Heti Hatos

1. Nem tudtuk legyőzni az íreket...

...de jól játszottunk. Robbie Keane-é volt az első veszélyes lövés, de onnantól a 70. percig az történt a pályán, amit a magyar válogatott akart. Egy dolgot kivéve: nem született gól. A középpályát uralták a mieink, a széleken és a tizenhatos előterében remek cselekkel és passzjátékkal szép támadásokat vezettek, és bár az ellenfél is meg-megvillant egy-egy lefordulással, Bogdán Ádám tökéletesen teljesített a kapuban. Csakúgy, mint Given és Westwood, illetve egy alkalommal a kapufa mellé állított Hunt. Elsősorban nekik köszönhető, hogy a mi csatáraink sem tudtak betalálni, de azért nem csak nekik. Reméljük, hogy Szalai Ádám és Németh Krisztián is élesebbek lesznek a tétmeccseken és képességeiknek megfelelő önbizalommal teljesítenek majd az ellenfelek kapuja előtt. Mert ilyen játékkal sűrűn oda lehet kerülni az írnél nevesebb és erősebb csapatok ellen is, csak be kell lőni a helyzeteket!

2. Elvesztettünk egy világklasszist...

...de nyerni fogunk egy sugárzóan boldog nőt. A pályafutását - legalábbis egyelőre - befejező Pálinger Katalin ugyanis az anyaságra készül, ami mindig minden nőnek remekül áll, rajta pedig már most is látszik, hogy a készülődés is nagyon boldoggá teszi. A legszebb búcsú talán az lehetett volna a számára, ha a Győrrel meg tudták volna nyerni a Bajnokok Ligája döntőjét, de abban is biztos vagyok, hogy ő olyan nagyon nem bánkódik azért, hogy egy újabb ezüstéremmel zárult a karrierje. Egy újabbal, mert ilyenje már volt a Bajnokok Ligájából, az EHF-kupából, az olimpiáról és a világbajnokságról is. Van ugyanakkor egy Eb-aranya, kilenc bajnoki címe (nyolc magyar és egy szlovén) és valószínűleg megszámlálhatatlan élménye, amikről ő tudna csak mesélni. Most egy új élményt, sőt, új élményeket keres, hiszen nem csak a saját gyermekét, gyermekeit szeretné nevelni a jövőben, hanem egy óvodát szeretne indítani. Emellett pedig meg is marad nekünk, kézilabda-szeretőknek, sportvezetőként. No, és azért az utóbbi időben már ő is azt mondogatta, hogy a jelenlegi terve az, hogy nem tér már vissza, azaz még az is lehet, hogy látjuk őt a pályán. Addig mindenesetre kívánjunk neki sok sikert a tervei megvalósításához és köszönjük meg az eddigieket!

3. Nagy László visszatér 1. rész - Klasszissal erősödünk

Véget érni látszik egy hároméves történet, ráadásul van rá esély, hogy a magyar férfi kézilabda-válogatott ebből pozitívan jöjjön ki. A Barcelona BL-győztes, világklasszis átlövője, a magyar nemzeti csapat korábbi kapitánya, Nagy László visszatér. Mocsai Lajos szövetségi kapitány és a társak nagy örömére hétfőn már csatlakozott a kerethez, amely a Norvégia elleni, nagyon fontos vb-selejtezős párharcra készül, és vasárnap az első, hazai mérkőzésen már ott is lesz a pályán Veszprémben. Remélhetőleg gólokkal, gólpasszokkal, kőkemény védekezéssel segíti majd a válogatottat, ehhez "csak" annyi kell, hogy a heti munka során sikerüljön tökéletesen beilleszteni a csapatba. Kemény feladat, de nem az első, amivel mostanában az együttes és a kapitány szembe kerültek. Az eddigiket túlnyomó részben megoldották, azokból pedig, amiket nem sikerült, biztosan eleget tanultak, és joggal bízhatunk abban, hogy Nagy László visszatérése dicsőséges lesz. Hogy vannak a történetnek mellékzöngéi? Ezekről egy kicsit lejjebb...

4. Nyakunkon az Eb!

Már csak néhány felkészülési mérkőzés kedden este, és minden Eb-résztvevő a pénteken rajtoló kontinenstornára fog koncentrálni. A sajátjainkért sajnos ezúttal sem szurkolhatunk, de azért igen, hogy egy színvonalas eseményt lássunk. Néhány sztár, akik ezért tehetnének, kidőlt már a sorból, így több csapatban is a fiataloké a feladat, hogy a lendületükkel emeljék a színvonalat.

Az A csoportban a házigazda lengyelek megcsinálhatják a szerencséjüket az orosz, görög, cseh hármas ellen, a B-ben lehetetlen megjósolni, hogy a németek, a hollandok, a portugálok és a dánok közül ki jut tovább. A C jelű négyesből a múlt alapján a címvédő spanyolok és az olaszok kiemelkednek, de utóbbiaknál lehet akkora zavar a bundabotrány miatt, hogy azt az írek vagy a horvátok kihasználhatják, a D-ben pedig a szintén házigazda ukránoknak kellene valahogy továbbküzdeniük magukat az alakuló franciák, a rutinos svédek és a sérülések sújtotta angolok ellen. Bárkik is lesznek ott a negyeddöntőkben, reméljük, hogy jó meccsek után kerülnek oda.

