HETI 6:3

Arany a vízben, dopping a vérben, vodka a süllyesztőben

Újra eltelt egy hét, így ismét jelentkezünk a Heti 6:3 című rovatunkkal, amiben hat örömteli és érdekes sportesemény mellett három kevésbé vidám, de annál inkább elgondolkodtató történést elevenítünk fel az elmúlt napokból.

Heti Hatos

Aranyban úszva

Cseh László immár tizenegyszeres Európa-bajnok - Fotó: MTI

Ha duplájára emelnénk a rovat a terjedelmét, és mondjuk heti 12:3 lenne a címe, akkor is meg lehetne tölteni az elmúlt hét úszósikereivel. A debreceni Európa-bajnokság szinte valamennyi napján együtt tempóztunk a magyar versenyzőkkel, a különbség csupán annyi volt, hogy amíg ők a medencében érmeket termeltek, addig mi a kényelmesebb megoldást választottuk, szurkoltunk nekik és úsztunk a boldogságtól. A kontinenstorna két legeredményesebb sztárja, Cseh László és Hosszú Katinka csapattársaival együtt feledhetetlen élménnyel ajándékozott meg minket, s egyben jelezte a most távol maradóknak, jól pihenjék ki magukat az olimpiáig, mert ott fárasztó (és reméljük, szomorú) napok elé néznek. Hogy Kiss László, a Debrecenben minden idők legjobb eredményét elérő úszóink szövetségi kapitánya mit jósol Londonra, azt még nem tudjuk, gyanítom, bátrabban tippel majd, amikor rákérdeznek. Most kicsit elszámolta magát, az általa várt tíz éremből huszonhat lett, de egye fene, bár az eltérés jócskán túlvan a hibahatáron, neki megbocsátható a tévedés. Persze, nyilván ő is tudja, hogy két hónap múlva nagyságrendekkel nehezebb versenyek várnak a mieinkre, a többek között amerikaiakkal, ausztrálokkal, kínaiakkal, japánokkal és néhány most hiányzó európai sztárral feldúsított mezőnyben nem lesz egyszerű érmeket nyerni. Ez a csapat azonban ismét bizonyította, hogy képes meglepetést szerezni, az esetek többségében a kellemesebb fajtából. A kilenc arany, a tíz ezüst, a hét bronzérem és a helyezések mellett mindenképpen meg kell említeni az esemény rendezőjét. Azok után, hogy az eredeti házigazda, Antwerpen anyagi nehézségekre hivatkozva februárban visszalépett, az Európai Úszószövetség Debrecennek adta meg a lehetőséget, a szintén kandidáló London, Eindhoven és Torinó előtt. Három hónap alatt kellett tehát megszervezni az Európa-bajnokságot, és mint azt Nory Kruchten, a LEN elnöke nyilatkozta, a munka fantasztikusan sikerült, majd a szóbeli elismerést a legmagasabb kitüntetés átadásával nyomatékosította. A sportdiplomáciánk tehát legalább olyan szinten van, mint a szakma, milyen kár, hogy az úszásban csak a másodpercek számítanak, és nem a pontok...

Bravo Barca, Adéu Pep!

Búcsú - kupagyőzelemmel - Fotó: AFPHa valakit esetleg kizökkentett volna a Primera Divison, a Bajnokok Ligája, az Európa Liga és a Copa del Rey döntője közötti hosszúra nyúlt szünet, és nehezen idézte fel magában mondjuk a Barcelona játékát, az az Athletic Bilbao elleni finálén bepótolhatta a látványt. A Vicente Calderonban megrendezett összecsapáson ráadásul a Király Kupa-sorozat 110 éves történetének két legeredményesebb klubja meccselt egymással, a körítés fantasztikus volt, de hát ez arra felé, főként ha katalán és baszk ellenfelekről van szó,  természetesnek mondható. Az viszont korántsem magától értetődő, hogy egy ilyen múltra visszatekintő sorozat döntőjében az egyik csapat huszonöt perc alatt lemossa vetélytársát, úgy, ahogyan a Barca a Bilbaót. Messiék mintegy fél órán át olyan űrfutballt mutattak be, hogy szemmel is nehéz volt követni, nem beszélve a baszkokról, akiknek azért a lábukra és a fejükre is szükség lett volna a támadások megakadályozásához. Valahol persze várható volt a katalán henger, hiszen a mérkőzés több volt, mint egy szokásos kupadöntő. Xaviék Josep Guardiolát búcsúztatták, s minthogy ebben a szezonban sem a bajnoki arany, sem a BL-győzelem nem jött össze, mégsem hagyhatták cím nélkül távozni a csapatot négy év alatt tizenhárom trófeához hozzásegítő mestert. Méltó lezárása (és keretbe foglalása) volt tehát a Király Kupa megnyerése az említett időszaknak, ami valamikor talán Guardiolával folytatódik. Egy biztos, ez a Barcelona az utóddal, Tito Vilanovával sem tartozik majd a futottak még kategóriába.

