Az ügy minket is érint. Szeptember 11-én a Puskás Ferenc Stadionban vb-selejtezőn fogadjuk Hollandiát. Sírjunk, vagy nevessünk? Örüljünk és bizakodjunk? A legcélravezetőbb minden bizonnyal az lenne, ha elfelejtenénk a látottakat, és úgy készülnénk ellenük, mintha mi sem történt volna. Akkor biztosan nem érhet bennünket meglepetés.

Egervári Sándor a helyszínen látta Robbenék első vereségét a dánok ellen, a másik két csoportmérkőzésre pedig a szövetségi kapitány egyik segítője, Csábi József utazott el Harkovba. A szakember a hazaérkezése után a hathárom.hu-nak mondta el tapasztalatait, élményeit és várakozásait:

,,Azzal gondolom nem mondok újat, hogy a hollandok óriási csalódást okoztak, bár gyorsan hozzáteszem, nem felejtettek el futballozni, a problémát máshol kell keresni. Ha kizárólag szakmai szempontból vizsgáljuk a szereplésüket, mindenképpen meg kell említeni, hogy a védelmük, különösen a két szélső hátvéd sokszor bizonytalannak tűnt, Van der Wiel például korábban rendszeresen fellépett az akciókhoz, most ebből nagyon keveset láttunk, de a bal oldalon játszó Willems sem volt topon, a németek ellen már tizenöt perc után a derekát fogta. A két védekező
középpályásuk, De Jong és Van Bommel lassan, körülményesen futballozott, míg a legerősebb csapatrészükből, a támadó szekcióból csupán Sneijder tudta megközelíteni a csúcsformáját. Az angol illetve a német bajnokság gólkirálya, Van Persie és Huntelaar árnyéka volt önmagának, amikor pedig a portugálok ellen mindketten a pályán voltak, kioltották egymás játékát. Mindenki láthatta, hogy Hollandia csapatként nem funkcionált, de ennek voltak előjelei. Mindkét általam látott mérkőzésükre korábban kimentem, és már a bemelegítés előtt és alatt érződött, hogy ez nem
az a válogatott, amelyik három évig végigverte a világot. Számomra ugyanis furcsa, hogy egy-két játékos öt-tíz perccel később sétál ki a pályára, ez akkor is elgondolkodtató, ha csak cserékről van szó. De ezen kívül több olyan apró momentum is felfedezhető volt a viselkedésükben, ami arra utalt, hogy nincs meg közöttük a megfelelő összhang. Nem látványos dolgokról van szó, a képernyőn talán át sem ment, de ott a helyszínen egy-egy mozdulat, arcmimika árulkodó volt. A portugálok ellen Ronaldo második gólja után úgy tűnt, mintha feladták volna, és bevallom, ekkor megfordult a fejemben, hogy de jó lenne, ha most játszanánk velük".

Csábi József ez utóbbi kijelentését enyhe mosoly kísérte, majd gyorsan hozzátette, óriási hiba lenne azt hinni, hogy a hollandok válságban vannak, és arra alapozni, hogy könnyebb dolgunk lesz ellenük, mint volt az Eb-selejtezőkön. Ugyanakkor biztos benne, hogy lesz változás a keretben, a kérdés az, milyen mértékű, és elegendő idő áll-e rendelkezésükre ahhoz, hogy újra összeálljanak.

,,Az kizárt, hogy alapjaiban megváltoztatott csapattal kezdik el a vb-selejtezőket, elképzelhető, hogy csak két-három embert kell kivenni, és helyreáll a rend. Akkor is ez a véleményem, ha esetleg kapitányváltás lesz, bár erre nem sok esélyt látok, hiszen éppen az EB előtt erősítették meg Van Marwijkot a posztján, márpedig arrafelé nem szokás egy gyengébb szereplés után kirúgni a kapitányt. De mindegy, legyen ez az ő problémájuk, a mi felkészülésünket nem befolyásolhatja a mostani szereplésük. Arra mindenképpen jó volt a személyes tapasztalat, hogy van kiindulási alapunk a jelenlegi holland futballt illetően, és az elkövetkezendő időben természetesen rajtuk tartjuk a szemünket".

A Harkovban történtek Csábi elmondása szerint nem tükrözték a narancsmezesek vesszőfutását, a mérkőzések között a szurkolók karneváli hangulatot teremtettek a kelet-ukrajnai városban. Amikor pedig vasárnap este végérvényessé vált a búcsú, egy szolídabban eltöltött éjszaka után csendben hazaindultak.

,,Elképesztő volt az a fíling, amit elsősorban a hollandoknak köszönhetően tapasztaltam. A belvárosban, Európa harmadik legnagyobb terén, a Lenin-szobor árnyékában kialakítottak egy szurkolói zónát, és a színpadon minden nap két holland úriember vezényelte a bulit. Nyolc-tízezres tömeg gyűlt össze, szó szerint folyt a sör, bömbölt a zene, énekeltek, táncoltak, együtt a helyiekkel, akik közül sokan szintén narancssárgába öltöztek erre a néhány napra. A programot látva, a hangulatot átélve nagyon sajnáltam, hogy mi nem vagyunk kint, biztos vagyok benne, hogy a magyar szurkolók sem érnék be kevesebbel. És történt mindez két vereség után, amikor már rezgett a léc. Ami egyébként Harkovot illeti, el nem tudtam volna képzelni, hogy ott Európa-bajnokságot rendeznek, de szerintem a helyiek közül sem sokan hittek ebben. A stadion, a szurkolókkal teli főtér külön világ volt ebben a szürke városban, ott, ahol a legjobb autó még mindig a Volga, és ahol a reptér tíz nap alatt megduplázta az egész éves forgalmát. Nem volt még ilyenben részük a harkoviaknak, de szerintem egyhamar nem is lesz. Maximálisan kihasználták és élvezték a helyzetet, egy kis időre közelebb kerültek Európához. Bár ha csak az ukrán futballt nézzük, nem is olyan őrült nagy a távolság..."