5. Rutinos vezéregyéniséget szerzett vissza a Debrecen

Ibrahima Sidibé, a DVSC egykori házi gólkirálya visszatért a hajdúságiakhoz. A szenegáli csatár 2005-ben igazolt először Debrecenbe, és rögtön gólokkal, intelligens játékkal segítette két bajnoki címhez a csapatot. 2007-ben Belgiumba távozott, ahol a St. Truidenben meghatározó játékos tudott lenni, későbbi együtteseiben, a Beerschotban és a Westerlóban már kevésbé. Elmondása szerint azért is döntött a visszatérés mellett, mert az ismét bajnoki címet szerzett Lokinál töltötte karrierje egyik legszebb időszakát. Ez az újrakötött házasság a Debrecennek is kimondottan hasznos lehet a nyári BL-selejtezőkön, ahol így nem csak Adamo Coulibalyra, hanem egy másik rutinos, már bizonyított csatárra is számíthat Kondás Elemér.

6. Bombaerős hajrá jött össze a Roland Garroson

A férfi verseny a legjobbakat tekintve viszonylag kevés izgalmat hozott, csak Novak Djokovics kétszettes gyengélkedését említhetjük Andreas Seppi ellen, de épp ezért remek meccsekre számíthatunk az utolsó napokban. A világranglista első négy helyezettje egyaránt kőkemény ellenfeleket kapott már a negyeddöntőkre is, ha pedig mind bejutnak az elődöntőbe, igazi csemege lehet az utolsó két forduló. Feltéve persze, hogy a menetelő címvédő, Rafael Nadal nem "rontja el" a semleges szurkolók szórakozását. Egyes fogadóirodák szerint az a kérdés, hogy a spanyol veszít-e szettet a tornán. Nem sajnálnám tőle a végső sikert, de azért egy jó ötjátszmás meccset szívesen megnéznék vasárnap...

Heti hármas

1. Legyőztük a cseheket...

...de nem játszottunk jól. Az teljesen rendben volt, hogy egy védekező, kontrákra épülő taktikát igyekeztünk gyakorolni a leendő Eb-résztvevők ellen, hiszen erre szükségünk lesz majd az előttünk álló vb-selejtezőkön, de a védekezésen kívül gyakorlatilag semmit nem csináltunk. Egy esetleges góllal sikerült vezetést szerezni - amit Dzsudzsák Balázs szerénytelenül klasszis megoldásnak nevezett -, majd a hajrában egyetlen kontrát sikerült végigcsinálni. Boldog leszek, ha az utolsó vb-selejtező után ilyen játékkal és ilyen eredménnyel a pótselejtezőre készülhetünk, de ahhoz azért még van mit fejlődni. A legreálisabban még Egervári Sándor szövetségi kapitány mondta ezt el, mások, főleg külső szakértők leborultak az eredménytől. Pedig a reális látásmód sokat segíthet a fejlődésben, leginkább nem engedi, hogy az ember hátradőljön, amikor nincs rá oka. Szerintem kiderült, hogy sokat kell még dolgozni, mire a betömörülő védekezésünk igazi csapatmozgásra fog épülni és nem vállalunk be olyan egy az egy elleni párharcokat, amikből például a hollandok ellen biztosan vesztesen kerülünk ki. Az is, hogy a kontrajátékhoz azért kell egy-két középpályás, aki pontosan, használhatóan el tudja juttatni egy jó befejezőemberhez a labdát. És persze az is, hogy Bogdán Ádámmal tíz-tizenöt évre rendben lehetünk kapusposzton.

2. Nagy László visszatér 2. rész - Azért olyan fura ez...

Három év alatt soha sem értettem, hogy Nagy László miért úgy intézi az ügyeit, ahogy, emiatt mindig arra a következtetésre jutottam, hogy már rég eldöntötte, hogy a spanyoloknál akar játszani. Az idén tavasszal már nagyon közel is állt ahhoz, hogy megkapja az állampolgárságot, aztán valami történt. Ahhoz nem sok közünk van, hogy miért nem akar már a Barcelonában maradni és miért lenne a Veszprém játékosa, de az akkor is furcsa, hogy a klubügyei miért függenek össze ennyire szorosan a válogatottal. És hogy az miért volt ekkora titok, hogy újra játszani akar a magyar csapatban. Nyilvánvalóan nem hétfőn délelőtt dőlt el a kérdés, mégis csak félinformációkat tudhattunk a hivatalos bejelentés előtt. Fura íze vannak ennek az egésznek, és egyelőre csak bízhatunk abban, hogy nem lesz bajunk, ha lenyeljük. Bízzunk abban, hogy a kapitány tudja mit
csinál, a válogatott minden tagja örül a régi társ visszatérésének, ő pedig hasznos tagja, sőt, vezére lesz az együttesnek!

3. A vastag bunda sosem megy ki a divatból

Már-már hajlok arra, hogy igazat adjak az olasz miniszterelnöknek, aki szerint évekre le kellene állítani a bajnokságot, hogy megtisztulhasson a bundázóktól. Persze ebbe bele is halna az egész sportág. Szóval mégis inkább az lenne az irány, hogy a bűnösöket megpróbáljuk kiszűrni, ha ez egyáltalán lehetséges. Ha létezik egyáltalán ártatlan ember. Mert a szurkoló lassan ott tart, hogy minden eredményt, minden furcsa gólt, minden védelmi hibát, minden kihagyott tizenegyest úgy néz, hogy az agya hátsó részében megszólal a hang: nem volt ez bunda? Ez pedig újabb közhelyeket és demagógiát vonz maga után: így nem jó irányba halad a foci. Vissza az amatőrizmust!(?)