NBA

Nyakunkon a nagydöntő!

A 2011/2012-es csonkaszezon hajrájához érve kedden végre kezdetét veszi a nagydöntő kelet és nyugat legjobbjai között. A következő cikkünkben az Oklahoma City Thunder-Miami Heat párharccal foglalkozunk.

Út a döntőig

Talán nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy az Oklahoma sokkal „simábban” jutott el a nagydöntőig. Az alapszakasz végére kissé leeresztő gárda végül a nyugati második helyet szerezte meg. A rájátszás első körében a címvédő Dallast kisöpörték Duranték, ám a látszat ellenére nem volt ilyen sima ez a párharc, ugyanis a Thunder simán kezdhetett volna 0-2-vel is, ám fortuna végig Westbrookék kezét fogta.

A második körben már öt mérkőzésre volt szüksége a Thundernek arra, hogy továbbmenjen a Lakersszel szemben. Az első mérkőzés itt is emlékezetes maradt, hiszen a Los Angelest 119-90-es verést kapott, akkorát, amekkorát a szezon során egyszer sem. A párharc szerintünk a második összecsapáson dőlt el, ahol a Lakers látványos összeomlást produkált a meccs végén, és végül 77-75 arányban alulmaradtak a hazai pályán pattogtató Thunderrel szemben. A sorozat hátralévő része innentől kezdve gyakorlatilag csak formalitás volt, hiszen a Lakers a harmadik meccset behúzta, majd ismét összeomlottak, ezúttal a negyedik találkozó hajrájában, a Thundernek pedig nem okozott gondot hazai pályán a sorozat befejezése.

A főcsoportdöntőben a San Antonio Spurs várt Westbrookékra, és nyugodtan kijelenthető, hogy ez a párharc akár előre hozott döntőnek is tekinthető. A Spurs ugyanis az első két körből söpréssel jutott tovább, és még az első két mérkőzésen sem mutattak bármiféle gyengeségre utaló jelet. Ennek következtében Duranték gyakorlatilag egy szempillantás alatt 2-0-s hátrányban, valamint kilátástalannak tűnő helyzetben találták magukat. Ennek ellenére a Thunder nem adta fel a harcot, és a sorozat további részében kiváló csapatjátékot bemutatva előbb a harmadik, majd a negyedik mérkőzésen is lemosták a Spurst. A párharc ötödik mérkőzése aztán döntőnek bizonyult, hiszen az Oklahoma elhozta a győzelmet a Spurs otthonából, így előnnyel utazhattak a hatodik meccsre, ahol sikerült is lezárni a sorozatot.

A Heat útja ezzel szemben sokkal rögösebbnek bizonyult a nagydöntő felé, mert bár az első körben simán lemosták a New Yorkot, a későbbiek során többször is megcsapta Jameséket a kiesés szele.

A második körben az Indiana ellen játszottak, és az első, egyben nyertesen megvívott találkozó után elbukták a hazai pálya előnyét, sőt, amilyen gyorsan csak lehet, már 2-1-es hátrányban voltak a Pacersszel szemben. A negyedik meccs aztán több szempontból is sorsdöntőnek bizonyult, hiszen a Miami az első félidőben már megint hátrányban volt, ám gyakorlatilag a semmiből felállva összekapta magát a csapat, és végül 101-93-ra nyertek. A párharc hátralévő része itt is csak formalitás volt, ugyanis a Pacers lendülete megtört, ezáltal a párharc a hatodik mérkőzésen ért véget.

A főcsoportdöntőben aztán kevesen adtak volna esélyt a Bostonnak a Heat ellen, ám ez a párharc végül egészen hét mérkőzésig húzódott.  A papírforma szerint a Heat simán nyerte az első két meccset, de a másodikon már érezni lehetett, hogy valami nincs rendben, hiszen az csak hosszabbításban ért véget. A következő két mérkőzés kisebbfajta meglepetésre egyaránt a Bostoné lett, majd jött az igazi nagy durranás, az ötödik találkozó. A Heatnek semmi más dolga nem lett volna, mint hogy hozza a hazai mérkőzéseit, ám az ötödik összecsapáson váratlanul a Boston tudott előnybe kerülni. Ezt követően a Miami megint összekapta magát, és a hátralévő két mérkőzésen esélyt sem adva a Bostonnak végül 4-3-mal jutott be a fináléba.

Ez történt az alapszakaszban

A két együttes idén csak két alkalommal futott össze az alapszakaszban, és mindkét alkalommal a hazai pályán játszó együttes hagyta el győztesen a parkettet. Az első mérkőzésre Oklahoma Cityben került sor, akkor a hazaiak 103-87 arányban nyertek, majd a visszavágóra április elején került sor Miamiban, ahol a Heat egy rendkívül szoros összecsapáson 98-93-ra tudott győzni.

A párharcról

Mint ismert, a Miami két éven belül másodszor jutott be a nagydöntőbe, ám tavaly nagy harcban végül elvéreztek a Dallas Mavericks ellen, így idén is adott a feladat, Jamesnek meg kell nyerni a hőn áhított bajnoki gyűrűt.

