Ha abból indulunk ki, hogy Spanyolország még sosem verte a francia válogatottat tétmeccsen, akkor egyértelmű, hogy éles meccsre kell számítanunk, amit nüanszok fognak eldönteni, de tüzetesebben vizsgálva az összképet már korántsem ennyire egyszerű a helyzet. A spanyolok ugyanis ezúttal masszív favoritok, itt most nem a 2006-os vb-nyolcaddöntőt játsszák újra, ahol három kiváló csoportmeccsel a lábukban bízták el magukat végzetesen, az elmúlt négy évben összetalicskázott tengernyi győzelem és két világverseny aranyérme merőben új helyzetet teremt. Del Bosque ennek megfelelően aligha kockáztat vagy variál majd túlzottan sokat, egyedül a Torres/Fabregas poszton van némi bizonytalanság a kezdőt illetően, egyébként a jól bejáratott 4-3-3 és a Xavi metronóm szerepére épített tiki-taka várható. Akinek alkalmazkodnia kell majd, az Blanc, ez a kiinduló tézis.

A francia védelem összetételét tekintve biztosan változik majd, Philippe Mexés ugyanis svédek elleni sárga lapja miatt eltiltott, a helyére az Arsenal francia bekkje, Laurent Koscielny kerül a csapatba. Első ránézésre ez nem nagy érvágás, Koscielny tulajdonképpen az egész idei szezonban mérföldekkel jobban teljesített, mint Mexés, sőt, a stílusa is kifejezetten illik a spanyolok játékához, hiszen gyorsan fordul, jól olvassa a játékot és a helyezkedése is tanítanivaló. Az egyetlen kérdőjelet a Ramival való páros kapcsolat minősége jelenti, a két középső védő ugyanis még sosem játszott együtt, az összeszokottság pedig kevésbé éles meccseken is sorsdöntő tényező lehet, nemhogy a spanyolok ellen, amikor vélhetően folyamatos nyomás alatt játszik majd a teljes védelem.

Ennél is fontosabb azonban a középpálya szervezettsége, hiszen, bár a labda valószínűleg nem a franciáknál lesz majd, Blanc nyilván nem szeretne teljesen lemondani a támadásvezetésről – főleg, hogy a csoportkör meccsein látványosan másolta a spanyolok tiki-takáját. Itt és most viszont gyors és eredményes kontrákra lesz szükség, azokhoz pedig általában két dolog kell:

       a, egy drabális labdaszerző, aki viszonylag magas százalékban nyeri a párharcait, és jól is       játssza meg az elcsent bogyót

       b, egy jó szemű passer, akinek legnagyobb erőssége a döntéshozatal, ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy a megszerzett labdákat mindig a támadásvezetés szempontjából legelőnyösebb folyosóba dobja be.

A kulcs tehát az, hogy a franciák jó helyen szerezzenek labdát, és ne hagyják, hogy az ellenfél gyilkos letámadása szűk folyosókba kényszerítse kontrajátékukat. Mivel a spanyolok mindenki másnál nagyobb minőséget képviselnek a labdabirtoklás fetisizálására épülő rövidpasszos játékban, a játékszer megszerzéséhez valószínűleg két vkp (védekező középpályás) kell majd, akik ráadásul a befelé törő szélsőkre is kizárnak majd, így pedig több mint valószínű M’Vila és Diarra egyidejű szereplése. Előttük Cabaye alakíthatja majd a passer szerepét, ami azért is különösen nagy nyereség, mert a Newcastle fedezete távolról is kitűnően lő, mindamellett, hogy a folyosókat is jól zárja. Ez a felállás labda nélkül 4-3-3-at, labdával pedig 4-2-3-1-et eredményezhet majd, de utóbbi valószínűleg nem sokszor áll majd fel teljes pompájában.

Nyilván kulcskérdés lehet majd, hogy mennyit lép vissza a két szélső, Ribéry és Nasri. Egyikük minden bizonnyal sokat, hiszen a befelé mozgó két spanyol inverted winger (Silva és Iniesta) egy-egy keresztbe futással könnyedén kiráncigálhatja pozíciójából a Diarra-M’Vila kettőst, a helyükre mélységből belépő Xavi/Busquets/Alonso hármas pedig bőven okozhat problémákat a francia hátsó alakzat utolsó vonalának. Blanc amúgy sem az a hazárdírozós fajta, úgyhogy valószínűleg nem meri meglépni két offenzív szélső szerepeltetését.

Nem tudni, hogy mennyiben lehet szerepe a taktika kialakításában a franciáknál megint kiboruló bilinek, de egy biztos, nem volt még csapat a világtörténelemben, amelyiknek jót tett volna, hogy játékosai egymásnak estek egy vereség után. Ben Arfa kapásból odáig ment, hogy felajánlotta Blanc-nak, ha már úgysem bízik benne, inkább hazautazik, és nem foglal feleslegesen egy teljes szobát a szállodában, de Nasrinak is volt egy kellemesnek aligha nevezhető beszélgetése Diarrával, mondván a szűrő nem védekezett kellő szigorúsággal mögötte. Van Marwijk és a hollandok esete mindenesetre azt mutatja, hogy ha meg van kötve egy edző keze, abból sok jó nem sül ki, az meg pláne káros, ha bizonyos szent tehenekhez nem lehet hozzányúlni az eredményesebb játékkoncepció kialakítása érdekében.

Kulcskérdés lehet az is, hogy milyen mélyen húzza meg a védelmi vonalát Blanc. Ha már kezdetben is nagyon mélyen, az szerfelett kockázatos lehet, hiszen nem biztos, hogy az eddigi mindenáron a labdajáratásra koncentráló csapat könnyen vált a merőben eltérő felfogások között, ha viszont túl magasan, akkor kockáztatja azt, hogy viszonylag lassú és nehézkes védekező középpályásai futóversenyre kényszerülnek az Iniesta-Silva párossal. Egy ilyen alapállású védelem ráadásul Torresnek is jobban feküdne, úgyhogy a franciák szempontjából korántsem egyszerű a helyzet.

A spanyolok gyenge pontja egyértelműen a védelem jobb oldala, Arbeloa valószínűleg éppen eléggé tart majd Ribérytől ahhoz, hogy ne ragadtassa magát felfutásokra, de az is bizonyosnak látszik, hogy Benzema is az ő oldalára mozog majd ki, az „ott üssük a pajzsot, ahol leggyengébb a forrasztás” elv jegyében. Érdekes lesz megfigyelni, milyen intenzitással vesz majd részt a letámadásban a Real jobb-bekkje, hiszen hajlamos túlságosan behátrálni, ami viszont akár végzetes is lehet, hisz egy szabadon megjátszható Ribéry jóval nagyobb labdabirtoklást garantálna a franciáknak.

Összességében spanyol győzelmet és világszínvonalú taktikai csatát várunk, Blanc számára eljött az idő, hogy bizonyítsa, a Domenech-féle tutyimutyiskodás a múlté, Francioarszág tud végre a játékosai minőségéhez méltó game plant tolni a mágnestáblára.

Az este 20:45-kor kezdődő mérkőzésről élő szöveges tudósításban számolunk be a hathárom.hu-n. A találkozót felvezető írásunkat itt olvashatjátok, benne egy érdekes tippel, Egervári Sándor Hathárom TV-nek adott előrejelzését pedig itt nézhetitek meg.