1992. augusztus 16-án, Barcelonában született a magyar dzsúdósport legnagyobb olimpiai eredménye. Egy 20 éves paksi fiatalember, Kovács Antal verte végig a mezőnyt a Blaugrana csarnokban a 95 kilósok versenyében, és a brit Raymond Stevens elleni döntő után a cselgáncsküldöttség boldogan dobálta Atom Antit a levegőbe az első magyar aranyérem után.

Kovács Antal olimpiai döntője 1992-ből

Azóta sem sikerült azt a sikert megismételni, de megközelíteni sem a barcelonai eredményeket, hiszen azon az olimpián négy érmet szereztek a mieink. Kovács győzelme mellett Hajtós Bertalan a 71, Csák József pedig a 65 kilogrammosok között második lett, Csősz Imre pedig a plusz 95 kilósok között lett bronzérmes. Az az ötkarikás esemény volt egy szépen fejlődő sportág csúcspontja, hiszen 1976-ban, Montréalban Tuncsik József harmadik volt, 1980-ban, Moszkvában pedig Ozsvár András és Kincses Tibor szereztek bronzot.

Barcelona óta dzsúdósaink az Európa- és világbajnokságokon gyűjtögették az érmeket, ezúttal pedig nyolcan próbálkozhatnak Londonban a mieink közül. A kvótákat a világkupa- és egyéb nemzetközi versenyek eredményeiből kialakuló világranglista alapján osztották ki. Az elmúlt egy év eredményeit teljes egészében, az azt megelőző egy évben szerzett pontoknak pedig a felét vették figyelembe.

Szabályok
Mivel a cselgáncsra leginkább az olimpiákon fókuszálunk, érdemes átnéznünk a legfontosabb szabályokat, főleg mivel az utóbbi években változtak egy kicsit.
A dzsúdóban egy mérkőzés öt perc tiszta "játékidőig" tart az ötkarikás játékokon, ha ennyi idő alatt nem dől el a találkozó, akkor három perc ráadás következik az ún. arany pontért, azaz aki először pontot érő akciót hajt végre, nyer. Ha a hosszabbítás sem hoz döntést, akkor a vezetőbíró és a két oldalbíró többségi döntése alapján dől el, hogy ki győz. A bírók a versenyzők aktivitását, küzdőszellemét értékelik.
A mérkőzést az nyeri, aki több magasabb értékű akciót tud végrehajtani az ellenfelén. A legmagasabb érték, amit a felek kaphatnak, az ippon, amivel azonnal véget ér a találkozó. A szabálykönyv szerint ippon értékű egy akció, ha egy versenyző az ellenfelét uralva nagyobb részt a hátára dobja számottevő erővel és gyorsasággal, illetve ha legalább 25 másodpercen keresztül le tudja szorítani az ellenfelét.
Waza-ari értékű az akció, ha a versenyző el tudja dobni az ellenfelét, de a fenti kiemelt kritériumok közül az egyik hiányzik, illetve 20-24 másodperc közötti időtartamra tudja leszorítani. Két Waza-ari egyenértékű egy ipponnal, azaz a mérkőzés véget ér.
Yuko értékű az akció, ha a sikeres dobásból a fenti kritériumok közül kettő hiányzik, illetve ha a versenyző 15-19 másodperc közötti időtartamra tudja leszorítani az ellenfelét. A Yuko értékű akciók nem adódnak össze magasabb értékké, és egy Waza-ari bármennyi Yukónál többet ér.
A korábban szintén használt Koka értékelést a 2008-as olimpia óta megszüntették.
A fentiek mellett a versenyzők megintésének is komoly szerepe van. Két intés után az ellenfél ugyanis Yukót, három után Waza-arit, négy után pedig Ippont kap, azaz a mérkőzés véget ér, a megintett felet pedig vesztesnek hirdetik ki. Büntetést többek között szándékos akciókerülésért, alibi támadásért, az ellenfél kabátujjába vagy nadrágszárába való benyúlásért adhatnak. Utóbbiba futott bele a pekingi olimpián Ungvári Miklós, akit a nyolcaddöntőben három másodperccel a vége előtt intettek meg kabátba nyúlásért, és ezzel veszítette el a mérkőzését.

