Akinek halálhírét keltik, az hosszú életű lesz. A párhuzam morbid, nem is annak szánom, de hasonló logika mentén gondolkodva Artner Tamást juttatja eszembe. Egészen pontosan azt a helyzetet, amibe a Haladás trénere került a múlt héten, amikor a szombathelyiek számára duplán fájó pápai vereség után felajánlotta lemondását, majd rá egy napra egy emberként állt ki mellette a klub - a takarítónőtől kezdve a szertároson át a tulajdonosokig. Nem megszokott reakció ez mifelénk, nálunk inkább az a módi, hogy ,,elismerjük a munkáját, sokat köszönhetünk neki, de új impulzusra van szüksége a csapatnak, ezért közös megegyezéssel megválunk egymástól". A szöveg ismerős, a púder helyett azonban a mögöttes tartalom a lényeg, ami valahogy úgy szól, hogy ,,elégedetlenek vagyunk vele, s bár a szerződése szerint még maradhatna, jobbnak látjuk megelőzni a nagyobb bajt, ezért némi bánatpénz fejében elbúcsúzunk tőle".

Artner esetében nem volt semmiféle vetítés, az elöljárók szép sorban, kerek-perec kijelentették, a bizalom továbbra is töretlen az edzővel szemben, s hogy ennek még nagyobb nyomatékot adjanak, megerősítették abbéli szándékát, hogy akivel problémája van, azt nyugodtan megbüntetheti, ha kell, kurtítsa meg a pénzét. Ugyanakkor az összes türelmet árasztó nyilatkozatban ott lapult egy félmondat, miszerint ,,...de az Újpestet meg kell verni!" Ebből aztán mindenki tudta, hogy ellenkező esetben, talán még döntetlennél is, nem lesz olyan szombathelyi főnök, aki marasztalná Artnert, miután az nyilván ismét hamut szórt volna a fejére, és benyújtja a felmondó levelét. Nem így történt. A forgatókönyv a többség akarata szerint íródott, bár egy gólos Haladás-vezetésnél a lelátóról felhangzó ,,k...va gyenge" rigmus ennek némiképp ellentmond. A mindent eldöntő második gól után úgy tűnt, nem fokozható már a feszültség a Rohonci úton, Kenesei Krisztián azonban tett arról, hogy ne csak a győzelem legyen a téma.

A 35 esztendős, korábbi 29-szeres válogatott csatár, aki még mindig az egyik meghatározó játékosa a Haladásnak, úgy ünnepelte a találatát, hogy azzal egyértelműen és látványosan üzent Artnernek, kinyilvánította, nem ért vele egyet abban, hogy ő már csak csereként segíthet a csapaton. Pedig néhány héttel ezelőtt megbeszélték. Akkor nem is volt ezzel probléma, ám most, hogy nem jöttek az eredmények, és ezzel párhuzamosan a tréner pozíciója is meggyengült, ráadásul a közönség sem ájult el a szó szerint kézzel-lábbal futballozó, ezért kilenc főre fogyatkozott Újpest elleni játéktól, Kenesei úgy gondolta, vele együtt a kispados poén is ülhet. Hogy a jelenet mennyire és kinek volt vicces, az a mérkőzés utáni nyilatkozatokból kiderül, tény, hogy a szokatlan gólörömből ügy lett. Az edző azzal fejezte be a történtekkel kapcsolatos mondandóját, hogy a vezetőknek kell eldönteni, milyen módon szankcionálják a játékost. Megtették. Ugyanolyan gyorsan, mint ahogyan egy héttel ezelőtt Artner mellett kiálltak, az együttes legeredményesebb játékosát, a tizennyolcból hat gólt szerző Keneseit az NB II-es kerethez irányították, azaz nem edzhet az első csapattal. Hogy meddig, azt most még senki nem tudja. Ami biztos, a következő fordulóban Kispestre utazik a Haladás, aztán az Egerrel játszik Angyalföldön, majd az év utolsó meccsén az őszi bajnok Győrt fogadja. A téli szünet meg elég hosszú lesz ahhoz, hogy felkészüljön a keret a tavaszra. Keneseivel, vagy nélküle, Artnerrel, vagy valaki mással. Jelenleg arra van a legkevesebb esély, hogy együtt mindkettővel.

