Heti Hatos
1. Michelisz Norbert megmutatta!
A Zengő Motorsporttal együtt, hogy nem a levegőbe beszélnek, képesek voltak egy működőképes csapatot építeni az autósport egyik világsorozatában, képesek voltak futamokat nyerni, dobogóra állni, és végül a saját mércéjük szerint a lehető legjobbnak lenni. A Chevik még messze járnak, de a BMW-k meg már messze le vannak szakadva, ahogy a többi közvetlen rivális sem tudott mit kezdeni a színmagyar csapattal a túraautó-világbajnoki sorozatban.
Michelisz Norbert nem úgy szerette volna megszerezni a nem gyári versenyzők számára felajánlott Yokohama Trophyt, hogy egyetlen pontot sem szerez Makaón, első futamgyőzelme helyszínén, de az ellenfelek már csak úgy láttak esélyt a megelőzésére, ha kirakják a versenyből. Megtették - Pepe Oriola, még ha nem is szándékosan -, de ők sem jártak jobban, így a magyar versenyző pezsgőzését kellett nézniük a a boxutcában és nekik kellett átmenni a szomszédba gratulálni a győztesnek.
Zengő Zoltán csapata szakmailag kiemelkedőt nyújtott a WTCC 2012-es évadában, reméljük a további fejlődést és az újabb szép sikereket!
2. Zlatan Ibrahimovic a foci félistene
Nem kedvelem a svéd csatárt. Nem elég, hogy annyiszor keresztbe tett a magyar válogatottnak, emberileg sem szimpatikus. De szerda éjjel majdnem meghajoltam a tévé előtt. A Norvégia elleni meccsünk miatt csak felvételről láttam az ollózós gólt, de addigra már tudtam, hogy Ibra négyet lőtt az angoloknak. Így már akkor sejtettem, hogy mi jön, amikor Hart felfejelte a labdát, ő pedig elrugaszkodott. És már akkor sem hittem el.
Mert mi történik, ha egy csatár csapata vezetésénél a hosszabbításban az elé hulló labdát leveszi, lekocog vele a szögletzászlóhoz és ott tartja, amíg a játékvezető lefújja a meccset. Semmi különös, de arról nem is beszélnek annyit, mint erről a találatról. Az ilyen megmozdulások tesznek igazán széppé és emlékezetessé egy-egy meccset és az ilyenek emelik az Olümposzra a legjobb játékosokat. Mert csak nekik jut eszükbe megpróbálni és csak nekik sikerülhet.
3. Kovács Péter Norvégia egyik legjobb góllövője
A közel kétméteres csatár 2008-ban a másodosztályban volt a legjobb most pedig - holtversenyben - 14 találattal a Tippeligaen gólkirálya lett. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy ezzel története második bajnoki címéhez segítse a Strömsgodsetet, de az végül nem jött össze. A harmincból huszonnyolcszor pályára lépő támadó így is büszke lehet teljesítményére, hiszen jövőre az Európa Ligában próbálkozhat majd csapatával. Meg persze a bajnoki cím elhódításával. 43 év után biztos nagyon örülnének neki Gulskogeniek.
4. Berdychék igazi csapatként hódították el a Davis Kupát
Rafael Nadal nem volt ott a spanyol válogatottban, de így is az ibériaiknál játszott a legjobb teniszező a Davis Kupa döntőjében. David Ferrer ellen csak az igazán nagyoknak van esélyük a világon, de ahogy sokszor, ezúttal sem a legjobb ember formája döntötte el a trófea sorsát.
Sokkal nagyobb szerepe volt a döntésben a cseh válogatott egységének, a sokkal jobb átlagnak, amit hozni tudtak. Hiába érkezett Prágába a páros világbajnoki címmel a zsebében Marcel Granollers és Marc López, nem voltak elég kitartóak Tomás Berdych és Radek Stepánek ellen. Nicolás Almagro pedig nem először nem tudott felnőni a legjobbak szintjére, nagyot küzdött Berdych ellen, de végül vele és Stepánekkel sem bírt.
A csehek jelenlegi sztárja és rutinos öreg rókája így vállt vállnak vetve visszavágott a 2009-es vereségért, amikor csúfosan, 5-0-ra kaptak ki Spanyolországban. Ezzel Csehország második DK-győzelmét ünnepelheti, ami rá is fért már, hiszen az előzőnél Stepánek is alig múlt egyéves, Berdych pedig talán még tervben sem volt.
5. Azok a szép zöld-fehér szívek!
Az FTC Rail Cargo Hungaria és a Győri Audi ETO KC is hozta az elvárhatót a női kézilabda Bajnokok Ligájában, mindkét csapat becsülettel odatette magát az utolsó csoportmérkőzésére. A Fradi nem járt sikerrel, a Győr igen, de nem csak csapataink, hanem az ellenfelek között is nagy különbség volt.
A Ferencváros a BL egyik favoritja, az olimpiai, világ- és Európa-bajnokokat sorakoztató Larvik ellen küzdött a csoportgyőzelemért, míg a kisalföldiek félig-meddig edzőmeccset játszottak már biztos első helyezettként a biztos utolsó ellen. Elek Gábor tanítványai sérülésektől sújtva is az utolsó leheletükig keményen küzdöttek fent északon, Ambros Martín lányai pedig a közönséget is kiszolgálva tartottak bemutatót a legmagasabb szintű játékból a Magvassy Sportcsarnokban.
