Ha van labdarúgó, akire ráfért már hasonló sikerélmény, az alighanem Stieber Zoltán. A 24 esztendős játékos tehetségét soha nem lehetett elvitatni, tizenévesen a Manchester United és az Arsenal is kiszemelte, próbajátékon is járt a két angol gigásznál, végül azonban az Aston Villa ajánlott neki szerződést a szigetországban. Kálváriája már itt elkezdődött. Angliában felnőtt szinten csak alsóbb osztályban futballozhatott, így kapóra jött neki 2010. nyarán a német másodosztályú Alemania Aachen ajánlata.

A sárga-feketéknél a kétszeres magyar válogatott megtalálta számításait, a 2010/11-es idényben 10 gólt szerzett és 17 gólpasszt adott, mellyel egy év alatt a bajnokság legjobb játékosai közé emelkedett. Ugyan klubja már korántsem szerepelt annyira jól, mint azt Stieber adatai sejtetnék – nem hiába csapatjáték a labdarúgás – nem maradt el az osztályváltás: kérők szép számmal akadtak, s Stieber 2011. nyarán éppen Szalai együttesét, a Mainzot választotta. Itt azonban újabb, az angolhoz képest még nagyobb vergődésnek lehetett szenvedő alanya a támadó középpályás. Összesen hét Bundesliga-mérkőzésen lépett pályára, a többin csak jegelték, így nem volt meglepő, hogy egy évet követően ismét, ezúttal kényszerből, csapatot váltott a magyar játékos.

A lejtmenet azonban a Greuther Fürthnél tovább folytatódott, a csapat első hat mérkőzésén mindössze 22 percet töltött a játéktéren Stieber, óriási megrökönyödést kiváltva a szurkolókból, a labdarúgást követőkből, s még a német sajtóból is. A fürthiek 900000 euróért vásárolták meg, melyet legtöbb Bundesliga-együttes megmosolyogna s röhögve fizetne, a bajnokság történetének 52. klubjánál azonban rekordösszegnek számít, így végképp érthetetlen volt a mellőzés. Szóltak a hírek sérülésekről, betegségekről, mentális gyengeségről, mígnem a hetedik fordulóban a Hamburg ellen legalább végigjátszotta a meccset Stieber, majd a Hoffenheim ellen már betalált.

Az áttörést jelentheti Stieber számára ez a találat, s amennyiben sikerül állandósítania formáját, a több mint egy esztendeje tartó gödörből is kikecmereghet. Az mindenképpen jó jel, hogy a pontrúgások zömét ő végzi el a csapatban, ez mutatja, főszerepet szánnak neki, s a társak bíznak benne.

Fontos lenne ez. Nemcsak azért, hogy egy újabb magyarra lehessünk büszkék a Bundesligában nyújtott teljesítménye miatt, hanem a válogatott végett is. A nemzeti csapatra jövőre összesen hat, három sorsdöntő, két kötelező és egy veszítenivaló nélküli világbajnoki selejtező vár, s Huszti Szabolcs hiánya és Dzsudzsák Balázs ingadozó formája miatt szükség lehet még egy emberre a bal szélen. Ha más nem, a versenyhelyzet miatt.

A Hoffenheim-Greuther Fürth mérkőzés összefoglalója

Szalai Ádám pályája annyiban hasonlít Stieberéhez, hogy hajdanán ő is nagy tehetségnek volt kikiáltva, ő ráadásul egy igazi sztárcsapathoz szerződhetett. Szalai, miután belátta, hogy a Castillából nem vezet felfelé út a Real Madrid felnőtt csapatába, 2009. nyarán, 22 esztendősen a Mainzhoz igazolt. A német közeg már nem volt ismeretlen a csatár számára, hiszen korábban éveket töltött el a VfB Stuttgart utánpótláscsapataiban.

Az FSV-nál Szalai fokozatosan lépett egyre feljebb a ranglétrán, s mára már elmondhatja magáról, hogy stabil csapattag, amennyiben az egészsége megengedi. Ezt azonban fontos kihangsúlyozni, mert 2011 telén nagyon súlyos sérülést szenvedett, melynek köszönhetően egy évet ki kellett hagynia, a pályafutása azonban szerencsére nem ketté-, hanem csak megtört. Az idei kiírásban a válogatott támadó négy találatnál tart, ezzel már most beállította pályafutása rekordját, s hol van még a vége?

Stieber esetében elhangzott, hogy mennyire fontos lehet számára egyénileg a gól, Szalai találatai pedig a csapat számára létfontosságúak, a magyar csatár nélkül szinte elképzelni sem lehetne, hogy hol tartana Thomas Tuchel együttese. A Mainz nem tartozik a liga leggólerősebb együttesei közé, eddigi nyolc bajnokiján kilenc találatot ért el, ennek Szalai több mint 50%-ából kivette részét végrehajtóként vagy asszisztálóként. A fontos szerepkör részben kényszerből hárul rá, a nyár folyamán a csatárok közül Mohamed Zidan és Sami Allagui is távozott, a szezon során Max Choupo-Moting súlyos sérülést szenvedett, az utolsó pillanatokban igazolt Ivan Klasnicról pedig nehezen lehet elképzelni, hogy veseproblémái után – melyeknek köszönhetően majdnem a labdarúgással is fel kellett hagynia –, túl a harmincon kilencven percen át bírná a sorozatos terhelést. Ez azonban mit sem von le Szalai érdemeiből.

Amennyiben így folytatja, s továbbra is hasonló ütemben termeli a gólokat a 25 esztendős csatár, komoly esély kínálkozhat arra, hogy a Mainznál erősebb csapatok álljanak érte sorban. Az FSV az elmúlt években remek ugródeszka volt fiatal labdarúgók számára, elég csak Lewis Holtby vagy Andre Schürrle esetét figyelembe venni, ők azóta egyetlen jóra sikeredett idényt követően a Schalkéban, illetve a Leverkusenben találták magukat. S ugyan Szalai kimondva-kimondatlanul nem ideiglenes állomáshelynek képzeli jelenlegi klubját – hosszas sérülése alatt több alkalommal is háláját fejezte ki azért, mert kitartottak mellette –, egy jobb csapat ajánlatát, ahol komolyabb célokért lehet küzdeni, egészen biztosan megfontolná.

Addig meg jöhetnek a gólok futószalagon, klubcsapatban, s jövőre a válogatottban egyaránt – akárcsak az elmúlt héten a törökök ellen…

A Leverkusen-Mainz meccs összefoglalója