A férfiaknál súlycsoportonként 22, a hölgyeknél pedig 14 versenyző kvalifikálta magát, így Ungvári Miklós (66 kg), Csoknyai László (81 kg), Bor Barna (+100 kg), Csernoviczki Éva (48 kg), Karakas Hedvig (57 kg), Mészáros Anett (70 kg) és Joó Abigél (78 kg) kaptak kvótát a világranglistáról. Hozzájuk csatlakozhatott még Madarász Tamás (90 kg), aki a nemzetközi szövetség kontinentális kvótáiból kapott meg egyet. Közülük Ungvári, Bor, Csernoviczki és Mészáros járt már olimpián. A két hölgy egyaránt hetedikként zárt, a férfiak helyezetlenek voltak.

Ugyan a világranglistán Joó Abigél ötödik helyével végzett a legjobb helyen a mieink közül, így is több versenyzőnk éremesélyesnek tekinthető az olimpián. A cselgáncsversenyek egynaposak, a selejtezőtől a döntőig végigvívják a küzdelmeket, azaz óriási szerepe van a napi formának, az idegállapotnak az esetleges kisebb sérüléseknek. Ez természetesen oda-vissza is elsülhet, de több dzsudokánk is többször igazolta már, hogy nagyon koncentrált tud lenni a legfontosabb pillanatokban.

Ungvári Miklós - ahogy azt keretes írásunkban is olvashatjátok - furcsa körülmények között "vérzett el" 2008-ban Pekingben, de három-három Eb-aranya és -ezüstje, valamint vb-bronzai jelzik, hogy a világversenyeken tökéletesen oda tudja tenni magát. A súlycsoportjában a japán Ucsisiba Maszato a címvédő, de nem ő, hanem az aktuális világbajnok Ebinuma Maszasi képviseli majd a távol-keleti országot Londonban. Rajta kívül az orosz Musa Moguskov és a mongol Tsagaanbaatar Khashabaatar végeztek a legjobban a világranglistán. Ungvári a 17. pozícióban jutott ki a játékokra.

Csoknyai László világversenyen még nem ért oda érmes helyre, de mivel még nem töltötte be a 25. életévét sem, mindenképp a jövő egyik emberének tekinthető. A 2011-es 2012-es világkupa-versenyeken rendre "pontszerző" helyen, dobogón végzett, így a 34. helyével kvalifikálta magát az olimpiára, mivel a nemzetbeli ütközések miatt kihullottak előle a vetélytársak. A 81 kilósok között a német Ole Bischof a pekingi, a koreai Kim Dzse Bum pedig a világbajnoki címvédő. Mindketten ott lesznek a mezőnyben, ahogy a világranglista-vezető brazil Leandro Guilheiro és a harmadik azeri Elnur Mammadli is (a második a koreai világbajnok).

A 90 kilogrammos Madarász Tamás annyira meglepő módon jutott ki az olimpiára, hogy szinte már a sportágával is felhagyott, mire kvótát kapott. A nemzetközi szövetség ugyanis 25 indulási jog kiosztását bízta európai tagszervezetére, és egy bonyolult számítási rendszer alapján a magyar versenyző, aki a saját ranglistáján csak a 107. volt, megkapta a kontinens utolsó kvótáját. Madarász már leginkább DJ-skedett a kvótaosztás idején, versenyeken nem szerepelt, de edzeni továbbra is járt, így sportformában találta a nem várt lehetőség. Az ő súlycsoportjának címvédője a grúz Irakli Cirakidze, de ő Londonban nem lép tatamira. Helyette inkább a világbajnok és ranglistaelső görög Iliadisz Iliasztól, a második japán Nisijama Maszasitól és a harmadik üzbég Csorijev Dilsodtól tarthat.

A magyar csapat legnagyobb tagjára, a 100 kiló felettiek versenyében induló Bor Barnára lassan az "ezüstfiú" jelzést ragaszthatjuk rá, hiszen a felnőttek között egymást követő három Európa-bajnokságon és egy nyílt világbajnokságon végzett a második helyen. Egy ezüsttel mindenképp kiegyeznénk az olimpián, hiszen rendkívül erős mezőnnyel kell szembenéznie dzsudokánknak. A súlycsoportban négyszeres, nyílt kategóriában egyszeres egyéni világbajnok francia Teddy Riner már-már legyőzhetetlennek tűnik, ezért nem bánnánk, ha valaki korán meglepné őt, ahogy Pekingben a későbbi ezüstérmes - most dopping miatt eltiltott - üzbég Abdullo Tangrijev tette. Persze az sem baj, ha Bor Barna okoz meglepetést. A francián kívül egy marék óriásnak van még esélye az aranyra: a német Andreas Tölzer, a brazil Rafael Silva, az egyiptomi Islam El Sehabi, a koreai Kim Szung Min az orosz Alexander Mihaljin és a kubai Oscar Bryson győzelme sem lenne egyet rengető meglepetés - természetesen a mi fiúnk sikere sem.