Az Oklahoma City nagyon régen tette tiszteletét a nagydöntőben, legutoljára 1996-ban, akkor még Seattle SuperSonics néven. Abban a csapatban olyan nagy nevek játszottak, mint Gary Payton, Shawn Kemp, vagy éppen Detlef Schrempf, ám balszerencséjükre rosszkor voltak rossz helyen, és a legendás Chicago Bulls végül legyőzte őket.

Egy dologban azt gondoljuk, hogy minden NBA fanatikus egyetért, ez pedig nem más, mint az, hogy idén összejött az álomdöntő. A párharcot rengetegféleképpen le lehetne írni: Dávid és Gólliát csatája, a tapasztalat a fiatalság ellen, vagy éppen LeBron James Kevin Durant ellen. Egy dologban tehát biztosak lehetünk: idén is nagyon izgalmas finálé vár ránk.

Hogy mi lehet a párharc kulcsa? Rengeteg különböző dolgot lehetne felhozni. A Miami oldaláról mindenképpen szerencsés, hogy felépült Chris Bosh, aki a Boston elleni párharc során ugyan csak a kispadról állt be (amin a jelek szerint most sem fog változtatni Spoelstra mester), mégis sokat köszönhet neki a csapat. A szakértők szerint egyébként Bosh a leggyengébb láncszeme a Miaminak, ám Eric Spoelstra már többször kijelentette, hogy ő az egyik legfontosabb játékos a csapatban, amit az erőcsatár a Boston ellen bizonyított is.

A Miaminak egyébként nagy szerencséje van, ugyanis a Thunder hiába rendelkezik kiváló védőkkel, ezúttal nem biztos, hogy ebből olyan nagy előnyt tudnak majd kovácsolni. Egyrészt a már említett Bosh az egyik legkellemetlenebb ellenfél lesz a liga blokk-királya, Serge Ibaka számára. Ezen kívül a palánk alatt Kendrick Perkins kiváló védekezését gyakorlatilag szó szerint el kell pocsékolni a Thundernek, hiszen Udonis Haslemet, valamint Joel Anthonyt kell majd fognia a centernek. Az OKC-drukkerek nagyon bíznak Thabo Sefoloshában is, aki szintén kiváló védekezéséről híres, ám nem biztos, hogy pont az olyan agresszíven a gyűrűt támadó játékosokkal szemben lesz hatékony, mint amilyen Dwyane Wade, vagy éppen LeBron James.

A Thunder egyetlen poszton van gyakorlatilag is (és nem csak elméletben) előnyben, ez pedig az irányító. Russel Westbrook végre lazább védekezést kaphat majd, így szabadon támadhatja a festéket, persze nagy kérdés, hogy ilyen nagy nyomás alatt hány labdát ad majd el, mert bár idén szinte teljes mértékben leszokott a felesleges turnoverekről, azért nem vagyunk benne biztosak, hogy ez a Heat ellen nem fog előjönni.

A sorozat legnagyobb egyéni párharca természetesen Kevin Duranté és LeBron Jamesé lesz. Nagyon kíváncsiak vagyunk arra, hogy vajon mire megy majd Durant James védekezésével szemben, ugyanis a Király idén a szokásosnál is jobban vigyáz ellenfeleire, így Durantnek biztosan nem lesz könnyű dolga. Első ránézésre a másik oldalon is James van előnyben, mivel Durant közel sem olyan jó védő, hogy meg tudja fogni őt. Egy biztos, egy élmény lesz nézni a két klasszis csatáját!

LeBron James és Kevin Durant

Mindemellett meg kell még említenünk a kispadot is, ahol egyértelműen a Thunder van fölényben, elsősorban James Hardennek köszönhetően, de nem szabad megfeledkeznünk Derek Fisherről sem, aki az idei rájátszásban igen hasznos tagja volt a csapatnak.

Ugyan ez a párharc nagyban hasonlít a tavalyi döntőre (egyéniségek vs csapat), mi mégis úgy gondoljuk, hogy a Thunder tapasztalatlansága, valamint a rossz párosítások döntőek lesznek, így LeBron James megszerzi élete első bajnoki gyűrűjét.

Hathárom-tipp: Miami Heat-Oklahoma City Thunder 4-2

A hét játékosa: Rajon Rondo (Boston Celtics)

Egészen biztos, hogy nem Rajon Rondón múlt, hogy kiesett a Boston, hiszen a Celtics irányítója a héten 16.7 pontot, 12.33 gólpasszt, valamint 6.7 lepattanót átlagolt, sőt a Miami elleni hetedik meccsen tripla-duplát ért el.

A hét mérkőzése: 2012.06.05. Miami Heat-Boston Celtics 90-94

Óriási meglepetésre a Boston gárdája 2-2-es állásnál el tudta venni a Miami pályaelőnyét, méghozzá egy rendkívül izgalmas mérkőzésen, amelyet végül 94-90-re nyertek Paul Pierce-ék. Íme, a mérkőzés összefoglalója: