Volt-nincs védelem, volt-nincs esélyek?

A Baltimore Ravens másfél hete egy izgalmas véghajrá után ki tudott tartani otthon, amivel sorozatban tizennegyedszer győztek hazai pályán Joe Flaccóék. A sikernek azonban ára volt, hatalmas ára. Ray Lewis és Lardarius Webb ugyanis kidőlt a védelemből, méghozzá a szezon hátralévő részére, akik mindketten kulcsfigurák voltak a Ravens olajozottan működő gépezetében. Amikor Flacco gyenge napot fogott ki, akkor a Baltimore-nak a védelemre kellett hagyatkoznia, mely egészen a hetedik fordulóig csak az Eagles ellen nem volt elég.

A Ravens sokkal többet vesztett, mint azt hinné első látásra az ember. Ray Lewis ugyanis igazi vezéregyénisége volt a hátsó alakzatnak, aki életet tudott lehelni a secondarybe bárhol és bármikor. A Dallas elleni derbin a vendégek utolsó két előretörését már a pálya mellől kellett végignéznie, és láthatóan nagy fájdalmakat próbált meg leküzdeni magában. Pár nappal később jött a végzetes hír: teljes tricepszszakadást szenvedett el, mely nemcsak az idei idény hátralévő részét törölte ki a játékos naptárából, hanem könnyen lehet, hogy szögre is akaszthatja a futballcipőket, hiszen 37 évesen már sokkal nehezebb egy ilyen sérülésből felépülni.

Hatalmas érvágás, főleg annak tudatában, hogy a Baltimore, bár döcögős sikereket aratott, de még így is az AFC egyik legnagyobb esélyese volt eddigi teljesítménye alapján. Ray Lewis, és a legjobb cornerbackjük, Lardarius Webb nélkül vágtak neki a Houston elleni találkozónak, hogy eldőljön, hogy a két csapat bye-weekje előtt melyikük is trónolhat az Amerikai Főcsoport élén. A találkozó azonban rémálomszerűen alakult a vendég Ravensnek, és a védelembe került új arcok nem tudták felvenni a versenyt a nagy elánnal játszó Houstonnal. A végeredmény is egy alapos verést tükrözött: 43-13-ra nyert a Houston.

Bele kell kalkulálni ebbe azt a tényt is, hogy ezt megelőzően a Houston szintén hazai pályán kapott kb. egy ugyanekkora verést a Green Baytől, úgyhogy Matt Schaubékban égett a bizonyítási láz, hogy a Packers elleni vereség csupán apró kisiklás volt. Ezek alapján mondhatni kétszeresen is rosszkor jött a Ravens számára a Texans elleni csúcsrangadó - a sérülések mellett Arian Fosterék egyik legjobb idei teljesítményével is szembe kellett nézniük, amivel csúnyán befürödtek.

Az új emberek beintegrálása egy amerikai focis védelembe az egyik legnehezebb dolog az összes csapatsport közül. Vehetjük akár a Ravens csoportellenfelének, a Pittsburgh Steelersnek a példáját is, akik évek óta folyamatos vérátömlesztést hajtanak végre a védelemben, de hiába költöttek el első körös húzásokat védő játékosokra, egyelőre még koránt sem olyan hatékony az a secondary, mint ahogy megszokhatták tőlük a nézők és szurkolók a 2000-es években.

Ha pedig a Steelersnek is szezonokba telik, mire egy új ütőképes védelmet össze tud rakni, akkor ebből kiindulva a Ravens előtt most egy lehetetlennek tűnő feladat áll: még az idén összekaparni a secondaryt, és eséllyel nekivágni a playoffnak. Annak a playoffnak, mely a Houston elleni vereséget követően rögtön megkérdőjeleződött egyesekben. Az biztos, hogy eddig a Ravens csoportgyőzelmét semmi sem veszélyeztette, és még mindig jelentős előnnyel bír a csoportriválisokkal szemben. Azonban Webb és Lewis elvesztése, Joe Flacco immáron hetek óta tartó gyengélkedése nem sok kedvező kimenetelt jósol nekik.

Szerencsére a bye-weekjüket a nyolcadik fordulóra kapták meg, ami elegendő időnek bizonyulhat arra, hogy helyre tegyék a gondolatokat a fejekben, és a kilencedik hétre már egy ismét felfrissült és energizált társaság lépjen ki a pályára Clevelandben. Ha a Browns ellen is besülnek Flaccóék, utána lehet csak igazán elkezdeni aggódni.