Az aranylovas

Ha lólengés, akkor Berki Krisztián. A huszonhét éves magyar tornász most éppen Montpellier-ben kápráztatta el a sportág kedvelőit, és remélhetőleg azokat is, akik ezután éreznek majd késztetést arra, hogy fokozott figyelemmel kísérjék a szer specialistájának számító fiatalember további pályafutását. Az eddig két világbajnoki címmel (és két ezüstéremmel), valamint immár hat Európa-bajnoki elsőséggel büszkélkedő lovasunk a franciaországi győzelem után sem szállt el magától, elmondta, hogy bár örül az újabb aranynak, elsősorban azért boldog, mert sikerült szinte hibátlanul bemutatni a nagygyakorlatát, amit már az olimpiára állítottak össze. Olyannyira rendben volt az előadás, hogy Berki majd' két tizedet vert legfőbb riválisára, a brit Louis Smithre, márpedig ebben a sportágban ez ,,több gólos" előnynek is nevezhető. A londoni út tehát arannyal van kikövezve, s minthogy Berki éremgyűjteményéből éppen az ötkarikás medál hiányzik (nem elsősorban az ő hibájából), plusz motivációval utazhat az olimpiára. Aztán hogy ott puha vagy kemény lovon kell versenyeznie, tulajdonképpen mindegy, Montpellier-ben ugyanis általános meglepetésre kissé süppedős volt a szer, ez azonban csak Berkit nem zavarta, a többiek - főként a pódiumedzésen - estek-keltek. Ha tehát a végeredmény tekintetében még nem is, a magyar tornász ebből a szempontból már nyeregben érezheti magát.

Gladiátorok és művészek

Omeyer ismét bizonyította, hogy világklasszis kapus - Foto: www.spox.comKét csapat nagyon hiányzott a férfi kézilabda Bajnokok Ligája négyes döntőjéből. Az egyik a nyolcszoros győztes, címvédő Barcelona, a másik - hogy hazabeszéljek - az MKB Veszprém. Így sem nevezhető szedett-vedett társaságnak a Kölnben rendeztett Final Four, amelyben két német, egy spanyol és egy dán csapat harcolt a serlegért. A döntőbe végül a THW Kiel és az Atletico Madrid (,,leánykori" nevén Ciudad Real) jutott, miután előbbi a Füchse Berlint verte egy góllal, utóbbi pedig a Kobenhavnt kettővel. A fölényesnek korántsem nevezhető győzelmek után a bronzmeccs és a döntő már nem volt annyira drámai, legalább is ami a végeredményeket illeti. A koppenhágaiak és a kieliek is 26-21-re nyertek. A kölni csarnokban egyébként mindkét napon húszezren szurkolták végig a mérkőzéseket, a hangulat a futballmeccsekével vetekedett, a színvonal pedig tökéletesen passzolt a fílinghez. Világsztárok sora adott ízelítőt a huszonegyedik század kézilabdájából, hol gladiátori, hol pedig művészi szinten. Az aranymeccs nívóját mi sem garantálhatta jobban, mint a két csapat BL-múltja, a Kiel és a Madrid az utóbbi tíz évben ötször-ötször jutott a fináléba. Ezúttal a közönség túlnyomó része által támogatott, Omeyerrel a kapujában felálló, és a huszonhat gól felét dobó Andersson-Jicha párossal brillírozó német együttes ért fel a csúcsra. Hogy egy év múlva mi lesz a szereposztás, azt nem tudom, nagy esély van rá, hogy a német-spanyol hegemónia megmarad. Azt azért gondolom senki nem bánná, ha 2013-ban a Veszprém is hivatalos lenne a végjátékra, és az sem lenne baj, ha a Barcelona is ott lenne. Addig legalább elkerülnénk a katalánokat, Nagy Laci a Final Fourban köszönthetné korábbi csapattársait, akik aztán gratulálhatnának neki az újabb BL-győzelemhez...

