltételekről, ezért mindketten az eseményen találták magukat. És előadtak valamit, ami nem csak méltatlan volt hozzájuk, ahogy Supka mondta, de még elképesztően nevetséges is.
2. Miért nincs Eb Tomori-piros nélkül?
Két éve az őt egész meccsen csípő, rugdosó holland játékosba rúgott bele, most a játékvezetőt intézte el verbálisan Tomori Zsuzsanna. Erre sajnos háklisabbak az EHF-nél, ez ugyanis eltiltást ért.
Furcsa és szomorú dolog is az őrült Tomorit látni a pályán. A Ferencváros átlövője egy nagyon intelligens, kellemes személyiség, akivel nagyon jókat lehet beszélgetni a kézilabdáról, de a meccseken rendszeres, hogy nem tudja kontrollálni az érzelmeit. Most különösen csúnyán intézte el magának az eltiltást. Az még talán megérthető, hogy reklamált az egész meccsen nagyon gyenge játékvezetőknél egy gyanús esetet - akkor épp jogtalanul -, de kár volt az ezért kapott két perc után folytatni egy piros lapért és különösen felesleges volt mutogatni az eltiltásért.
Igaz, hogy felpaprikázta ezzel a társait annyira, hogy majdnem pontot szereztek a meccsen, de ettől még nem válik érdemmé a kizárása és az eltiltása. Inkább sajnálatos.
3. Hogy lehet felderíteni a bundát?
E heti összefoglalónkat az időről időre felbukkanó bundázással zárjuk, most épp a Napoli legújabb ügyével foglalkozva egy kicsit. Valószínűleg nincs olyan játékos és futballszakember Olaszországban, aki ne került volna még kapcsolatba a bundával. Egyesek belemennek a buliba, mások elutasítják, de az árulkodás egyértelműen nem jellemző utóbbiakra sem. Ezzel pedig mostanában egyre többen kerülnek bajba. Az idei év legzajosabb ügye Antonio Contéé volt, akit egy korábbi - bűnös - játékosának vallomása alapján tiltottak el. Ehhez hasonló lehet a mostani, mivel a nápolyiak korábbi harmadik számú kapusa vallotta azt, hogy a csapat alapemberei, konkrétan a csapatkapitány Paolo Cannavaro is tudtak egy tervezett "buliról", amiben nem vettek részt, de nem is jelentették.
Ha precedensnek tekintjük, ami Contéval történt, akkor biztosnak látszik a büntetés. De jól van-e ez így? Elég-e az, ha elhisszük valakinek, akiről tudjuk, hogy bűnös, hogy mások is azok? Hiszen igen nagy az esély arra, hogy csak magát akarja menteni, mivel ilyenkor vádalku keretében automatikusan jár az enyhítés. Különben nem is érné meg beköpni a többieket.
Nem hiszem, hogy ezt az elvet kellene követni, de azt innen nem tudom megmondani, hogy akkor melyiket.