Visszatekintés az elmúlt szezonra

A Ligue 1 legutóbbi kiírása  - az elmúlt évek szokásainak megfelelően - meglepetéseket, boruló papírformát, valamint szárnyaló "kiscsapatok" és dicső múltú, vergődő egyletek küzdelmét hozta. A Montpellier bajnoki címe talán még a Mosson-negyed legelvakultabb fanatikusait is meglepte, de René Girard a feljutás éve, 2009 óta végzett szisztematikus munkája májusban aranyéremben csúcsosodott ki. Közhellyel élve, a dél-franciaországi gárda ereje az egységében rejlett, hazai pályán nyújtott kiváló teljesítményével (a megszerezhető 57 pontból ötvenet gyűjtöttek össze) pedig rászolgált a klub történetének első bajnoki címére. Az ezüstérmes Paris Saint-Germain, most már tudjuk, tavaly még csak alapozott arra, hogy játékoskeretét tovább erősítve idén egyeduralomra törjön. Igaz, a szezont Antoine Kombouaréval kezdő, majd Carlo Ancelottival befejező párizsiak így is majdnem megnyerték a pontvadászatot, a végén mindössze három ponttal maradtak le a Hexagoal névre keresztelt trófea elhódításáról. A hexa' a hexagonal (hatszög) szó rövidítése, amely Franciaország formájára utal. A gallok gyakran említik hazájukat Hexagonként. 

A Lille, amely a 11. fordulótól letáborozott a bronzérmes pozícióban, címvédőként csak megközelíteni tudta egy évvel korábbi önmagát, a Lyon pedig elsősorban ingatag védekezése miatt maradt le a Bajnokok Ligája-indulást jelentő harmadik helyről. A Bordeaux a pocsék rajt ellenére felküzdötte magát az ötödik helyre, amely Európa Liga-szereplés ér, az Olympique Marseille népes szurkolótábora viszont csak egy Ligakupa-győzelemmel vigasztalódhatott, mert a világoskékek a bajnoki mérkőzéseken valamiféle hullámvasúton csücsültek és végül tizedikként zártak. A szezon végén könnyes szemmel vehettünk búcsút az elittől 32 esztendő után távozó Auxerre-től, amely két éve még a BL csoportkörében szerepelt, ezekben a napokban viszont már a Ligue 2 küzdelmeiben vesz részt.

A 2012/2013-as idényről
 

A Montpellier-Toulouse mérkőzéssel péntek este rajtoló új szezon legfontosabb kérdése, hogy lesz-e olyan csapat a mezőnyben, amely képes megállítani, vagy legalábbis felvenni a versenyt a Paris Saint-Germainnel. A párizsiak katari tulajdonosa, az egykori profi teniszező, jelenleg a Katari Tenisz Szövetség elnökeként és az Al Jazeera Sports televíziócsatorna igazgatójaként is tevékenykedő Nasszer al-Khelaifi 2011-es szerepvállalása óta 221 millió eurót költött új játékosokra. Hogy mindez milyen hatással lesz a francia labdarúgásra, egyelőre nem tudhatjuk, két dolog azonban biztos. Egyrészt, a Ligue 1 a korábbiaknál sokkal nagyobb nyilvánosságot kap majd, másrészt pedig az aranyéremért az elmúlt években folyt kiegyensúlyozott küzdelem veszélybe kerül.

A PSG sportigazgatója, a korábbi világbajnok Leonardo tudatosan, posztra igazolva építette fel a jelenlegi együttest, amelynek legnagyobb ellenfele - bármennyire is furcsán hangzik - önmaga lehet. Ismerjük a csárda és a dudások történetét, a Parc des Princesben pedig most annyi különböző stílusú és mentalitású futballista rúgja a bőrt, hogy Carlo Ancelottinak zseniális szaktudása mellett minden pedagógiai érzékére is szüksége lesz, hogy egységbe kovácsolja tanítványait. A klub sikere ezen áll vagy bukik. A párizsiak felkészülése jól sikerült, az ausztriai és az egyesült államokbeli edzőtábort is hasznosnak ítélte a szakmai stáb, a játékoskeret kiváló, a körülmények irigylésre méltóak, vagyis minden adott arra, hogy a PSG 1986 és 1994 után ismét csúcsra érjen Franciaországban.