Veretlenül Európába

Ritkán kerül be magyar futballcsapat a hét legörömtelibb eseményei közé. Ugyanakkor az sem sűrűn fordul elő, hogy valaki veretlenül nyerjen bajnokságot, nyolc pont előnnyel a címvédő előtt. Ez a teljesítmény nemzetközi szinten is kuriózumnak számít, hát még nálunk. Legutóbb 1966-ban volt példa hasonlóra, akkor a Mészöly, Farkas, Berendi, Mathesz, Ihász és társai fémjelezte Vasas végzett úgy az élen, hogy senki nem tudta legyőzni. Negyvenhat esztendővel később, 2012. május 26-án, este háromnegyed nyolc tájban követőkre találtak az angyalföldi legendák, ha játékban és hírnévben nem is, de a veretlenül megszerzett bajnoki arany tekintetében mindenképpen együtt kell emlegetni őket a debreceniekkel. A DVSC eredménysora egyébként a Vasasét is felülmúlja, több meccsen, több győzelmet arattak, és a számszaki összehasonlításban legreálisabb mutatójuk, a százalékos teljesítményük is jobb. Lehet persze azt mondani, hogy a hatvanas években nemzetközi szinten is vastagon jegyeztek minket, én mégis úgy gondolom, hogy a Loki sikere nem csak önmagában, hanem határainkon túl is elismerésre méltó. Ez utóbbit hamarosan bizonyíthatja is Kondás Elemér csapata, mint ahogyan három évvel ezelőtt meg is tette, amikor a BL csoportkörébe jutott. Ha ez a bravúr ismét sikerülne, talán az ellenfelek is áldoznának néhány percet arra, hogy átgondolják, egy veretlen bajnok társaságába kerültek. Ha másért nem, hát ezért megérte ez a remek széria, és bár a debrecenieknek 2009-ben nem sikerült pontot szerezniük a csoportjukban, idén talán ez a ,,csúcs" is megdönthető. Ehhez persze először el kellene jutni odáig... 

FIFA-csúcs

Fő a jókedv, Mr. President - Fotó: AFPBudapest néhány napig a világfutball fővárosa volt. Legyünk rá büszkék, még akkor is, ha nem a pályán, hanem a konferencia teremben történtek kapcsán beszéltek rólunk. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség, a FIFA a magyar fővárosban tartotta soros kongresszusát, számszerint a hatvankettediket. Az utóbbi időben nem igazán a tisztaság, az erkölcsiség és az etikusság mintapéldájaként emlegetett testület első embere, Joseph Blatter már-már eufórikus hangulatban jutott el az esemény zárónapjáig, amikor azzal kezdte sajtótájékoztatóját, hogy ,,boldog elnök vagyok". Van is rá oka, a tanácskozás rendben, csendben zajlott, a közelmúltban személyes vitákkal is tűzdelt eseményt a munka, a konstruktivitás jellemezte. Alapszabály-módosítás, reformok, tagfelvétel és egyéb, a szervezet működését érintő témák szerepeltek napirenden, de a párhuzamosan rendezett orvosi konferencián is születtek előrevívő határozatok. A számunkra legkedvesebb pillanat természetesen az volt, amikor Szepesi György FIFA-érdemrendet kapott. De hogy mégse legyen minden happy, arról Blatter és Franz Beckenbauer purparléja gondoskodott. Az elnök azt kérte a ,,Ferenc Császár" vezette sportágfejlesztési testülettől, hogy dolgozzon ki alternatívát a hosszabbítások utáni 11-es párbajra, majd hozzátette, ha nem is ma, de holnap. Beckenbauer betartotta a főnök kérését, két nappal később válaszolt a felvetésre, a tőle (annak idején a pályán is) megszokott könnyedséggel csak annyit mondott: ,,Úgy kell hagyni, ahogyan eddig is működött. A büntetők külön érzelmeket visznek a futballba." Hogy ez a vélemény mennyire elégíti ki Blattert, nem tudom, bár tizennégy évi FIFA-elnökség után, 76 esztendősen nem hiszem, hogy túlzottan felizgatta volna a császári döntés.

Heti Hármas

Vér és dopping

Ritka az olyan hét, amelynek hírei között ne szerepelne a dopping, a lebukás és a büntetés. A legutóbbi sem múlt el eltiltás nélkül, ezúttal Inna Eftimova akadt fenn a rostán. A bolgár atléta szervezetében még a tavalyi világbajnokságon növekedési hormont találtak, és ezért két évig nem versenyezhet. A hölgy egyébként oszlopos tagja volt a bolgár olimpiai csapatnak, 100 és 200 méteren, valamint a 4x100-as váltó tagjaként indult volna Londonban, ehelyett most csak szurkolhat a miatta hátrányba került társainak.

Sajnos, nálunk is történt egy eset, ami minősítésében ugyan elmarad az előbbitől, ám féléves eltiltás járt érte. Török Béla, a magyar vízilabda-válogatott keret tagja orvosi javaslatra szedett vérnyomáscsökkentő gyógyszert, ez okozta a pozitív mintát. Mivel a 22 éves játékos nem kért előzetes engedélyt az erre hivatott bizottságtól, vétett a doppingszabályzat ellen, ezért kapta a büntetést. Jogos. Nekem azért van némi hiányérzetem. A hírek arról nem szóltak, hogy vajon az az orvos, aki ajánlotta Töröknek a szert, most mit érezhet? Van-e például lelkiismeret-furdallása amiatt, hogy egy esetleges olimpiai aranyéremtől fosztott meg egy sportolót? Ha nincs, az őt minősíti, ha van, akkor ő is bekaphatna néhány szem vérnyomáscsökkentőt. Nyugodt lehet, ő nem bukik le.