A másodévesek átka

A szezon előtt sokan bíztak abban - többek közt mi is - hogy a tavalyi év rookie szenzációja, Cam Newton elkerüli a másodévesekre jellemző formahanyatlást, az észak-amerikai szaknyelvben úgynevezett "sophomore slumpot". Két forduló után úgy tűnt, hogy ez meg is lesz, hiszen a csalódást keltő szezonnyitó után Newtonék verték a New Orleanst. Azóta viszont Newton nem tud kinőni az árnyékából, és ha megfelelően játszik is, akkor sem tudnak strigulákat húzni a győzelmekhez.

Newton eddigi számai nem nagyban maradnak el a tavaly felhalmozottaktól, a legnagyobb probléma, hogy idén még kiegyensúlyozatlanabb a teljesítménye mint tavaly. Az Atlantában tett látogatás során két touchdown-passzt szórt ki, és touchdownt is futott, ennek megfelelően 119 pontot kapott az irányítók teljesítményét értékelő rendszerben. Utána következett két hazai találkozó, ahol Newton annak rendje és módja szerint szinte láthatatlan volt. A Seattle ellen semmivel sem tudott közvetlenül hozzájárulni a pontszerzéshez, igaz, labdát sem adott el, míg a múlt héten a Dallas ellen megint csak képtelen volt az utolsó hajrában maradandót alkotni.

Márpedig pont azzal tudna berobbanni az elit irányítók közé, ha ezt képes lenne hétről hétre hozni. Mint Eli Manning, aki lehet, hogy 55 percet átaluszik egy mérkőzésből, de mint azt láttuk a Redskins ellen is a héten, elég egy jó meglátás, egy végletekig kicentizett passz ahhoz, hogy hozzájáruljon a meccs győztes játékához - ami jelen esetben Victor Cruz 77 yardos touchdownja volt. Newtontól ilyeneket nem igazán látni, ami eddig különösképpen visszaütött a csapata számára.

Az idei öt vereségükből négyet is képesek lettek volna elkerülni, ha a támadó egység hatékonyabban működik Newton irányítása alatt. A szezonnyitón 16-10-re maradtak alul a Tampa Bayjel szemben, Newton a második félidőben két interceptiont produkált, és a hat drive-ból csupán kettőt zártak pontokkal a Párducok. Atlantában ugyanez lett a vesztük, ott két touchdown mellett négy előretörés végződött punttal - bár a Falcons ellen leginkább a védelem okolható a vereségért.

Aztán jött az utóbbi két mérkőzés, előbb a Seattle majd a Dallas ellen. A Seahawks védelmével szemben teljesen eltűnt Newton, a csapat mindösszesen 190 yardot tett meg a mérkőzés során, és a második félidőben két fumble-re, három puntra és egy elpuskázott negyedik lehetőségre futotta csak. Ugyancsak hasonlóan alakult a Dallas elleni derbi, ahol az utolsó nagy rohamnál ismét kockáztatott Newton, és a negyedik downnal is megpróbálta előrevinni a csapat, ami ezúttal sem hozta meg gyümölcsét.

Mint az a fentiekből megfigyelhető, nem is Newton akarásával van a gond, hanem inkább azzal, hogy már túl sokat szeretne egymaga véghez vinni, és így rendre rossz döntéseket hoz. Nem könnyíti meg a helyzetét az a nyomás, mely a média részéről nehezedik rá, hiszen már a szezon elejétől kezdve úgy jellemezték a Pantherst, hogy Newtonon áll vagy bukik a szezon. Jelenleg inkább utóbbira van esély.

Az sem lehet kellemes érzés számára, hogy amikor végre remekel, akkor a védelem hagyja őt cserben, mint az Atlanta ellen. Ugyanakkor nem kaphat kibúvót az alól a kritika alól, hogyha képes olyan jól játszani, mint ahogy azt tette Atlantában, akkor a többi mérkőzésen miért nem tudja ugyanezt a játékot hozni?! Valóban Newtonon áll vagy bukik a Panthers szezonja. Jelenleg már csak arra van kilátás, hogy az idény hátralévő részében szereznek néhány nagyobb skalpot, és 50%-os mérleg körül zárnak, ami biztos nem lesz elég a wild card körhöz.

