Heti Hatos

1. A hitet adó madridi siker
Bár én is azon tízezrek (százezrek) közé tartozom, akik Magyarországon jelenleg nem láthatják élőben a kézilabda Bajnokok Ligája meccseket, a technika vívmányainak köszönhetően (ld. stream) azért az Atletico Madrid - MKB Veszprém csoportmeccs utolsó perceit mégis láthattam. Pont a legjobbkor érkeztem, az utolsó tíz perc elején ugyanis 25-22-es spanyol vezetés állt az eredményjelzőn. Na, megint helyben vagyunk, gondoltam. Újra egy jól sikerült meccs, ahol a hajráig tartja magát a Veszprém, aztán a vége egy sima 6-7 gólos vereség jön és a sokra hivatott csapat kullogó orral utazhat haza. Most azonban szerencsére nem ez történt, A kiválóan védő Alilovic kapus és a tíz gólig jutó (a hajrában egymás után hármat is bevágó), az Atletico ellen még Barcelonás korszakában többször is remeklő - a spanyolok által Laszinak hívott - Nagy László vezetésével ugyanis a veszprémi csapat fordított és végül páratlanul izgalmas végjáték után 27-26-ra nyert. A csapat több tagjával egyetértve én is azt mondom, hogy ez a siker többet ér, mint egy egyszerű idegenbeli győzelem. A tavalyi BL-döntőst otthonában legyőzni különösen nagy fegyvertény és nem csak a megszerzett pontok miatt. Elsősorban az önbizalom szempontjából jöhet jól ez a mostani bravúr. Az évekig a tűz közelében (Final Four) ólálkodó MKB ugyanis mostantól elhiheti, hogy az igazán nagy csapatok táborába került. Ez a jól eső érzés pedig csütörtökön a Kiel elleni hazai BL-találkozón is a győzelemig segítheti majd Fazekas Nándorékat.

2. Visszatalált a helyes útra a válogatott
Szerencsére az utóbbi időszakban rendre győztes válogatott meccsek után jut nekem a heti összefoglaló rovat, így van lehetőségem a „hatos” kategóriába sorolni a magyar labdarúgó válogatottat. Most éppen a világbajnoki selejtezőn Észtországban elért 1-0-s győzelem adja az apropót. A hollandok elleni hazai 1-4 kiváló alkalom volt a fanyalgóknak (jómagam nem tartozom közéjük, mert szerintem a hollandok ennyivel jobbak, így semmi meglepő nem volt a végeredményben) arra, hogy ismét egy nagyot rúgjanak Egervári Sándorba és fiaiba. A csapatot körülvevő, folyamatosan hullámzó közhangulat persze nem jó, így nem mondom azt sem, hogy a vékonyka tallinni siker okán most éppen örömtüzeket kellene gyújtani. Ez egy apró, de fontos lépés volt csak ez a Brazília felé vezető úton, egy olyan meccs, amiből az elmúlt húsz év selejtező sorozatai során többet is elveszített már az együttes. Ne feledjük, az észtek legutóbb Eb-pótselejtezőt játszottak, így sokra hivatott csapatról van szó, amely reményeink szerint ezt majd a román-török-holland trió ellen is bizonyítani fogja. Addig pedig csak rögzítsük a tényt, hogy Hajnal Tamás okosan csavart lövésével három pontot hoztunk el az észtektől. Én pedig csak abban bízhatok, hogy jövő heti "rovattársam" a magyar-török csata után már egy nagy(obb) bravúr tudatában akár az első helyre is helyezheti aranylábú kedvenceinket.

3. Női kézilabdás ámulat
Az elmúlt hétvégén a női kézilabda Bajnokok Ligájában is elkezdődtek a csoportküzdelmek. A Győr hazai sikere borítékolható volt, a Kapronca elleni ötgólos (24-19) siker, ha nem is volt meggyőző, azért jelezte, hogy az új spanyol edző, Ambros Martín is érti s szakmáját, így képes lehet a klubvezetés legmagasabb szintű elvárásainak (BL-győzelem) a kielégítésére. Sokkal váratlanabb volt viszont a kétszeres EHF Kupa győztes Ferencváros parádéja az orosz Volgográd ellen. Az idegenbeli találkozón az első félidőben eksztázisban játszottak Tomoriék, az ott felépített 23-9-es (!) előnyt pedig a végére még tovább is tudták növelni. A nagyrészt magyar játékosokra épülő (ez a magyar sport jelen helyzetében hatalmas szó) Fradi jelezte, hogy a legrangosabb kupasorozatban is eljuthat az egyenes kieséses szakaszba, ahol adott esetben – ha a sorsolás éppen úgy hozzá - még az idehaza évek óta egyeduralkodónak számító Győr dolgát is megnehezítheti. Az pedig már legyen a mi problémánk, hogy egy magyar-magyar BL-párharc esetén kinek szurkolnánk…