Vérükben van a futás - Fotó:iaaf.orgMint ahogyan a kenyai hosszútávfutók olimpiai indulását sem fenyegeti veszély, pedig egy svéd dopping szakember nem kevesebbet állít, mint hogy az afrikaiak a vérükkel manipulálnak. Bengt Saltin egy 2008 és 2010 között az európai versenyeken elvégzett vizsgálat-sorozat értékeire hivatkozik, szerinte ezekből egyértelműen kiderül, hogy valami nem stimmel a vérmintákkal. A nemzetközi szövetség egyelőre hallgat, nem úgy a kenyai szervezet vezetője, aki kerek-perec kijelentette, nincsen dopping-kérdés. Isaiah Kiplagat azonban nem érte be ennyivel, azt üzente a vádaskodóknak, hogy ,,nálunk ez nem olyan fontos terület, mint például a németeknél, ahol folyamatosan terítéken vannak a tiltott szerek”. Várjuk a németek reakcióját...

Kinek jó a hokireform?

Elképzelhető, hogy az orosz válogatott győzelmével befejeződött finn-svéd közös rendezésű jégkorong-világbajnokság volt az utolsó előtti előtti, amit még ebben a formában bonyolítottak le. Az elit ugyanis sokallja a 16 csapatos versenyt, főként azok ágálnak ellene, akik az első négyben szerepeltek, ők ugyanis két hét alatt tíz meccset játszottak, ami valóban megterhelőnek tűnik. Ha a Nemzetközi Jégkorong Szövetség kongresszusa elfogadja a kérést, miszerint tizennégyre, vagy tizenkettőre csökkentsék a létszámot, az a második vonalbeli együttesek számára lenne nagy érvágás. Ebbe a körbe tartozik jelenleg a magyar hoki-válogatott is, amely ugyan 2008-ban sporttörténelmet írva feljutott a legjobbak közé, ám azóta ismét a divízió I-ben, azaz a másodosztályban próbálkozik. Jövőre akár újra sikerülhet a bravúr, Budapesten rendezik a tornát, és ha megcsípnénk az első két hely valamelyikét (az olasz, a kazah, a dél-koreai, a brit és a japán válogatott lesz az ellenfél), akkor ott lehetünk a 2014-es elitcsoportban, addig ugyanis biztosan nem lesz karcsúsítás. Én azért a döntéshozók helyében megvizsgálnék egy amúgy pofonegyszerű alternatívát. Nem az amúgy is egyre népszerűbb sportág legrangosabb tornájának létszámcsökkentésén kellene gondolkodni, hanem a vb időtartamát növelni. Lehet, hogy plusz költséget jelent a rendező országnak, de mivel a reklám és média bevétel is több, bukni nem lehet rajta. Azon viszont igen, ha a ,,kicsiket" ellehetetlenítik.

Orosz száraztörvény

Csak óvatosan velük - Fotó. Somorjai L.

Az angolok szeretik a sört. Az oroszok meg a vodkát - is. Egy világraszóló sikert alkohollal megünnepelni nem bűn, főként ott, ahol ennek hagyományai vannak. Csak a határt kell megtalálni, ha úgy tetszik, józanul becélozni, és akkor lehet leöblíteni a torkot. Na, ezt tiltotta meg az orosz kormány, természetesen nem Moszkvában, hanem Londonban. Az olimpia idején tilos lesz szeszbe fojtani az örömöt azokban a Russia Sochi Park nevet viselő rendezvényházakban, amelyekből négy is üzemel majd az ötkarikás játékok helyszínén, a Royal Albert Hallnál, illetve a Hyde Parkkal szemben. Az oroszok itt ünneplik majd a győzteseket - szárazon. A szigor oka egy két évvel ezelőtti eseményre vezethető vissza, az egyébként nem túl acélos eredményeket hozó 2010-es vancouveri téli olimpia idején az orosz fogadások voltak a legbotrányosabbak, az egyik állami olajcég estjén például két álbenzinkútból ömlött a vodka meg a whisky, természetesen nem a földre...Én azért nem lennék ennyire vonalas, lazítanék a rendeleten. Aki nyert, ihat, aki érmet szerzett, kortyolhat, aki helyezést ért el, az beleszagolhat az üvegbe, aki pedig csak azért ment ki, hogy jól érezze magát, azt a hazatérés után kiállítanám a Vörös térre nyakában egy táblával: ,,Így jár, akit már a vodka sem hoz lázba".