Pálinger a kezdőcsapatban kapott helyet a mérkőzésen, amelynek már nem volt tétje, hiszen korábban eldőlt, hogy a mieink kijutottak a hollandiai Eb-re, a fehéroroszok pedig nem. Rögtön két védéssel nyitott klasszis kapusunk, de a támadásbeli pontatlanságok miatt így is a vendégek szereztek vezetést.

Az irányítást azonban gyorsan magához ragadta a magyar csapat, a védőfalunk könnyedén felvette az ellenfél átlövőit, támadásban pedig Tomori vezetésével érkeztek a gólok, többnyire betörésekből. (5-3)

Tíz perc után Herr Orsolya váltotta Pálingert a kapuban, és vele is ugyanolyan stabil maradt a játékunk, jól működött a védekezés, ebből pedig sok lerohanást sikerült vezetni. Voltak ugyan pontatlanságok, kicsúszott labdák, de a félidő hajrájában így is ötgólos előnyben voltunk, ebből a szünetig négy találatnyi különbséget sikerült megőrizni. (14-10)

A szünet után ugyan megint a vendégek voltak először eredményesek, de a folytatásban még markánsabban kialakult ugyanaz a játékmenet, mint az első harminc percben. A hatosfalunk stabilan zárt, a kapuba álló Kiss Éva jól védett, így fokozatosan nőtt a különbség.

A hajrára 25-17-es előnnyel indultunk, majd az utolsó tíz percre megint Pálinger Katalin állt be. Ő is újra hozzátette a magáét a sikerhez, noha hiába követelte a közönség, hétméterest nem vállalt, így gól nélkül maradt, a könnyed hangulatú búcsúmérkőzésén 28-21-re győzött a magyar válogatott.

A mieink öt győzelemmel és egy vereséggel zárták a selejtezősorozatot, és épp amiatt a vereség miatt mindenképp csoportjuk második helyén végeztek a később pályára lépő németek mögött.