A legnagyobbak után folytassuk a legkisebbekkel! Köztük, a hölgyek 48 kilogrammos kategóriájában szerepel ugyanis Csernoviczki Éva, aki előkelő helyen, a 7. pozícióból jutott ki az olimpiára. Ugyanebben a pozícióban végzett négy éve Pekingben, azóta viszont három ezüst- és egy bronzérmet gyűjtött az Európa-bajnokságokon, és a tavalyi vb-n is a harmadik helyen végzett. 25 éves korára tehát már hatalmas rutinnal rendelkezik, ami messzire segítheti a londoni tornán. Neki a világbajnoki címvédővel nem kell megküzdenie, de csak azért, mert Aszami Haruna honfitársa, Fukumi Tomoko végzett a világranglista élén. Ott lesz viszont az ötkarikás címvédő román Alina Dumitru, a vb-bronzérmes brazil Sarah Menezes és a világkupa- és Grand Prix-versenyeken rengeteg aranyat halmozó belga Charline van Snick is.

Karakas Hedvig a fiatalság egyik képviselője lesz a brit fővárosban a maga 22 évével, ennek ellenére két Eb- és egy vb-bronzzal már rendelkezik a világkupa-versenyeken szerzett érmek mellett. Nála is hasonló a helyzet, mint Csernoviczki Évánál: a vb-címvédővel nem kell megküzdenie, mert őt honfitársa elütötte az olimpiai szerepléstől a ranglistán elért első helyével. Macumoto Kaori képviseli tehát a japánokat Londonban, mögötte a portugál Telma Monteiro és a brazil Rafaela Silva jutott ki a legelőkelőbb helyeken. A pekingi címvédő olasz Giulia Quintavalle a 10. pozícióban kvalifikálta magát.

70 kilogrammban a Pekingben Csernoviczki Évához hasonlóan hetedik Mészáros Anett indul, aki érmet szeretne szerezni, amint azt a hatharom.com-nak korábban elmondta, lehetőség szerint aranyat vagy bronzot, mivel szeretné győzelemmel zárni a versenyét. A rutinra és a korábbi eredményekre nála sem lehet panaszunk: Európa-bajnok, kétszeres világbajnoki második, illetve kétszeres harmadik helyezett. Sajnos nála fontos tényező lehet, hogy 2011 októberében keresztszalag-szakadást szenvedett, ami miatt idén tavaszig a rehabilitációval foglalkozott. Sok verseny tehát az idei szezonban nincs benne, ami megnehezítheti a dolgát. Legkeményebb ellenfele a világbajnok és világranglista-első francia Lucie Decosse lehet, rajta kívül a holland Edit Bosch-tól és a japán Tacsimoto Harukától tarthat elsősorban.

Végül, de nem utolsósorban Joó Abigél képviseli hazánkat a 78 kilogrammos súlycsoportban. Ő a magyar cselgáncscsapat legfiatalabb tagja, de 21 éves korára már kétszeres Európa-bajnoknak mondhatja magát. A tavalyi világbajnokságon hetedikként zárt, ott a francia Audrey Tcheumeo győzött, aki a világranglistán a harmadik helyen állt a kvalifikáció véglegesítésekor. Előtte a brazil Mayra Aguiar és a japán Ogata Akari végeztek. Pekingben egy kínai versenyző, Jang Hsziu-li volt a legjobb, aki ezúttal is ott lesz a mezőnyben.

Összegezve elmondhatjuk tehát, hogy egy fiatal, de egyáltalán nem rutintalan, ráadásul nagy létszámú csapat indul Londonba az 1992 utáni első dzsúdós éremért. Többeknek komoly esélyük is van arra, hogy megszerezzék azt vagy akár azokat. Már "csak" jó forma, koncentráció és egy kis szerencse kell a sikerhez.