4. Lionel Messi már hazájában is próféta
Évek óta talán csak egyetlen dolog miatt lehet belekötni Lionel Messi játékába. A még mindig csak 25 éves, de már három Aranylabdát is megszerző argentin zseni klubcsapatában, a Barcelonában rendre varázsol és halomra nyeri a trófeákat, a válogatott ugyanakkor az elmúlt években nem hozott neki sok szerencsét. Bár a Pelé és Maradona által is gyakran felemlegetett „amíg nem nyer vb-t az argentin csapattal, nem lehet a világ legjobbja” dogma kicsit erős, tény, a nemzeti csapat vonatkozásában egyelőre elkerülték a sikerek a sokak által hihetetlenül könnyed és eredményes játéka miatt csak „földönkívülinek” hívott Messit. Mindez azonban változóban van, a 2014-es világbajnokság dél-amerikai selejtezőiben ugyanis „Messinátor” most már ontja a gólokat, legutóbbi tizenegy válogatott fellépésén 13-szor talált be, most az Uruguay elleni 3-0-s sikerből is két dugóval vette ki a részét. Féltávnál, nyolc forduló után az argentin csapat vezeti a vb-selejtező csoportot Kolumbia és Ecuador előtt és egyelőre nem fenyegeti semmilyen veszély a kvalifikációját. Az persze más kérdés, hogy a Brazíliában rendezendő tornára is megmarad-e a mostani forma. Ha igen, akkor vélhetően nem csak az argentin szurkolóknak lesz csodálatos élmény a 2014-es világbajnokság…

5. Az első bálozó bátorsága
Azt eddig is tudtuk, hogy Gergely István tele van ötletekkel. A kétszeres olimpiai bajnok vízilabda kapus évekkel ezelőtt a sportág megújítását zászlóra tűzve végzett átfogó felmérést a vízilabda szurkolók körében, hiszen sikeres játékos karrierje után sem akar elszakadni szeretett sportágától. Legújabb lépése az volt, amikor nyíltan bejelentkezett a Magyar Vízilabda Szövetség - hamarosan megüresedő - elnöki posztjára. Bár a sportvezetői lobbi kérdéskörében még nem tekinthetjük őt igazán tapasztaltnak, mégis karakán húzás volt ez a részéről. Ő ugyanis nem hátulról-oldalról támadva szeretné megszerezni a sportág legnagyobb befolyással bíró posztját, hanem tiszta, egyértelmű és egyenes kampánnyal. Tudjuk jól, hogy a magyar sportéletben ez a hozzáállás nem mindig kifizetődő, ugyanakkor ne féltsük a kiváló kapust, hiszen annak idején a vízben megszokhatta azt, hogy milyen az, amikor magányosan véd egy kaput, amelyre lövések százai záporoznak. Persze azt a játékot vízben játszották, ami az ő közege. Vajon a mocsár is az?

6. Túlélte az ugrást a sztratoszféra ura
A szponzor cég által jól felépített médiaesemény, őrült egyéni ambícióktól vezérelt önmegvalósítás, sok hűhó semmiért. Sokan sokféleképpen gondolkozhattak az osztrák Felix Baumgartner vállalásáról, amely szerint megdönti a legmagasabb ejtőernyős ugrás világrekordját. A rossz időjárás miatt napokat csúszó, végül magyar idő szerint vasárnap este Mexikó fölött megvalósuló eseményt a közvetítéseknek hála sok millióan láthatták, így bizony jómagam is hitetlenkedve néztem a 43 éves sportember mozdulatait (és vártam, hogy ugorjon már végre a hosszas emelkedés után...), ahogy elhagyja a sztratoszférába feljuttatott biztonságos (?) kapszulát és az alatta lévő 39.000 méternyi semmibe veti magát. A legalább tíz Dugovics Títusz-nyi bátorságot igénylő tett pillanataiban - amikor Baumgartner a hangsebességet is lepipálva száguldott a Föld felé és pörgött, mint a búgós csiga - szerintem senki nem gondolt a főszponzor Red Bullra, a bátorságért cserébe kapott pénzre, vagy Baumgartner kóros magamutogatására. Egyszerűen csak megemeltük a kalapunkat egy bátor sportember előtt. Egy olyan extrém sportoló előtt, aki saját bevallása szerint ezzel befejezi az életét veszélyeztető csúcsok hajhászását és mostantól civil foglalkozásának él. Ja, hogy egy mentőhelikopter vezetése egy egyszerű földi halandónak már extrém sport? De nem az egy Felix Baumgartnernek…

