Heti 6:3

Klasszisok lettek, sztárok mentek, ámulatba estünk és kínunkban nevettünk

Ismét eltelt egy hét, így újra jelentkezünk a Heti 6:3 című rovatunkkal, amiben hat örömteli és érdekes sportesemény mellett három kevésbé vidám, de annál inkább elgondolkodtató történést elevenítünk fel az elmúlt napokból.

Heti Hatos

1.  Kardos klasszis született

Olimpia révén egy ilyen jellegű összeállításból nem maradhat ki a magyar küldöttség eddigi egyetlen aranyérmese, Szilágyi Áron. A 22 esztendős kardozó vasárnap ejtette ámulatba a világot: Szilágyi a malajziai Yu Peng Kan elleni könnyed győzelemmel, a legjobb 32 között kapcsolódott be a versenybe, majd a címvédő kínai Csong Man ellen is nyert, majd következett legszorosabb sikere a német Max Hartung ellen a negyeddöntőben. A négy között a korábbi háromszoros világbajnoki csapatbajnok orosz Nyikolaj Kovaljovot újra nagy fölénnyel múlta felül, hogy aztán a döntőben az olasz Occhiuzzi ellen 7-0-s repülőrajtot véve felérjen a csúcsra. Kereken 20 évet kellett várni a magyar vívósportnak erre a sikerre: Szabó Bence, a Magyar Olimpiai Bizottság jelenlegi sportigazgatójának barcelonai győzelme után nyert újra magyar kardozó olimpiai aranyat. Ez a magyar vívósport 35. első helyezése az ötkarikás játékok történelmében. Szilágyi Áron Gerevich György tanítványa, aki a sportág legeredményesebbje, Gerevich Aladár fia volt, ő néhány nappal a pekingi játékok előtt hunyt el - neki is ajánlotta győzelmét Szilágyi.

Szilágyi Áron olimpiai bajnok!

A páston mutatott klasszis teljesítménye után a Vasas versenyzője megmutatta, hogy magánemberként is kivételes egyéniség, nyilatkozataival, szerénységével számos magyar fiatal példaképévé válhat.

2. Cselgáncsozóink Atom Antiék nyomában 

Az olimpia eddigi legkellemesebb meglepetését valószínűleg dzsúdósaink okozzák: Csernoviczki Éva ezüst- és Ungvári Miklós bronzérme után Karakas Hedvig ötödik helyezése is sokunk életébe örömöt csempészett. Ismerve a magyar küzdősportok (anyagi) helyzetét, körülményeit és lehetőségeit, elképesztő bravúrnak számítanak ezek az eredmények, nem is beszélve arról a tényezőről, hogy Kovács Antiék barcelonai termése után négy olimpia óta várunk már egy magyar dzsúdós medálra.

Londonban "féltávnál" már van kettő, és ha azt nézzük, hogy olyan versenyzők lépnek még tatamira, mint Mészáros Anett, Joó Abigél vagy éppen Bor Barna - joggal bizakodhatunk a folytatást illetően.

3. Hungaroring - évről évre siker

A londoni ötkarikás játékok árnyékában a hétvégén hazánkra figyelt a világ, ugyanis most rendezték a 27. Formula-1-es Magyar Nagydíjat. A Hungaroring jövőbeni sorsáról szinte havonta jelennek meg pletykák a nemzetközi és honi sajtóban, de a mogyoródi verseny idén is bebizonyította, hogy megérdemli, hogy még hosszú ideig részese legyen a száguldó cirkusznak. A mclarenes Lewis Hamilton győzelmével záródó Magyar Nagydíj idén is túlszárnyalta önmagát: a négy nap során több mint 220 ezer néző látogatott el a futamra - ez pedig közel 20 ezer szurkolóval több, mint amennyi tavaly volt. A dolog hátterében a Hungaroring Zrt munkája lelhető fel, a szervezet állhatatos munkájának köszönhetően idén már akár 10 ezer forintért hozzájuthattak a bérletekhez a magyar szurkolók. A Magyar Nagydíj jövője 2016-ig biztosított, de reméljük azon túl is rendeznek még F1-es versenyeket hazánkban.