A Paris Saint-Germain kulcsembere Zlatan Ibrahimovic lehet, akinek egoizmusával csupán futballtudása vetekedhet. A svéd válogatott támadó 30 góljával a legeredményesebb labdarúgónak bizonyult a Serie A legutóbbi idényében, trófeagyűjteményéből pedig már csak egyetlen darab hiányzik igazán: a Bajnokok Ligája-győzelem. Az elsődleges célnak jelenleg a bajnoki cím tekinthető Párizsban, melyet Ibra három különböző országban összesen nyolcszor hódított el. Francia szakértők szerint Ronaldinho óta nem szerepelt a bosnyák származású csatárhoz hasonló klasszis a Ligue 1-ben, megjelenésével szurkolók milliói fókuszálhatnak a gall fővárosra.

Érdekes lehet a csapatban Javier Pastore szerepe. A 2011 nyarán Palermóból szerződtetett középpályás az elmúlt szezonban repülőrajtot vett új csapatában, az ősz végére azonban fizikailag elfáradt, nem bírta a terhelést, tavasszal pedig - a statisztikai adatok (13 szerzett gól) ellenére - tehetségéhez mérten gyengébben teljesített. Ezequiel Lavezzi és Zlatan Ibrahimovic érkeztével minden bizonnyal más pozícióban számít az "El Flaco" vagyis a "Sovány" becenévre hallgató spílerre Carlo Ancelotti, a felkészülési mérkőzések tapasztalataiból kiindulva a befejezések helyett sokkal inkább a támadójáték szervezése lesz a 23 éves argentin feladata. Hogy miként bírja majd erővel, az valójában a Bajnokok Ligájában játszott mérkőzések idején derülhet ki.

A PSG riválisainak felsorolását kezdjük a Montpellierrel, amely ugyan elvesztette az elmúlt idény gólkirályát, a 21 találatot termelő Olivier Giroud-t, mégis az állandóság lehet egyik fő erénye az új szezonban. A csapat magja a gólfelelőst leszámítva együtt maradt, a Nizzából érkező szélső, Anthony Mounier és a Toulouse-tól elcsábított jobbhátvéd, Daniel Congré pedig feltétlenül erősítést jelent a címvédő keretében. Emmanuel Herrera egyelőre ismeretlen az európai futballbarátok körében, de a tények, hogy a chilei Unión Espanola színeiben talvaly 30 mérkőzésen 17 gólt szerzett, valamint, hogy a Lyon elleni Francia Szuperkupa döntőn góllal debütált új csapatában, az argentint az új Giroud-ként láttatják az MHSC drukkereinek szemében. Montpellierben remélik, a védelem tengelyében nem lesz változás, a Milan által ostromolt Mapou Yanga-Mbiwa és a rutinos Hilton is tagja marad az együttesnek.

A tavalyi bronzérmes Lille-től Eden Hazard személyében egy ifjú klasszis és számtalan gól távozott. Az üzletből befolyó 40 millió eurós összeget a klub vezetősége nem költötte el új játékosokra, de mégis szerződtetett két olyan labdarúgót, akik sokat tehetnek azért, hogy a 2010-es bajnok bejusson a Bajnokok Ligája-csoportkörébe és a Ligue 1-ben is vitézkedjen. Az 50-szeres elefántcsontparti válogatott Salomon Kalou és a francia futball egyik nagy felfedezettjének tartott Marvin Martin is sikerkovács lehet a következő hónapokban. Joe Cole kölcsönszerződése lejárt, az angol visszatért a Liverpoolhoz, ám a Mathieu Debuchy, Rio Mavuba, Nolan Roux tengely a fent említettekkel kiegészülve sikeres szezont eredményezhet a 2016-os franciaországi Európa-bajnokságra Grand Stade Lille Métropole néven vadonatúj stadiont építő város csapatának.

