Nagy valószínűséggel a következő napokban ismét Cristiano Ronaldóról és szomorú kedvéről fognak szólni az újságok, csakúgy, mint ahogy azt gyakorlatilag már két hete teszik. Ha azonban valaki figyelmesen megnézte a szombat esti Sevilla - Real Madrid rangadót, lehet hogy inkább Míchel mester és andalúz tanítványai tiszteletére csettintene egyet-kettőt, elvégre mégis csak a játéknap meglepetését szolgáltatták a galaktikusok legyőzésével.

Mint erősebb, esélyesebb fél, Mourinho nem bontotta meg bevált, de idén elég döcögősen kezdő tizenegyét, s a szokásos játékosokat küldte a pályára. Ezzel szemben Míchel egy változtatást eszközölt a Sevillánál: Manu del Moral helyett Hedwiges Maduro került fel a pályára, amivel Ivan Rakitic előrébb tolódott, Piotr Trochowski pedig kikerült a bal oldalra. Ez utóbbi momentum előbb inkább furcsának, mint hasznosnak tűnt, de mint később kiderült, kulcsfontosságúnak bizonyult.

José Mourinho irányítása alatt ugyanis megfigyelhető, hogy a Real Madrid örökké ,,egyoldalas" játékot produkál; azaz legtöbbször Ronaldóra építve a bal oldalra hozzák ki a támadásbefejezéseket. Di María, Özil, Kaká, esetleg Callejón személyében viszont a jobb oldalon mind-mind előkészítő játékos szokott szerepelni, s Arbeloa személyében egy technikailag és fizikailag messze gyengébb szélsőhátvéd is, mint akár Marcelo, akár Coentrao (nem véletlen, hogy Mourinho tavaly gyakran próbálgatta a szívós Lassana Diarrát jobb-bekként). Így ezt felismerve a hazaiak mestere úgy döntött, hogy a bal szélen nem fog védekezni. Ezért került ki oda az alapesetben középső középpályás Trochowski; hiszen nagyobb szüksége volt még egy emberre, aki felveszi a harcot Alonsóval, Khedirával és Özillel, mint egy szélsőre a támadópotenciálban egy megcsócsált sárgarépa szintjén mozgó Arbeloa ellen; s ezért kapott helyett az inkább kemény védőként, mint futógépként ismert Fernando Navarro is a balhátvéd pozíciójában.

Nem mellesleg a lengyel-német alig egy perc alatt meg is szerezte a vezető (s mint később kiderült, győztes) gólt. Így csapata nyugodtan visszavonulhatott a saját tizenhatosa előterébe, hogy a lescsapda zárójelbe tételével elképesztő energiával szántsák fel a Ramón Sánchez Pizjuán gyepét. A megszerzett labdákkal pedig a jobb oldalon többnyire támadólag fellépő, ezért a labda elvesztésének pillanatában szervezetlen Ronaldo és Marcelo helyén csaptak le Jesús Navas és a Xabi Alonsóval összehasonlíthatatlanul nagyobb mozgékonysággal bíró, ezért tőle könnyen elszakadni képes Ivan Rakitic révén.

A svájci születésű horvát azonban nem csak a támadásban kamatoztatta virgoncságát. A hidrogénszőke Rakitic elsődleges védekezőfeladatául ugyanis Alonso semlegesítését kapta. A baszk középpályás ugyanis a világ egyik legjobb szervezője, de csak akkor, ha hagyják. Míchel pedig nem szerette volna hagyni, ha Alonso ehhez hasonló passzokat oszt, így emberfogással próbálta meg lenullázni a Liverpool egykori passzmesterét. Akinek ez a bánásmód különösen nem ízlett, így gyakorlatilag már forrásuknál elapadtak a Real támadásai.

Így nem volt véletlen, hogy a szünetben Mourinho a kártyáihoz nyúlt, s a pocsékul játszó di María helyett behozta az ellenfél védelmében a réseket sokkal jobban észrevevő Benzemát, hogy kinyissa a pálya jobb felét is. Xabi Alonsónak segítségképpen pedig behozta az új igazolás Modricot, hogy egyrészt megossza vele a játékszervezés terhét, másrészt pedig hogy a 4-3-3-as formációra átállva közelebb hozza őt Alonsóhoz, egy plusz célpontot nyújtva neki.

Az ekkora elfáradó Trochowski és Rakitic pedig a plusz teherrel nem bírva egyre nagyobb teret hagyott szabadon, így a portugál mesteredző az egyenlítő gól elérése érdekében ráhúzott a tizenkilencre: a 65. percben behozta a senki ellen nem védekező, ezért felesleges Arbeloa helyett a jobbszélső Callejónt, hogy a hátralévő 25 percet gyakorlatilag jobbhátvéd nélkül játssza végig a Real Madrid.

Azonban ezt a gyors felfogású Míchel nem hagyhatta, ezzel ugyanis pont ott vesztett volna területet a Sevilla, ahol azt megakadályozni igyekezett. Így öt perc alatt átlátván a helyzetet, lehozta a Pepével félelmeteset birkózó Negredót, s felküldte a pályára az alapból balhátvéd Alberto Lunát Trochowski pozíciójába. Így a csereember kettős feladatkört látott el: mint védő, nem esett nehezére Callejón levédekezése, s ezzel a Real-jobboldal megfojtása; ugyanakkor a szélsőhátvéd mentalitásával rendszeresen felfutott csapata támadásaival, hogy ezzel hátrakényszerítse Callejónt és az őt kisegítő Khedirát is. A Real-duónak így egyre kevesebb figyelme maradt a támadások segítésére, amelyek így egyre inkább ,,balossá" váltak, így a Sevilla kezére játszottak; ezt az ördögi kört egyedül a hármas sípszó szakította félbe.