Szívdobogtató izgalmak közepette verte meg a Barcelona 3-2-re a Sevillát, úgy, hogy az andalúzok öt perccel a vége előtt még 2-1-re vezettek. Ekkor azonban jött Messi, aki adott két gólpasszt, Fábregas bevágta a vendégek egyenlítő gólját, majd a hosszabbításban David Villa megszerezte a mindent eldöntő gólt is.

A két edző más-más felfogásban küldte csapatait a pályára. Ez már abban is megmutatkozott, hogy Míchel egy az egyben ugyanazt a csapatot szerepeltette, amelyik hétfőn Galíciában, két héttel ezelőtt pedig a Real Madrid ellen diadalmaskodott. Tito Vilanova ugyanakkor három helyen is változtatott a Granadában szerepelt tizenegyhez képest: Adrianót Albára cserélte a balbekk pozíciójában; ezen kívül Thiago helyett Xavi, valamint Villa helyett Pedro kapott lehetőséget; középhátvédben Puyol és Piqué sérülésével továbbra is a Song-Mascherano duó rombolt.

Már ebben is megmutatkozik, hogy míg a vörös-fehérek edzője a stabilitásra esküszik, Vilanova a rugalmas, az ellenfél gyenge pontjait kihasználó hozzáállásban hisz. Ezért került a gólemerővel, és ugyanakkor gólemsebességgel is ,,megáldott" Fernando Navarro oldalára a szélvészgyors Alexis Sánchez, a túloldalra pedig az előszeretettel támadó brazil Cicinho mellé a pálya közepe felé húzódó Pedro.

Mivel általánosságban elmondhatjuk, hogy a játéktér szélén a sebesség és az állóképesség, a közepén pedig az erő és a technikai tudás a legfontosabb, ezért már egyből kettős hátránnyal indult a Sevilla büszkesége. A Xavi-Busquets-Fábregas triónál ugyanis aligha létezik pengésebb a világon; talán csak utóbbi helyett Iniestával kiegészülve... Ezért irányította a meccset a Barca, bár a jól tömörülő hazaiknak köszönhetően csak egy gólhelyzethez jutott, amit Messi, Fábregas és Pedro szenzációs összjátéka hozott össze.

Az ellenfél fölényét a sevillaiak hatékony kontrázással próbálták leküzdeni a hazai játékosok; főleg azokat a pillanatokat használták ki, amikor a centerhalf szerepéhez még hozzá nem szokó Song megindult eredeti helyére, a középpályára, s elvették tőle a labdát. Az első gól is ebből a helyzetből született: a kameruni még az ellenfél térfelén kocog, amikor már indulnak is öten négy ellen a fehérmezesek, s Rakitic indítása előbb Navast találta meg, a világ- és Európa-bajnok szélső lövése pedig Trochowski elé pattant, aki közelről ezúttal sem hibázott.

A fordulás után ismét egy labdaeladás és egy kontra rántotta beljebb a szószba a Barcát; Messi elbambulását a chilei Medel használta ki, aki lecsapott, s Negredo elé rakta a lasztit. A Real Madrid-nevelés dolgát csak megkönnyítette az, hogy a játéktér szélesítése érdekében Song és Mascherano is kihúzódott az oldalvonal felé, hatalmas rést hagyva kettejük között.

Fábregas gólja után azonban - melyet szinte az ajándékgólok miatt érzett dühből vágott be a középpályás a jobb alsóba -, megnyílott az esély a felzárkózásra a bajnoki címet visszanyerni szándékozó katalán társaságnak. Vilanova lehozta a többiekkel nem azonos hullámhosszon levő Sánchezt, s behozta Tellót, aki szinte folyamatosan a partvonal mellett dekkolva Pedróval kinyitotta a pályát, hogy minél jobban széthúzza az ellenfél védelmét, réseket nyitva ezzel a második vonalban érkezők számára. Akik azonban nem voltak sehol; tavalyi gólözöne ellenére Xavi meglehetősen halovány idén, ha a betörésekről van szó, Fábregas pedig egyenlőre elveszett Medel és Maduro szorításában.

Öt perccel később emiatt már eggyel többen voltak a Barca-támadók: Alvest Villa váltotta, így fantasztikusan merész, 3-2-1-4-es hadrendre állt át a vendégcsapat. Alba, Mascherano és Song területet védekezett, Thiago és Xavi szervezett, Fábregas előtt pedig a Tello, Villa, Messi, Pedro négyes rohamozott.

Ez ellen pedig a Fábregas és Medel közjátéka miatt megfogyatkozó andalúzok tehetetlenek voltak. A katalánok csatársoruk összeszokott mozgásának, Messi zsebkendőnyi területről adott labdáinak és betöréseinek köszönhetően pedig begyűjtötte zsinórban hatodik győzelmét is a bajnokságban, amivel továbbra is hibátlan vezetőedzőként Tito Vilanova.