Az valahol törvényszerű, hogy a torna végeztével felállított "álomcsapatok" nagy részében a végső győztes gárda játékosaira támaszkodik. A spanyol együttes Kijevben ráadásul olyan tettet hajtott végre, amire a történelem során nem volt példa, eddig ugyanis egyetlen válogatottnak sem sikerült megvédenie négy évvel korábban megszerzett címét. A Vörös Fúria ráadásul a "köztes időben" bezsebelt még egy világbajnokságot is, fokozva a rekordokat, három egymást követő nagy világversenyt még szintén nem nyert meg ugyanazon csapat.

A spanyol válogatott valamennyi játékosa topformát mutatott a kontinenstorna két hete alatt, a csapat sajátos játékstílusából adódóan igazán kiemelkedő teljesítmény nélkül is simán nyerte meg az újabb trófeát. Az olasz csapatot előzetesen nem vártuk még a kiesés szakaszba sem, hogy végül egészen a fináléig meneteltek, az Andrea Pirlónak és Mario Balotellinek is köszönhető. A portugálok a legerősebb csoportból az elődöntőig masíroztak, ott is csak büntetőrúgások után voltak kénytelenek gratulálni keleti szomszédaiknak.

Iker Casillas

Szerintünk a spanyol válogatott csapatkapitánya újfent igazolta klasszisát - játékosként és emberileg egyaránt. A madridi portásnak voltak mérkőzései, melyeken gyakorlatilag semmit nem kellett csinálnia, ugyanakkor akadtak elképesztő védései is, gondoljuk csak a horvátok elleni találkozóra. Az elődöntőben Portugália ellen Joao Moutinho tizenegyesét sorsdöntő pillanatban sikerült hárítania, a védéssel csapata visszakapaszkodott a harcba, majd meg is nyerte a szétlövést.

Gerard Piqué

A Barcelona alapembere klubbeli csapattársa, Carles Puyol nélkül is kiválóan dirigálta a védelmet, Sergio Ramosszal kiegészülve szinte tökéletesen ellátta a feladatát. Sok mindent elárul a spanyol védők munkájáról, hogy a csapat mindössze egyetlen egy gólt kapott - még a nyitómérkőzésen az olaszok vették be Casillas kapuját.

Pepe

Számunkra kellemes csalódást jelentett a Real Madrid vezéralakjának teljesítménye. Pepe amellett, hogy abszolút uralta kapujának elő- és légterét, ezúttal szabályos és sportszerű keretek között is képes volt futballozni, a dánok ellen szerzett fejes gólja pedig csak a hab volt a tortán.

Jordi Alba

A Valenciától az Eb ideje alatt a Barcelonához szerződő katalán balhátvéd remekül illeszkedett Vicente del Bosque együttesének játékához. Védő létére rendre részt vett az összjátékban, felfutásaival és kényszerítőivel pedig többször gondot okozott az ellenfél védelmének. A fináléban szerzett találata fontos pillanat volt pályafutásában, ráadásul feltette a koronát az Eb-n mutatott teljesítményére. 23 éves, nagy jövő állhat előtte.

Sami Khedira

A német válogatott a torna legnagyobb favoritjaként érkezett Kelet-Európába, de végül Joachim Löw csapatának be kellett érni egy elődöntős szerepléssel. A Nationalelf kis túlzással játszi könnyedséggel nyerte meg a halálcsoportot, majd a negyeddöntőben sziporkázó támadójátékkal gyalogolt át a 2004-es bajnok Görögországon. Khedira számára is az a mérkőzés volt a csúcs, kapásgólja kivételesen szép akció végén született.

Andrea Pirlo

Az Eb egyik legjobbja volt, ez tény. A Milantól tavaly nyáron elköszönő, majd a Juventusban másodvirágzását élő játékmester elemében volt az Eb-n is. Negyvenméteres indításaival, hajszálpontos keresztlabdáival az olasz támadójáték egyik fő mozgatórugója volt, az angolok elleni tizenegyespárbajban bemutatott Panenka-féle lövés pedig a torna egyik legszebb jelenete volt. Habár a döntőben haloványabban teljesített, így sem kell, hogy elégedetlen legyen magával, a horvátok ellen szerzett szabadrúgásgólja, két gólpassza, és három 'mérkőzés legjobbja' címe nem szorul különösebb magyarázatra.