Heti Hármas

1. Végleg ledőlt a Lance Armstrong szobor
Azt eddig is sejtettük, hogy vajas kenyérre alapozva nehezen lehet olyan brutális tempóban kerékpározni, mint a jelenkor országúti versenyzői teszik. Bár körülötte szinte már minden létező sztár lebukott tiltott szerek használatával, a hétszeres Tour de France győztes Lance Armstrongon sokáig nem találtak fogást. Nyár közepén már lehetett híreket hallani arról, hogy gond lehet vele is, a sorozatban ellene valló egykori csapattársakat is felhasználva végül hazája doppingellenes ügynöksége vitte be a végső tust neki. A most már mindenki által bizonyítottnak vélt doppingolás tényének következményeit egyelőre még nem is sejthetjük, de az biztos, hogy van pozitív hozadéka is. Üzenet azoknak, akik netán most okosabbnak vélik magukat a jelenlegi orvostudománynál, akik azt hiszik, hogy az általuk kitalált trükkök, csalások belátható időn belül nem lesznek kimutathatók. Mert még a legnagyobbak, a legtőkeerősebb háttérrel rendelkezők sem maradnak örökké sérthetetlenek. Mert hiába vagy sikeres, ha nem az egyenes úton jársz, egyszer eljön majd a nap, mikor örökre megszégyenülsz. Bár versenyzőként nagyon szerettem (szeretem) és tisztelem Armstrongot (ha senki nem doppingolna a mezőnyből, akkor is ő lett volna vélhetően kora legjobbja), emberileg viszont nehéz igazi példaképként felállítani őt. Egy olyan karaktert, aki éveken keresztül képes volt saját ártatlanságát bizonygatva kamerák és mikrofonok ezreibe belehazudni…

2. Az edzőváltás lehet a megoldás Fehérváron?
A gyenge bajnoki rajt után a menedzsmenttől néhány hete ultimátumot kapott az EBEL-ben szereplő fehérvári jégkorong csapat. Bár az együttes nem hozta a szükséges pontszámokat az azt követő három találkozón, végül mégsem lett palotaforradalom és fejek sem hullottak a csapatnál. A játékosok közül maradt mindenki a helyén, a kezdeti bukdácsolás után viszont szerencsére egy sikeresebb időszak köszöntött be a csapat életében, így ismét a rájátszás küszöbére került az együttes. Éppen ezért ért sokakat (így engem is) derült égből villámcsapásként az a vasárnapi hír, amely szerint menesztették a posztjáról Kevin Primeau-t. Állítólag már tavaly, a Ljubljana elleni elveszített EBEL-negyeddöntő párharc után megtört valami közte és a játékosok között, ami most októberben vezetett a leváltásához. Az ügyet nehezíti, hogy Primeau egyben az olimpiai selejtezőre készülő magyar válogatott szövetségi kapitánya is, amely tele van (most már) egykori klubcsapata játékosaival. Csak abban tudunk bízni, hogy id. Ocskay Gábor szakosztály igazgató valóban reálisan és higgadtan mérte fel a csapat körüli helyzetet és ez alapján hozta meg a kanadai mester számára most fájdalmas és az általa hiányosnak és ellentmondásosnak tartott belső kommunikáció miatt érthetetlen döntést.

3. Tovább bonyolódik a Fazekas Róbert-ügy
Azt nem lehet mondani, hogy az olimpiák tekintetében igazán szerencsés lenne a magyar diszkoszvető, Fazekas Róbert. Az athéni olimpia döntőjében a szert a legmesszebbre dobó, majd a mintaadás megtagadása miatt győzelmétől megfosztott atléta ugyanis eltiltása után hiába tért vissza sikeresen, mégsem lehetett ott Londonban. A kvalifikációs szintet ugyan megdobta Fazekas, de az utolsó pillanatban fennakadt egy ellenőrzésen, így lemaradt a brit fővárosban rendezett eseményről. Úgy néz ki, hogy ezúttal nem saját hibájából történt mindez, hanem az általa fogyasztott táplálékkiegészítő gyártója hibázott, hiszen a Fazekas fellebbezése miatt most újfent bevizsgáltatott szer volt a ludas a dologban, amely nyomokban a tiltott listán szereplő sztanozololt tartalmazott. A visszaesőként kapott, eredetileg nyolc évre szóló eltiltást az új információk alapján hat évesre csökkentették ugyan, de azt mindenki tudja, hogy a „Szúnyog” becenévvel illetett atléta karrierje így is véget ért. A pereskedést kilátásba helyező Fazekas ugyan lehet, hogy kap majd bírósági úton némi kártérítést (bár őszintén szólva még ezt is kétlem), de a hírnevén esett újabb csorbát nem lehet már semmissé tenni, sőt ami sokkal fontosabb ennél, a londoni olimpiai szereplést sem adhatja neki vissza semmilyen bírósági ítélet…