Elűzték az idegen démonokat
A Los Angeles Kings hibátlan, 10-0-s idegenbeli mérleggel tért vissza New Jerseybe, hogy végre elhódítsa története első Stanley-kupáját és egyben új csúcsot állítson fel tizenegy otthontól távoli győzelemmel. A dupla ünneplés végül Martin Brodeur hathatós teljesítményének köszönhetően elmaradt. A veterán legenda 2-1-es győzelemre vezette csapatát, ennek megfelelően pedig a Devils kiharcolta a hatodik találkozó jogát.
A Kings pedig láthatóan nem akart semmit se a véletlenre bízni, ezért már a meccs kezdetén kimutatták foguk fehérjét, és több veszélyes helyzetet is kidolgoztak a hazaiak kapuja előtt. Martin Brodeur azonban folytatta fantasztikus formáját, és ha nem is mindig magabiztosan, de meggátolta, hogy a pakk a kapuban kössön ki. Justin Williamsnél a hokiistenekhez is elmormolhatott egy imát, ugyanis ott már csak a kapuvas mentette meg a veterán hálóőrt a góltól.
A Kings mezőnyben is abszolút a hazaiak fölé nőtt, és egy hosszabb időre teljesen beszorították a Devilst a saját harmadukba. A bírók ekkor azonban, megkérdőjelezhető módon, kiküldték Willie Mitchellt a büntetőpadra akadályozásért, ami megtörte a Kings lendületét. Bár a kaliforniaiak a nagydöntőben eddig minden kisbüntetésüket kivédekezték, rögtön az emberhátrány elején majdnem véget ért ez a sorozat: Travis Zajac lövése ugyanis átcsurgott Jonathan Quick mamutjai között, viszont Drew Doughty még időben ki tudta kanalazni a játékszert, mielőtt az áthaladt volna a gólvonalon.
Úgy tűnt, hogy újabb emberelőny marad kihasználatlanul Devils részről, azonban a szerencse – a kapuvas után – ismét rámosolygott a newarki együttesre. A ketrecéből kikorcsolyázó Quick egy belőtt korongot akart lelassítani, a hátsó palánkról visszapattanó pakkot viszont Zach Parisé begyűjtötte, és a visszazáró kapus lába és a kapuvas között gyorsan behelyezte azt a kapuba. A Devils így a párharc során másodszor szerzett vezetést, és egyben először iratkozhatott fel az eredményjelzőre emberelőnyből.
A vezetés meghozta a hazai szurkolók hangját, amitől felpörgött a Devils, és a folytatásban nem kímélték egymást a játékosok a jégen, amikor ütközésekre került sor. A Kings viszont továbbra is mezőnyfölényt élvezhetett, viszont ezt a harmad leteltéig nem tudta gólra váltani. Nem úgy a második játékrész elején. Justin Williams tört be a huszonnegyedik percben a Devils harmadába, és a hirtelen kialakult létszámfölényben a védők inkább Williams csatártársait igyekeztek lefogni – rosszul tették, mivel a nagy teret kapott Williams kilőtte a felsőt Brodeur botos kesztyűjénél.
Az egyenlítés után a Kings mezőnyfölénye nem lankadt, de rövidebb időkre a Devils csatároknak sikerült áthelyeznie a játék helyszínét Jonathan Quick kapuja elé. A harmad közepén egy ilyen letámadás után a Devils ismét vezetést szerzett, miután Bryce Salvador lövése az első meccshez kísértetiesen hasonló módon Slava Vojnov testéről pattant be Quick ketrecébe.
Ezt követően az előző találkozót lemásolva kiegyenlített a Kings emberelőnyből, de korai volt a kaliforniaiak öröme, ugyanis Jarret Stoll magas bot használatával bombázta be a korongot Brodeur hálójába – mellesleg ismét csak a botos kesztyű fölé. A bírók rögtön jelezték, hogy a találat érvénytelen, és Stollék sem reklamáltak igazán, úgyhogy Devils vezetéssel ment tovább a játék.
A harmad hátralévő részében a kapusok kerültek reflektorfénybe, miután Quick és Brodeur is nagyobbnál nagyobb védéseket mutatott be, de a játék képe továbbra is ugyanaz maradt: inkább a Kings nyomott, míg a Devils ellentámadásokból operált. A záró harmadra sem változott igazán a játék képe, és a Kings egyre nagyobb fölényre tett szert lövések tekintetében, de a hazaiak portása nem engedett a vendég rohamoknak. Jarret Stoll lövése a játékrész elején ugyan megverte Brodeurt, miután az irányt változtatott egy védőn, de a kapuvas ismét csak kisegítette a 40 éves veterán kapust.
A hazaiak egy harmad közepén kapott emberelőny során tudtak igazán nyomást gyakorolni Quick kapujára, viszont a Los Angeles MVP várományosa a védései során jelét sem mutatta annak, hogy a magabiztosságán csorba esett volna a két bekapott gól miatt. A játékrész legnagyobb puskaporát el is lőtték az Ördögök az emberelőnyben, és a lepergő percekben, ha a Kings harmadában is tartózkodtak, nem jutottak el Quick teszteléséig.
Alig másfél perccel a vége előtt egy kisebb csetepaté keveredett Quick előtt, ami jól jelezte, hogy egyre mélyebb indulatok kerülnek a felszínre a játékosok részéről, úgyhogy az eddigi kölcsönös tiszteletadás kezdett végleg alábbhagyni. A pofonosztozkodás következtében kiküldtek a bírók egy-egy játékost a büntetőpadra, így négy a négy ellen fejeződhetett be a rendes játékidő. Bár Darryl Sutter, a vendégek mestere időben lehozta Quicket az extra csatárért, az utolsó rohamokat is állta a Devils védelme, így pedig megszakították a Kings meggyőző idegenbeli menetelését, mely során a Királyok zsinórban tízszer diadalmaskodtak az ellenfeleik otthonában.
A Devils nemcsak abban jeleskedett, hogy pontot tett a Kings idegenbeli sikereinek végére, hanem amiatt is dicséret illeti őket, hogy az idei rájátszás során ők az első csapat, mely legalább kétszer két vállra fektette a Királyokat. A Los Angeles rekordja a playoffban még így is imponáló, 15-4, és valószínűleg az sem jelent majd nekik hátrányt a hatodik meccsen, hogy saját közönségük előtt érhetnek révbe először negyvenöt éves fennállásuk során.
A nagydöntő öt találkozója alatt mindig az a csapat győzött, mely az első gólt jegyezte. A Devils emellett joggal bizakodhat abban, hogy még visszatérhet Newarkba egy hetedik meccsre, ugyanis a Stanley-kupa finálék történetében eddig a 3-0-s hátrány után amely csapat túlélte az első kettő mérkőzést, az már kihúzta a hetedikig: 1942-ben a Torontónak sikerült fordítania a Detroit ellen, míg három évvel később a Detroit pont a Toronto ellen ismételte meg majdnem a csodát, azonban a hetedik találkozón végül vereséget szenvedtek. Ezen felül a Devils rekordja immáron 10-1 a 4-7. meccseken az idei rájátszásban, míg a Kings az első hatodik összecsapására készülhet.