Mindkét együttesünkre büszkék lehetünk, hiszen maximálisan teljesítették az idény eleji elvárásokat, ott lesznek a középdöntőben, ahol már a legjobb négy közé kerülésükért szoríthatunk.
6. Megint lesz mit nézni Brazíliában!
Talán elég két drámai versenyt, a 2007-es és a 2008-as Brazil Nagydíjakat említenünk, hogy alátámasszuk, Interlagosban bármikor bármi megtörténhet. Előbbi évben Kimi Räikkönen kettős előzést bemutatva, Fernando Alonsót és Lewis Hamiltont is maga mögé taszítva szerzett világbajnoki címet, utóbbi esetben pedig Felipe Massa az utolsó kanyarban bukta el a trófeát Hamilton örömére.
Vasárnap Austinban eldőlhetett volna minden, de a McLaren és Hamilton, illetve a Ferrari és Alonso tettek arról, hogy ne így legyen. A brit nagyszerű versenyt futva meg tudta előzni a címvédő és éllovas Sebastian Vettelt, a spanyol pedig - egy a sportszerűség határát igen hosszú körmökkel kaparászó csapatdöntés után - szintén jó futamot produkálva a harmadik helyen ért be. Ugyan a Red Bull német versenyzője így is növelte valamelyest az előnyét, a 13 pontnyi különbség még nem életbiztosítás. Elég egy apró hiba és máris jön a dráma.
Igaz, a Red Bull eddigi tempóját látva Vettelnek szinte elég, ha félgázzal végigmegy, hiszen ha Alonso nem lesz legalább harmadik és nem ver rá jó sok pozíciót, akkor a sorozatban harmadszor is előbbi lesz a világbajnok. Ha! De ha mégis...
Heti hármas
1. A magyar kajak-kenu többet viaskodik saját magával, mint külső riválisaival
Talán a három arany-, két ezüst- és egy bronzérmet hozó olimpia óta nem volt olyan hét, hogy ne lett volna ügy a kajak-kenuban. Magyarország annyira kiemelkedik ebben a sportban a világ mezőnyéből, hogy már önnön erejével nem tud mit kezdeni. Folyamatosan vágyódnak - és most már mennek is - el a kielégítetlen klasszisok, banális ötletekkel keserítik egymás életét versenyzők és vezetők, miközben fizetés az nincs.
Most épp Fábiánné Rozsnyói Katalin, megannyi sztár, újabban épp a Londonban második férfi kajaknégyes mestere elégelte meg, hogy klubja nagyon-nagyon hosszú ideje csak hitegeti. Teljes joggal. Mert a fizetés az jár(na).
A javulásért, az egész sportág jövőjéért egyébként a nemzetközi szövetségi is tehetne egyet, s mást. Egy profibb, nem csak az olimpiai bajnokokat eltartó versenyrendszer, az ésszerű szabályozás sokat jelentene minden szempontból. Hiába ugyanis a nagyon sűrű húsosfazék, ha ahhoz alig néhányan férhetnek oda. Nem csoda, hogy a marakodás és egymás bemocskolása megy.
2. Nem azt kapták a szurkolók, amit érdemeltek volna
Nem tudom, hogy meg kell-e lepődnünk azon, hogy a magyar válogatott vereséggel zárta az évet. Nem akarom kritizálni a hozzáállást, mert úgy tűnt, hogy kaparnak a fiúk Norvégia ellen, de valami mégis hibádzott. Noha úgy tűnt, jól kezdtünk, valójában végig az történt, amit a vendégek akartak. Tartottak jó negyedóra erőfelmérést, majd amikor látták, hogy nem jutunk semmire, előre indultak és felőröltek minket.
Ehhez mi buta, átgondolatlan játékkal is hozzásegítettük őket, nagyjából minden lehetséges taktikai hibát sikerült elkövetni. A kétméteres védők fejére ívelgettük a labdát, a jól tömörülő falat még inkább középre húztuk, és bizonytalanul játszottunk. Szóval a testek és a szívek akarták a szép évzárót, de a fejek mintha valahol máshol jártak volna.
Nagy tragédia nem történt, az eredmény másodlagos, egy ilyen meccsen amúgy is csak takarózásra lett volna jó, ha véletlen valahogy bepottyan egy győztes magyar gól. Jobb, hogy reális végeredmény született, így mindenki tudhatja, hogy ennél több kell tavasszal. Nem véletlenül mondta Király Gábor, hogy Románia és Törökország ellen nem csak egy mérkőzést játszanak majd.
3. Elég, ha egy pálya megfelel az előírásoknak?
Ketten is életüket vesztették az elmúlt héten a makaói versenypályán, ahol Michelisz Norberték túraautó-világbajnoki futamát is rendezték. A szervezők szerint ők mindent megtettek, a pályájuk pedig megfelel a biztonsági előírásoknak, ráadásul évtizedek óta rendeznek ott versenyeket. Na, ez az, ami már nem hozza vissza Luis Carreirát és Phillip Yaut.
A csőszerű utcai pályán már valószínűleg jóval gyorsabb járművek száguldoznak, mint mondjuk 50 éve. Eközben sajnos a versenyzők felkészültsége nincs a topon, elvégre két félamatőr sorozat résztvevői vesztették életüket. Talán mégis lenne mit átgondolniuk a szervezőknek...