4. Végre hozták a kötelezőt

Sejthetően a rossz tapasztalatok okán kerülhet be a pozitív listába az, hogy a magyar bajnok legyőzte az albán aranyérmest valamint, hogy a magyar Szuperkupa-győztes felülmúlt egy szlovák kirakatcsapatot. A Debrecen a Bajnokok Ligája, a Videoton pedig az Európa Liga selejtezőjében élte túl a második fordulót, így eldőlt, hogy a tavalyi évvel ellentétben idén érdekeltek leszünk a nemzetközi kupaporondon még augusztusban is!

Kicsiny hazánk két magasan kiemelkedő klubjánál évek óta szisztematikus építkezés folyik - ebben élen a Loki jár -, így hát joggal várja a focit szerető hazánk fia, hogy két fellegvárunk a nemzetközi színtéren is villantson végre valamint. A debreceniek két csoportkörös szereplése az elmúlt években valamelyest csillapíthatta ez iránti (ét)vágyunkat, de a különféle lebonyolítási átalakításoknak és a környező országok csapatainak fel-feltűnése okán gyorsan megéhezhetünk.

A Debrecen az albán Skenderbeu elleni párharcot a vártnál nehezebben abszolválta, míg a Videoton a Slovan személyében hasonló játékerőt képviselő csapatot búcsúztatott. A következő kanyarban a BATE Boriszov és a Gent érkezik Magyarországra - az anyagi lehetőségek mellett a nemzetközi rutin is a vendégek esélyeit növeli. Ugyanakkor nem panaszkodhat a sorsolásra sem a Debrecen, sem a Videoton: verhető ellenfelek testén vezet az út beljebb Európába. Ezek után nincs más hátra, mint előre!

5. Visszavonult 3 BL-trófea és 137 európai találat

A múlt héten két kiváló klasszis támadó jelentette be, hogy szögre akasztja a stoplist: a 35 éves Andrij Sevcsenko mellett a 39 éves Filippo Inzaghi is felhagy az aktív játékkal. Az ukrán csatár pályafutása utolsó említésre méltó momentumait a hazai rendezésű Európa-bajnokságon élhette át, a svédeknek fejelt duplája pedig már-már mesébe illő történetet generált. Inzaghi esetében valamivel árnyaltabb a kép, a lesipuskás gólvágó az utóbbi szezonban már csak kiegészítő ember volt a Milanban, amely nem is kínálta fel neki a hosszabbítás lehetőségét, ennek ellenére kivételes karriert mondhat magáénak.

Az ember ki Sir Alex szerint lesen született felhagy az aktív focival

Érdekesség, hogy a két klasszis közös sikereket is magának mondhat, hiszen a Milan futballistájaként 2003-ban Bajnokok Ligája-győzelmet ünnepelhettek. Sevcsenko a rá következő évben elhódította a legrangosabb egyéni elismerést, az Aranylabdát is, Inzaghi pedig 2007-ben a BL-döntő legjobbjának járó címmel gazdagodhatott.

A két támadó nemzetének legeredményesebb gólszerzője a nemzetközi kupákat illetően: Sevcsenko pályafutása során 67, míg Inzaghi 70 alkalommal talált a hálóba. Két korszakos egyéniség távozik tehát a futball világából, mi innen búcsúzóul annyit üzenhetünk nekik: köszönjük!

6. Szemfényvesztés, ahogy a Betegsrác elképzelte
A világ legnagyobb sporteseményét hivatalosan II. Erzsébet királynő nyitotta meg. Telt ház, vagyis 80 ezer néző előtt rendezték meg a 27 millió fontos (közel tízmilliárd forintos) költségvetésből létrejött ceremóniát, melynek Danny Boyle, Oscar-díjas filmrendező a művészeti vezetője. Boyle nevéhez többek között olyan kultikus filmek fűződnek, mint Trainspotting (1996), vagy a Gettómilliomos, amely nyolc Oscart nyert 2009-ben. A lélegzetelállító eseményről felesleges lenne írni, szavak helyett beszéljenek a képek!

