Az ügyvezetői igazgatói teendőket is ellátó alelnöknek, Adriano Gallianinak nagyon tetszett a szombati Milan, pedig annyira nem alakított nagyot. Igaz, a klubvezető is inkább annak örült, hogy kétgólos hátrányból sikerült pontot menteni. Ezzel - még - nincs meg a rossonerók idei hetedik veresége, de továbbra is negatív a mérlegük (4 győzelem, 3 döntetlen, 6 vereség), és csak a 12. helyen állnak a bajnokságban. Azért a nevek alapján nem kellene olyan sok ahhoz, hogy jobban teljesítsenek, de hogy hova kellene pontosan igazolni...

A Napoli elleni rangadót gyakorlatilag a kapus, Christian Abbiati hatalmas hibája nyitotta. Volt ugyan egy kifli Inler lövésében, de azért - ahogy a nézőtéri szleng mondja - akkora talán nem, hogy jóllakjon vele egy óvoda. Ráadásul olyan nagyon nem is takarták a védők a labdát. Ez persze a következő hibának is felróható, de sokkal inkább érdemes azon gondolkodni, hogy miért nincs szinte olyan meccse a Milannak, amikor a védelem tagjai nem követnek el hajmeresztő dolgokat. Sokkal csúnyábbakat, mint hogy egy 25 méterről jövő lövésre ímmel-ámmal mennek ki.

Szombaton voltak hátul szörnyű keresztpasszok, nevetséges hazaadási kísérletek, de teszetosza odalépegetések is. Még talán a 24 éves Francesco Acerbi teljesített a legjobban. Philippe Mexésnek, Mattia De Scigliónak és Kevin Constantnak is voltak szép megoldásai, de a stabilitás az aztán nem jellemezte egyiküket sem.

Ahogy a középpályásokat sem. Az egyik legmeredekebb dolgot Riccardo Montolivo csinálta, amikor valami megmagyarázhatatlan ötlettől vezérelve a félpályától, a fél mezőnyt átívelve próbált hazaadni. Szerencséjére Acerbi megoldotta a dolgot. De őt azért legalább - nem csak emiatt - észre lehetett venni. Nigel De Jong viszont nemhogy a fénykorában játszó Gennaro Gattusóhoz, de még Mark van Bommelhez hasonló karaktert sem tudott mutatni, nagyon még sűrűbben sem voltak vele a pályán, nemhogy többen. Antonio Nocerino legalább megpróbálkozott ezzel-azzal, de inkább görcsösen, mint jól játszott.

De a görcsösség mintaképe Kevin-Prince Boateng volt, akiből egy milánói kórház teljes fizioterapeuta gárdája ki nem masszírozta volna a merevséget. Bojan Krkic hamis kilencesként való szerepeltetése nem ördögtől való gondolat, csak ép nem hamis, hanem rendes kilencest próbált játszani, az pedig az ő fizikumával elég nehezen megy. Egyből hasznosabb is lett, amikor Pazzini beállása után egy fél sorral hátrébb vonulhatott. Végül a két gólt szerző El Shaarawy sem tett hozzá sokat a mezőnyben a játékhoz, de kétszer nagyon jól helyezkedett és egy parádés, valamint egy szép góllal pontot mentett csapatának.

Összefoglalva: a stabilitás, a karakter és a magabiztosság hiányzott leginkább a Milanból. Azaz a gárdának leginkább a csapatkapitány posztján lenne szüksége erősítésre. Szinte mindegy, hogy melyik csapatrészbe, de kellene egy ember, aki vezér tud lenni, aki átlátja a játékot, aki érzi, hogy mikor kell gyorsítani és mikor lassítani a tempót és aki nyugalmat tud sugározni magából.

Nem minden tekintetben, de a nyáron távozottak közül mondjuk Thiago Silva, Gennaro Gattuso vagy Zlatan Ibrahimovic megfelelnének a feltételeknek. Persze a védőért és a csatárért kapott pénzre óriási szüksége volt a klubnak, úgyhogy marad a képben a középpályás, aki mostanában Vanczák Vilmos csapatában, a svájci Sionban "vezérkedik". Talán érdemes lett volna erősebben marasztalni.

Vagy esetleg vállalni az adó befizetését Kaká keresete után. A brazil azért nem tért vissza nyáron Milánóba, mert elesett volna a Spanyolországban őt megillető adókedvezménytől, és sem ő, sem a klubok nem akartak az államnak "tejelni". Futballszakmai szempontból a játékos és az együttesek sem jártak annyira jól a dologgal, hiszen a Milan vergődik, az így sem keveset kereső Kaká pedig a padon ücsörög Madridban. Talán januárban még egyszer megfontolják a dolgot a felek.

De ha nem, akkor sem olyan szörnyű ennek a csapatnak a kerete, csak nem alkalmas arra a játékra, amit szombaton akart játszatni Allegri. A kis termetű, gyenge fizikumú játékosok túlságosan "olaszul" próbálkoztak. Márpedig a bekkelésnél nem sok esélyük volt a jóval erősebb nápolyiakkal szemben. Támadásban pedig a mozgékonyságukhoz képest túlságosan ragaszkodtak a posztjaikhoz - ezért is írtam, hogy Krkic nem hamis kilencest játszott -, a középpálya és a csatársor között pedig a dinamikusan induló akcióknál hirtelen túl nagy hely keletkezett, nem volt aki megbontsa a fegyelmezetten hátraiszkoló hazai védelmet, így ezekből is csak 20 méter környékéről elengedett lövések születtek. Ziccert igazából csak egyetlen egyet dolgozott ki a Milan, azt El Shaarawy be is lőtte. Lehet, hogy mégis inkább edzőt kellene cserélni?