A nyári átigazolási időszakban az utóbbi években élcsapatnak tekinthető együttesek közül szinte csak a Juventus tudta megtartani legjobbjait, sőt, a középpályán még erősíteni is tudott. A csatársorba megszerezték Nicklas Bendtnert, de nem véletlenül nem őt akarták elsősorban. Nem valószínű, hogy ő lesz, aki címvédésre és elfogadható BL-teljesítményre vezeti a csapatot. A torinóiak mellett az Inter tudott még olyan új játékosokat szerezni, akikkel előre lehet lépni, de Andrea Stramaccioninak láthatóan van még dolga az összecsiszolással.

Ami a taktikát és a Juventus mérkőzéseit illeti: nagyjából egy éve még azt mondtam, hogy a Zebramezesek szerencsével nyerik a meccseiket, hiszen hiába irányítják szinte folyamatosan a játékot, kevés helyzetet dolgoznak ki, és azokat is rossz arányban értékesítik. De ez olyan általános és sikeres tendenciává vált, hogy már el kell ismerni: a jól működő terv része. A Bianconerók találkozói nagy részben abból állnak, hogy a labdát tartva és a félpályától valamivel feljebb járatva keresik az ellenfél gyenge pontjait, majd Pirlo, Vidal vagy Marchisio indításaiból valamelyik csatár vagy épp ők maguk megindulnak, és megpróbálnak helyzetbe kerülni. A próbálkozásaikat az ellenfelek sokszor a második félidő közepéig el tudják hárítani, utána viszont akár percek alatt el tudják dönteni a meccseiket. Két gólnál kevesebbet ritkán lőnek, egynél többet pedig még ritkábban kapnak, így nagy parádék nélkül is magabiztosan menetelnek.

A lehetséges ellenfelek közül egyelőre egyik sem tudta leutánozni azt a stabilitást, amit a Juventus mutat. A szakértők szerint a Napoli a legkomolyabb kihívójuk, de a déliek az előző szezonban hullámvasúton ültek, győzelmi sorozatok után meglepetésszerűen jövő hullámvölgyekben találták magukat, ezért nem is érhettek oda a dobogóra. A Juve elleni vereség előtt jól teljesítettek, az itt felsorolandó csapatok közül a Fiorentinát, a Laziót és az Udinesét is legyőzték, de mindet hazai pályán. Nagy kérdés lesz számukra, hogy idegenben hogy teljesítenek majd.

A tabellán jelenleg harmadik a Lazio, amely nagybevásárlás nélkül is az előző évinél jobb eredményekben reménykedhet. A rómaiak tavasszal a negyedik helyen, de a Juventustól 22 ponttal lemaradva végeztek. Az ő előrelépésük okára az edzőváltás ad magyarázatot. Vladimir Petkovic ugyan komoly eredmények nélkül érkezett, de az már látszik, hogy a keretből sokkal többet tud kihozni, mint korábban Edy Reja. A Sasok az eddigi nyolc forduló nagy részében szépen, gólveszélyesen játszva hozták a győzelmeket. A Genoától és a Napolitól viszont kikaptak, azaz hibák még náluk is vannak. Ráadásul a támadósoruk eddig kétemberes, a tizenöt góljukból tizenegyet Klose és Hernanes szereztek, azaz nagy kérdés, hogy mi van, ha ők esetleg kidőlnek a sorból. Márpedig ez a némettel az utóbbi években időről időre megesik.

A már emlegetett Inter látszólag egyre inkább összeáll, sorozatban négy bajnokit nyert meg. Ugyanakkor az, hogy a rémes formában lévő Milant legyűrték és a Catania ellen rengeteg helyzetet alakítottak ki, még nem garancia a további sikerekre. Nekik Sneijder formába lendülésére, Cambiasso és Milito formában maradására, valamint fiatal szélsőik koncentráltabb játékára lenne elsősorban szükségük. Meg mondjuk arra, hogy november elején győzzenek a Juventus Arenában a Derby D'Italián.

Azt röviden említem meg, hogy a Romát, a Fiorentinát és az Udinesét nem látom alkalmasnak arra, hogy beleszóljon az élmezőny dolgába. A Farkasok védelme ezt egyszerűen nem teszi lehetővé, négyet lőni pedig nem fognak minden meccsen, mint tették vasárnap. A Violák még formálódgatnak Montella kezei alatt, a Zebracsikók pedig láthatóan nem bírják el, hogy egyszerre veszítették el Islát, Asamoah-t, Handanovic-ot, Cuadradót és Abdit.

Lassan ott tartunk, hogy a Milan sem érdemel több szót, mint az utóbbi három csapat, de mégiscsak a Milanról van szó. A piros-feketéknek gyakorlatilag nincs olyan csapatrészük, amelyik tökéletesen működne, de a védelmükben vannak a legnagyobb gondok. Massimiliano Allegrinek nincs igazán jó formában lévő kapusa, középhátvédje, de szélső védői sem. A széleken már tavaly is voltak gondok, de a Thiago Silva-Nesta páros sokat tudott ezen segíteni. A középpályáról talán egy jó formában lévő Gennaro Gattuso hiányzik a legjobban, a csatárok közül pedig csak El Shaarawy van a topon. Röviden összegezve: a Rossonerók boldogok lehetnek, ha idén az Európa Ligáért harcban lesznek.

A Juventus előnye három pont, és még harminc forduló hátravan a szezonból, azaz sokszorosan megfordítható ez az állás. De csak akkor, ha a torinóiaknál egyszer csak beüt az a válság, ami már több mint egy éve elkerüli őket. 48 bajnoki óta nem kaptak ki, azaz hamarosan jubileumhoz érkezhetnek, utána pedig megközelíthetik vagy meg is dönthetik a Milan 58 meccses olasz rekordját. Az ilyen sorozatok előbb-utóbb szinte minden csapatra nyomást helyeznek, kérdés, hogy ez náluk bekövetkezik-e. A másik pedig, hogy ha megszakad a szériájuk, az magával hoz-e komolyabb következményeket. Ha nem, akkor nehéz elképzelni, hogy a szezon végén előttük álljon valaki a Serie A tabelláján.