 

Heti Hármas

1. Hiába angolok, bakiznak a szervezők

Mint minden valamire való világversenyen, természetesen az olimpián sem kerülhetnek el minket a kínosabbnál kínosabb bakik. Habár az angol szervezők minden tőlük telhetőt megtesznek a játékok sikeres lebonyolításért, már néhány nap után szép kis listát lehetne összeállítani a tévedésekről.

Az egyik ilyen eset a íjász versenyek selejtezőjén történt, ahol hiába született két világcsúcs is, a versenyzőkön kívül senki nem láthatta a rekordokat. Mivel több - nem hivatalos olimpiai - internetes portál is "unticketed" jelzővel illette ezt a programot, sokan abban a hiszemben mentek el a krikett sport egyik szentélyének tartott pályára, hogy ingyen nézhetik meg az eseményt. Csakhogy a verseny nem volt nyilvános - vagyis földi halandó nem léphetett be a viadalra. Képzelhetjük, mit gondolt az a szurkoló, aki egészen Mexikóból utazott el Angliába, hogy láthassa ezt a versenyt...

Arra sem lehetnek majd büszkék az angolok, hogy a női labdarúgótorna szerdai napján a Kolumbia-Koreai NDK mérkőzés közel egyórás késéssel kezdődött. Történt ugyanis, hogy a szervezők a glasgowi Hampden Parkban a bemelegítés alatt az észak-koreai helyett tévedésből a dél-koreai zászlót jelenítették meg az eredményjelzőn, ezért az ázsiaiak hosszú ideig nem voltak hajlandóak kijönni az öltözőből....

És hát a himnuszok. Nem új keletű a probléma, hogy egy adott ország nemzeti ódáját tévesen játszanak le a szervezők. Olimpia ide vagy oda, ez ezúttal is megtörtént, ráadásul ezúttal pont velünk, magyarokkal esett meg a "szégyen"...

2. Kivágták Kővágót

Az olimpiai megnyitó előtt mindössze egy nappal bombaként robbant a hír, hogy a nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) döntése értelmében doppingvétség miatt nem indulhat a londoni olimpián Kővágó Zoltán Európa-bajnoki bronzérmes diszkoszvető. A MASZ tájékoztatása alapján Kővágó ellen a nemzetközi szövetség, az IAAF indított eljárást korábban, ám a háromtagú független magyar doppingbizottság felmentette a versenyzőt, mivel úgy ítélte meg, hogy nem követte el a "terhére rótt cselekményt", s nem szegte meg doppingellenes kötelezettségeit. Az athéni játékokon ezüstérmes dobóatléta, aki idei eredményei alapján Londonban is éremesélyesnek számított, kétéves eltiltást kapott. A sportdöntőbíróság ítélete jogerős, további fellebbezésre nincs lehetőség. Néhány hete Fazekas "dőlt ki" a sorból, most pedig Kővágó neve sárosodik (?) be. Kár...

3. Laci te, hallod-e?

Még véletlenül sem szeretnénk egy ekkora sportembert kritizálni, mint amilyen Cseh László, de amit a londoni olimpián eddig produkált, azt alighanem ő maga sem érti. Világbajnok vegyesúszónk eddig még egyetlen egyéni számban sem tudta magát kvalifikálni a döntőbe, egy háromszoros olimpiai ezüstérmes versenyzőről lévén szó - ez bizony csalódást jelentő eredmény. "Nagy sz*r volt az egész, nem tudok mit mondani... A karom nem működött, életem legrosszabb versenye volt. Lehet, hogy megérdemlem..." - nyilatkozta Cseh a 200 méteres pillangó elődöntője után. Hogy az utolsó mondatot pontosan mire értette, azt mi nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy Cseh Lászlónak az égadta világon nem kell bizonyítania semmit sem, képességeivel, eredményeivel és legfőképp a munkához való hozzáállásával mindenki tisztában van. Szerdán a férfi 200 méteres vegyes úszás előfutamaiban reméljük lesz része sikerélményben. Nagyon megérdemelné...