Megjósolhatatlan, hogy mire lehet képes az idényben az Olympique Lyon, amely a gyakori BL-szereplés és a 2002 és 2008 között egyhuzamban nyert hét bajnoki cím ellenére anyagi nehézségekkel küzd. Az átigazolási piacon gyakorlatilag észrevétlen maradt a Jean-Michel Aulas tulajdonában álló klub, az érkezők között kizárólag saját nevelésű fiatalokat és kölcsönből visszatérő játékosokat találunk. A tavalyi alapcsapatból egyedül Kim Kallström hagyta el a Stade Gerland-t, Rémi Garde együttesének pedig elsősorban idegenbeli fellépésein kell jobban koncentrálnia a jövőben, hiszen az elmúlt szezonban illedelmes vendégként mindössze 22 pontot sikerült összegereblyézni. Az előkészületi találkozókon nem tudott nyerni az OL, ám a Francia Szuperkupát büntetőkkel megszerezték a lyoniak. A csapat Achilles-sarka a két középső védő, Cris és Bakary Koné lehet, akik nevét említve sejthető, miért kapott 51 gólt a Lyon az elmúlt évad 38 bajnoki mérkőzésén. Kell-e részletezni, miért ragaszkodtak a lyoniak a francia válogatott Hugo Llorishoz...

Kellemes meglepetést okozhat a Bordeaux, amely március-április táján kezdett összeállni, a sikeresebb tavasznak köszönhetően pedig az Európa Ligában is érdekelt lesz. Nagy mozgás nem történt a játékoskeretben, Francis Gillot vezetőedző talán csak egy igazi gólvágót hiányolhat a gárdából, de az átigazolási időszakból még hátra van néhány hét. Az elmúlt idényben csúnyán leszerepelt, Elie Baup személyében azonban új trénerrel vághat neki a szezonnak az Olympique Marseille, a kikötőváros csapata az Angliába szerződött Alou Diarra nélkül, viszont Loic Rémyvel, az Ayew-testvérekkel és Mathieu Valbuenával a fedélzeten veheti fel a harcot.

A Stade Rennes tavaly rendkívül kiegyensúlyozottan teljesített, a csapatot elkerülték a komolyabb hullámvölgyek, Frédéric Antonettiék pedig minden bizonnyal idén is tagjai lesznek a közvetlen élmezőnynek. Kader Mangané és Youssouf Hadji elhagyta a klubot, a másodosztályból érkező két játékos, Sadio Diallo és Romain Alessandrini viszont lendületet adhat a piros-feketék támadásainak. A Saint-Étienne és a Toulouse szereplése nehezen megjósolható, előbbi teljesítménye totálisan kiszámíthatatlan volt az elmúlt esztendőben, a lila-fehéreknél pedig kérdés, hogy a Montpellierhez igazoló Congrét miként pótolja majd a veterán Jonathan Zebina. A játékosok képességei alapján mindkét gárda az első tízben végezhet.

Az idény két meglepetéscsapata a Lorient és a Valenciennes lehet. A Christian Gourcuff vezette bretonok az örökifjú Ludovic Giuly-val és az Auxerre-től érkező Alain Traoréval erősítettek, az elmúlt idényben tavasszal visszaeső gárda sikere leginkább azon múlhat, hogy miként képesek stabilizálni védekezésüket, valamint mennyire lesznek hatékonyak idegenben. Az ex-kispesti Benjamint foglalkoztató Valenciennes a Lorient-nal fordított utat járt be tavaly. Pocsékul kezdtek, hét fordulón keresztül tanyáztak kieső pozícióban, a szezon második felében viszont magukhoz tértek. Az észak-franciaországi klub legnagyobb erőssége az egység és az állandóság lehet.

A Sochaux, Nice, Brest, Évian négyes célja egyértelműen az, hogy minél előbb megszerezze a biztos bennmaradáshoz szükséges pontokat. A montbéliardiak Marvin Martin és Bodibo Maiga távozása ellenére is veszélyesnek tűnnek, a nizzaiak Claude Puel irányításával őrizhetik meg első osztályú tagságukat. A Brest Steeve Elena személyében első számú kapusát vesztette a nyáron, de Geoffrey Dernis, Alexis Thébeux és Kamel Chafni érkezése erősítést jelenthet. Az Évian története első élvonalbeli idényében ötven pontot gyűjtött, kilencedikként zárt, és bár a második év a tapasztalatok szerint mindig nehezebb egy újoncnak, meg lennénk lepve, ha Pablo Correáék 2013 májusában búcsúznának a Ligue 1 küzdelmeitől.

A Nancy és az Ajaccio valószínűleg ezúttal is élet-halál harcot vív majd a bennmaradásért, a három újonc, a Troyes, a Bastia és a Stade Reims közül pedig leginkább utóbbinak, a Ligue 1-be 33 év után visszatérő egykori BEK-döntős klubnak van esélye a búcsú elkerülésére.