A tavalyi, koppenhágai pályához képest sokkal nehezebb dolga volt a mezőnynek. Míg akkor ugyanis szinte az úton található kátyúk voltak a legnagyobb (nem létező) emelkedők, ezúttal három dombot is meg kellett másznia az 58 tagú mezőnynek. Ezek közül a legnehezebb a közvetlenül a cél előtt található Cauberg volt (1,2 km hosszú, és 5,8% meredek), de a 16 km-nél található első időmérő pontnál,  Sint Remigiusstraatnál és a 39 km-nél lévő Bundesberggel is meggyűlt a bringások baja.

Többek között ettől tartva sem indult az tökéletes szezont produkáló, idei Tour-győztes, időfutamban pedig olimpiai bajnoki címet ünneplő brit Bradley Wiggins, valamint csapattársa, az előbbi versenyben ezüstérmes, utóbbiban pedig bronzérmes Christopher Froome sem, akik a vasárnapi mezőnyversenyre tartalékolnak. Pihent rajtuk kívül még a svájci Fabian Cancellara is, aki eddig rekordot jelentő négy alkalommal nyerte meg az időfutamot, így első számú esélyesnek számított volna, ha nem bukik Londonban.

Így mindenféleképpen a német Tony Martintól várta a legjobban a nemzetközi kerékpárosvilág, hogy megismételje tavalyi bravúrját, azaz megvédje Dániában szerzett világbajnoki címét. Első számú riválisa pedig az az Alberto Contador volt, aki doppingvétség miatti eltiltását letöltve azonnal megnyerte a Vueltát.

Az időjárás tekintetében pocsékul kezdődött a verseny: az első ,,,Allez!"-t az ég is magára vette, s egyből produkált egy zivatart, amelybe az egyetlen magyar induló, Lengyel Gábor is belekerült. Bár ez nemsokára elállt, de a helyenként száraz, szakaszonként vizes aszfalton többen is csak nehezen tudtak parancsolni drótszamaruknak.

A kazah Dmirtij Guzsdev kezdett a legjobban, s hamar át is vette mindhárom időmérő pontnál a vezetést az osztrák Riccardo Zoidltól. Mire azonban elbízhatta volna magát, a belorusz Kirjenka 11 másodperccel előzte meg a befutónál a nagy esélyesek célba érése előtt. Ekkor azonban útnak indultak a favoritok: a Tour de France-on is kiváló svéd Fredrik Kessiakoff, aki az egyetlen Vueltán rendezett chronót is megnyerte; az U23-as világbajnok Taylor Phinney, és a már említett Martin - Contador duó.

Az első időmérő pontnál hatalmas meglepetést okozott Contador: 40 másodperccel volt lemaradva az élen állóktól, és mivel Kessiakoff is kapott húsz szekundumnyit, így nagyjából két emberre szűkült le az esélyesek köre. Rövid időre csatlakozott Mario Pinotti is, aki a középső szakaszon fél perc hátrány alá ment le, de nem sokáig tartotta magát a bronzérmes pozícióban a Mérnök: egy balkanyarnál pont ráfutott egy vizes festékfoltra, így kifutott alóla gépe hátsó kereke, s ő elnyúlt a földön. Bár megpróbált még gyorsan felkelni és továbbmenni, de bal vállára esett, így nem tudta megmarkolni a kormányt, s csapatfőnöke és barátja, a kétszeres világbajnok Paolo Bettini sírva állította meg, mielőtt komolyabb bajt okozott volna magának.

Valamivel hátrébb Tony Martin ekkor előzte meg Contadort (aki végül pontosan két és fél percet kapva a kilencedik helyen zárt), s így már szinte biztossá vált sikere. Nem így gondolta azonban Phinney: a BMC kerekese rettenetesen beleerősített, s a Cauberg elején már csak nyolc másodpercre olvadt Martin előnye. A német nem hagyta magát, a célegyenesben mindent beleadott, s végül öt másodperccel győzött, így ismét ő lett a világbajnok!