Xavi Hernández

Noha a spanyolok 'passzmestere' saját magához képest talán kevésbé villogott, elengedhetetlen érdemei voltak abban, hogy újabb trófeát szerzett válogatottja. Habár gólt nem szerzett, asszisztból gyűjtött kettőt, azt pedig mondanunk sem kell, hogy 620 átadásával ő passzolt legtöbbet a torna összes játékosa közül.

David Silva

A Manchester City légiósa negyedmagával a torna gólpasszkirálya lett, három átadása után örülhettek a társak. A döntőben Cesc Fabregas visszaívelése után fejjel vette be Gianluigi Buffon kapuját, az írek elleni csoportmeccsen pedig már-már megalázó módon gurított Shay Given hálójába. A kanadai táblázaton szerzett öt pont miatt nem szorulunk magyarázkodásra, David Silva szimplán jól játszott, ezért helyet szorítottunk neki a csapatban.

Andrés Iniesta

Az UEFA őt választotta meg az Eb legjobb játékosának, így mi sem hagyhattuk ki őt az álomtizenegyből. Xavihoz hasonlóan egy hiányossága volt a versenyen, mégpedig az, hogy nem szerzett gólt, holott jó néhány alkalommal hozták kiváló helyzetbe társai. Ennek ellenére mintha szép lassan átvenné a szellemi vezér szerepét a középpályán, 28 éves korára úgy tűnik, játéka közelít a tökéleteshez.

Cristiano Ronaldo

Az Eb legértékesebb játékosa pocsékul indította a tornát, a portugálok németek elleni nyitómeccsén több helyzetet is elrontott, a dánok ellen pedig ajtó-ablak ziccereket puskázott el. Profizmusát mutatja, hogy nem tört össze lelkileg, addig rohamozta az ellenfelek kapuját, míg végül megtört a jég. A hollandok elleni sorsdöntő találkozón a luzitánok az ő duplájával mentek tovább, a negyeddöntőben a csehek ellen újfent az ő fejese jelentette a megváltást. Az elődöntőben már ő sem tudott mit kezdeni a spanyolok játékával, igaz a rendes játékidő utolsó percében egy ígéretes akció végén nagyon csúnyán fölé durrantott.

Mario Balotelli

Lehet utálni vagy szeretni, de nem lehet nem elismerni, hogy a ghánai származású fiatalembernek van tehetsége a futballhoz. A legtöbbször egy megzabolázatlan gyerekhez hasonlított bulvárherceg az olasz támadójáték egyik kulcsfigurája volt, az írek ellen szerzett kapásgólja akár még szépségdíjat is érdemelhetne. Balotelli az igazán nagyot az elődöntőben alakította, a németek elleni első félidő valószínű karrierje eddigi legjobb 45 perce volt. Vagánykodás és "feszítgetés" ide vagy oda, a döntő lefújása után mint egy összetört kisgyermeknek krokodilkönnyek csorogtak az arcán. Ha ez vigasztalja Super Mariót, szerintünk nyerni fog ő még nagy trófeákat...

Szövetségi kapitány: Vicente del Bosque

A 61 éves szakember a világbajnoki cím után az Európa-bajnokságot is megnyerte fiaival, így a futballtörténelem második olyan szakvezetője lett, akinek sikerült ez a bravúr. A NSZK legendás trénerének, Helmut Schönnek 1972-ben és 1974-ben sikerült ugyanezt véghez vinnie. Del Bosque merészet húzott azzal, hogy alapcsapatában nem adott helyet klasszikus támadónak, de a 4-6-0-s játékrendszer sem rendítette meg a spanyol armada uralmát. A bajszos tréner is felért a csúcsra, BL, vb, Eb - minden van már a tarsolyban.