Írektől írekig tart ez a szakasz – s reméljük, még sokáig folytatódik –, mert hogy 1989-ben került az A-válogatotthoz, Bicskei Bertalan első kapitányként töltött mérkőzésén. Egyik legnagyobb élménye egy másik, írek elleni találkozó volt, s most ismét az írek elleni felkészülést segíti.

Immár éppen úgy beírta a nevét a magyar válogatott történetébe, mint a talán legnagyobb előd, a negyedszázadon át a nemzeti tizenegy mellett dolgozó Botár Zoltán doktor. Szilágyi doktor a Ferencváros birkózóinál kezdte sportorvosi pályáját, olyan súlyos klasszisokat gyógyított, mint Balla József vagy Gáspár Tamás, s persze a (csak súlyra) kisebbeket, mint Sike András. Dolgozott aztán a Hegedűs Csaba vezette birkózó-válogatott mellett is, tulajdonképpen cserélt aztán az egykori NB I-es futballistával, Berkes István doktorral. Ő jött a futballistákhoz, Berkes dr. ment a karfiolfülűekhez.

Szilágyi doktor az 1984-es ifiválogatottnál már dolgozott Bicskei Bertalannal és labdarúgókkal – de az első "A-válogatottságára" még öt évet várnia kellett. Az 1989-es írek elleni meccsre ma már úgy emlékezik: "Ott lettem először válogatott". Azóta 13 kapitánnyal dolgozott együtt, így Glázer Róberttel, Jenei Imrével, Mészöly Kálmánnal, Puskás Ferenccel, Csank Jánossal, ismét Bicskei Bertalannal, Gellei Imrével, Bozsik Péterrel, Várhidi Péterrel, s persze most Egervári Sándorral. Mindegyikükhöz fűzi jó pár kellemes, felejthetetlen emlék, de az Aranycsapat kapitánya különösen közel állt a szívéhez.

Az 1993-as, dublini – tehát megint csak írek elleni – mérkőzés előtt a hangosan bemondó bemutatta a futballtörténelem egyik leghíresebb játékosát, Puskás Ferencet. Nehéz volt meghatódottság, könnyek nélkül figyelni, ahogy a 25 ezres publikum tagjai szinte vigyázz állásba vágják magukat a név hallatán, s az akkori szövetségi kapitánnyal, az angolokkal középső védőként világbajnoki címet nyert Zsiráffal, azaz Jackie Charltonnal az élen dübörgő tapssal köszöntik.

Szilágyi doktor is megtapasztalhatta Puskás eredeti humorát, vagány beszólásait. Amikor a kapitánytól a lelkes és beélesített tollakkal figyelő újságírók már "századszor" kérdezték meg, mikor lesz már keret, rámutatott az ablakra. "Na, ott van a keret!"

A kezdetekre emlékező Szilágyi doktor ma már joviális derűvel emlékezik arra, hogy eleinte mennyit vicceltek azzal, hogy a patológián dolgozik, s hogy az újságírók egyike is jó poénnak érezte leírni: "Kórboncnok kezében van a válogatott". Nehezen fogadták el a futballisták – de elfogadták. Különös "szakma" a csapatorvosé: éppen úgy felszökik az adrenalin szintje, mint a játékosoknak. Sőt… Elválaszthatatlan kollégájával, a masszőr Eisivel (Eisemann Lászlóval) nemrégiben viharsebesen sprinteltek be a pályára, egy sérülést látva. Csak az úton realizálták, hogy a sérült a liechtensteini vendégek játékosa, akit a saját stábja ellát. Nagy páros az övék, Eisemann, Szilágyi – akár egy Pazar operettre is garancia lenne e két név.

Egy orvos számára, sajnos, nem mindig vidám az élet, sőt, néha tragédiák övezik. Szilágyi doktor ott volt 1993-ban Üllői úton, amikor szegény Zsiborás Gábor rosszul lett. Az öltözőben még sikerült újraéleszteni (ahogy Szilágyi doktor mondja: visszahozni), aztán a kapus újra elveszítette az eszméletét, s már nem tért többé magához.

A jubiláns az elmúlt 23 évben rengeteg kiváló futballistával dolgozott együtt, mint mondja, Détári Lajos, Nyilasi Tibor, Kiprich József, vagy Vincze István, illetve a maiak közül Király Gábor különösen közel áll a szívéhez – de hát jóban volt mindenkivel, amire nagy szüksége is volt a pályája során, bizalmi poszt az övé.

Nyugodt, kiegyensúlyozott ember – nagy segítségére van ebben családja, felesége, Bella, aki gyógyszerész, s két lánya, a gyógytornász Ágnes és a bölcsész Andrea. Szilágyi doktor 25 éve a SOTE Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézetében dolgozik, a Foglalkoztatás-Egészségügyi Szolgálat igazgatója.