Ugyanakkor Newton, és ezzel a csapata legnagyobb hátráltatója saját maga. Tavaly és idén is bizonyított már, hogy nem véletlenül lett ő 2011 legelőkelőbb kiválasztottja a drafton, amíg viszont nem képes konzisztensen hozni azt a formát, ami tőle elvárható lenne, addig sem egyénileg, sem csapat szinten nem fog előrébb kerülni az NFL-ben.

A Dallas elleni fiaskó után a sajtótájékoztatón azonban önmaga és a média előtt is beismerte, hogy tehetetlen magával szemben.

"Most elhagyom ezt a szobát, és hozok ide egy javaslatdobozt. Szeretném, hogyha a javaslataikat, tanácsaikat beledobnák ebbe a dobozba. Mert én most nem tudom (hogyan tudnám a csapatot győzelemre vezetni). Nagyon nem."

Bár ez a doboz nem került végül a riportszobába, az látszik, hogy Newton a szívén viseli a csapata sorsát. Emiatt pedig nem lehet rá haragudni. Ki tudja, talán pont ez a beismerő vallomás fog hozzájárulni ahhoz, hogy ismét jöjjenek a győzelmek a Panthers háza tájára: Cam Newton irányításával.

A forduló legjei

A forduló mérkőzése(i): A héten sokkal kevesebb találkozóból meríthettünk, de ezek között is akadt igazi csemege. A hetedik fordulóból a New England és a New York Jets összecsapására esett a választásunk, melynél jobb és izgalmasabb csoportrangadót kívánni sem lehetne: fordítás, hosszabbítás, Tom Brady, mi kell még? És még Mark Sanchez szerencsétlenkedése is színt vitt az összecsapásba.

Legtöbb passzolt yard: Josh Freeman, Tampa Bay Buccaneers, 420 yard a New Orleans Saints ellen.
Legtöbb futott yard: Chris Johnson, Tennessee Titans, 195 yard a Buffalo Bills ellen.
Legtöbb elkapott yard: Vincent Jackson, Tampa Bay Buccaneers, 216 yard a New Orleans Saints ellen.
Legtöbb touchdown: Drew Brees, New Orleans Saints, 4 touchdown-passz a Tampa Bay Buccaneers ellen.

A 7. heti erőrangsor:

A Falcons eheti szabadnapjából kifolyólag továbbra is veretlen a ligában, de a Houston olyan meccset produkált az AFC rangadón a Baltimore ellen, hogy nem hagyhattuk a második helyen Matt Schaubékat. Nagy mozgást egy csapat sem produkált a héten, egyedül a Baltimore és a Seattle visszacsúszása emelhető ki. Érdekes lesz megfigyelni a Ravens további szereplését a két kulcsvédője hiányában, miközben a Green Bay és a New York Giants kezdi elkapni a helyes fonalat.

TOP 5 indoklás: A Houston megmutatta, hogy kell reagálni egy csattanós pofonra: egy még nagyobb pofon adásával. A szenvedő alany a Baltimore lett, a Texans úgy gyalogolt át rajtuk, mintha az a világ egyik legegyszerűbb dolga lett volna. Az Atlanta a Texans remeklésének köszönhetően lecsúszott egy helyet, de azt stabilan őrzi a New York Giants és a San Francisco előtt, akik maradtak a múlt heti helyükön. Az ötödik helyre végül a Chicago kúszott fel, akik Jay Cutler gyengébb napja ellenére is verték a Detroitot a parádézó védelemnek köszönhetően, mely eddig az egyik legstabilabb pont a Medvék játékában.

UTOLSÓ 5 indoklás: A Jaguars a héten átkozhatta Fortunát, hiszen nem elég, hogy tetemes előnyt adtak le az Oakland elleni alsóházi derbin, de még Blaine Gabbert és Mario Jones-Drew is kiesett a keretből rövidebb időre. A Cleveland Brandon Weeden idei legjobb játéka ellenére is kapitulált az Indianapolisszal szemben, úgyhogy továbbra is a körülmények kedvező alakulásában bízhatnak leginkább. A szünnapos Chiefs két helyet javított, de egyelőre még nem tudta megelőzni a szintén gyengélkedő Billst és Pantherst. A Bills a Titans ellen sült fel, mellyel végleg bebizonyították, hogy helyük van az utolsó ötben a rangsorunkban, és ezzel a Titanst először a szezon során felhúzták a listánk sereghajtói közül. A Panthersnél Cam Newton remeklése nélkül nem igazán reménykedhetnek jobb időszakban.