Edzőkérdés máshol is van. Pécsen Supka Attilát döngölte a földbe a klub tulajdonosa, miután a szakember az utóbbi időben többször kritizálta a nyáron általa is jóváhagyott keretet. Az NB III-as Tiszaújváros elleni kupa kiesés után borult ki a bili, Matyi Dezső odáig ment, hogy kijelentette, Supka kárt okozott a klubnak, márpedig a saját pénzének jelentős részét a futballra költő, profitról egyelőre csak álmodozó üzletember szájából elhangzott mondat felér egy halálos ítélettel. Az elnök mégsem ezt az utat választotta, a csapatával Diósgyőrbe készülő edzőt azzal bocsájtotta útjára, hogy ,,Egy az egyben neki köszönhető, hogy a PMFC ide jutott, ne tőlem várja a kényelmes megoldást!". Ha ez nem lett volna elég konkrét üzenet, Elbert Gábor is tett egy nehezen félreérthető utalást a szakmai munkára, a cégvezető csütörtökön a Digi Sport Reggeli Start című műsorában megjegyezte:

„Nem is az a fő baj, hogy nincsenek eredmények, hanem hogy ma senki sem tudja megmondani, mit játszik a Pécs. Ebben sok csapat elment mellettünk. A nyilatkozatokban pedig mindig a játékosok és a keret a hibás, pedig a játékoskeretet a vezetőedző alakította ki”.

Ezek után kellett pályára lépniük a pécsieknek, ezt a kritikát kellett valahogy feldolgoznia Supkának, és legalább egy pontot elhozni Miskolcról. Sikerült. Hogy milyen játékkal, arra inkább nem pazarolnám a helyet, elég legyen annyi, hogy a szezon leggyengébb meccsét játszotta a két csapat. Ennél sokkal érdekesebb az edző meccs utáni nyilatkozata, annak is az a része, amelyben akarva-akaratlanul (gyanítom, hogy inkább akarva) egy jól irányzott riposzttal visszaszúrt Elbertnek:

„Bízom benne, hogy most már azok is, akik eddig nem vették észre, mit akarunk játszani, látni fogják, hogy a csapatnak van tartása, van stílusa és lehet látni, hogyan akarunk futballozni”.

Bátor kijelentés. Egyrészt ugye az előzmények tükrében, másrészt a már említett ,,látvány" miatt. Ha valamelyik meccsen, akkor éppen a diósgyőrin nem derült ki, mit akarnak játszani a csapatok. A többesszám oka, hogy a DVTK sem szaggatta szét magát a győzelem érdekében, de ami a legszembetűnőbb volt, mintha Sisa Tibort is cserben hagyták volna a játékosai. A máskor agilis edző a kispadon ülve, egykedvűen, sokszor lemondóan hátradőlve követte az eseményeket, már amennyi volt belőlük ezen a meccsen. Nem állítom, hogy a két csapat az edzője ellen futballozott - kimondta ezt a Sport TV stúdiójába a szünetben sms-t küldő semleges szurkoló - de azt igen, hogy a pécsiek, és a diósgyőriek is csak annyit adtak ki magukból, amennyi kevés, hogy a sárba tiporják őket, ahhoz viszont elegendő, hogy még inkább elbizonytalanítsák az edzőjüket, és gondolkodásra késztessék a vezetőket. Ha valaki elég mazochista ahhoz, hogy újra megnézze a DVTK-PMFC bajnokit, különösképpen annak első félidejét, könnyen arra a következtetésre juthat, hogy az edzőbuktatás konszolidált formáját látja.

Történt mindez abban a stadionban, ahol még mindig tömegeket vonz egy-egy mérkőzés, ahol igazi futballünnep a hétvége, ahol imádják a futballt. Sajnos, már nem annyira, mint korábban. Bizonyítja ezt a csökkenő nézőszám, de ami a legfájóbb, az egyre inkább eluralkodó pesszimizmus. Utóbbira talán a legszemléletesebb példa az a szavazás, ami jelenleg is tart a klub honlapján. A dvtk.eu a keddi, Diósgyőr-Debrecen Ligakupa-mérkőzéssel kapcsolatban szondázza a honlap látogatóit. A lehetséges válaszok között van a ,,Magabiztos DVTK-győzelem", az ,,Egy góllal nyer a DVTK", a ,,Döntetlen", a ,,Szoros meccsen vereség" és a ,,Csúfos kudarc". A részeredmény lehangoló. A hétfő esti állás szerint a szurkolók negyvenegy százaléka az utóbbira voksolt...