Meglepő, és mulatságos: talán így lehetne a legjobban jellemezni a Monacói Nagydíj szombati időmérő edzését, Michael Schumacher korszakos legendává nemesedését, és a tényt, hogy a hétszeres világbajnok, jó két és fél évvel visszatérésének bejelentése után végre rálelt a siker ösvényére.

És ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy tengernyi rekordja mellé most a valaha volt negyedik legidősebb pole pozíciót szerző pilóta plecsnijét is begyűjtötte, sokkal fontosabb maga a tény, miszerint végre nyert valamit. Merthogy ilyesmire 2006 óta nem volt példa, és mostanra a német legfanatikusabb szurkolói is kezdtek megbékélni a gondolattal, miszerint kedvencük már nem a régi.

„Teljesen elképesztő, hogy sikerült összehozni egy pole pozíciót Monacóban, mert mindannyiunk számára Monaco az év futama, és ugye nem kell részleteznem, hogy milyen eredmények kapcsolódnak ehhez a helyhez. Igazság szerint az utóbbi két évben erre vágytam, hogy újra itt lehessek, így mindenképpen meg fog maradni az emlékeim között. Már említettem a korábbi sajtókonferencián, hogy ha a pole pozíciót megszerzem, akkor a hatodik helyről indulok, és megnyerem a versenyt. Úgyhogy igazság szerint ezért vagyok itt, ez az egyetlen dolog, amit megcélzok, és semmi más nem számít.”

Amikor két héttel ezelőtt, barcelonai betlije és öt rajthelyes büntetése után azt mondta, Monacóban előbb megszerzi az első rajtkockát, majd a hatodik helyről indulva megnyeri a futamot, a legtöbb újságíró csak nevetett, jelezve, hogy érzékeli a helyzet iróniáját. Schumacher most bizonyította, nem feltétlenül a levegőbe beszélt…

Arra a kérdésre, hogy mit jelent Monacóban a pole-t szerezni, Schumacher a következőt felelte: „Döntse el mindenki maga, hogy számára mit jelent, számomra nagyon izgalmas, és megerősíti azt, amit nagyon régóta érzek. Mindent bele kell adni, és néha az adott pillanatban minden összejön. Ez most így sikerült, és köszönöm a csapat összes tagjának, különösen azoknak, akikkel szorosan együtt dolgozok. Ezen a héten tartottunk néhány megbeszélést, ezért is fontos, hogy végül sikerült összehoznunk ezt az eredményt. Nagyon örülök annak a bizalomnak, amit a Mercedestől és a csapattól kapok. Örülök, hogy ebből most valamennyit visszaadhatok, és remélem, hogy holnap még többet.”

Schumacher pole pozíciós körét a korábbi F1-es versenyző, Anthony Davidson elemzi - érdemes figyelni, ahol például Pérez falhoz csapta a Saubert, Schumi a kormányt sem fogja.

A fentiekből egyértelmű: Schumacher győzni akar. Önmagáért, a csapatáért, milliós szurkolótáboráért, megtépázott hírnevéért. Bizonyítani akar saját magának, a kritikusoknak, a riválisoknak, a csapattársának. Ha tetszik, ha nem, ez most egy vérbeli becsületbeli ügy.

„Minden erőmmel a győzelemért fogok küzdeni holnap. Tudom, hogy Monacóban nem könnyű előzni, de manapság azért már más az F1, mint néhány éve, évtizede, ott a DRS, ott a KERS, lehetőségem pedig biztos lesz egy-két akcióra. Nos, én nem az a fajta vagyok, aki megfutamodik a kihívás elől, ha látok valahol egy kis helyett, akkor megpróbálok bebújni.”

Ahogy a régi nagyok mondták, win or wall. Győzelem, vagy halál.

Michael Schumachert egy negyedik hely már régen nem motivál. Még úgy sem, hogy a bajnokságban csaknem tökutolsó (a hat kiscsapat versenyzői zárják mögötte a sort), kilencediknél jobb idén még nem volt, ütközött, kipördült, hibázott már idén nem egyet, nem kettőt. Monacóban pedig közel a fal.

A nagy helyzet azonban úgy áll, hogy Monacóban általában a pole-ból induló versenyző győz, az utóbbi hét évben például csak egyszer alakult másként a verseny. Webbernek ilyen módon tehát hatalmas a sansza a győzelemre, ráadásul az ausztrál sikere nyomban történelmi kontextusba is helyeződne, hiszen soha nem kezdődött még egy évad úgy, hogy az első hat futamon hat különböző pilóta győzedelmeskedjen.

Rosberg idén másodszor indulhat az első sorból, és mivel Kínában az időmérős remeklést rövid úton győzelemre váltotta, semmi okunk kivenni őt az esélyesek listájáról. A finn papa és német mama gyermekeként felnőtt kis Nico ráadásul Monacóban cseperedett autóversenyzővé, saját bevallása szerint e hercegség himnusza ma is jobban megy neki, mint a német nemzeti induló, kvázi hazai pályán pedig érthetően bejátszik egy kis pluszmotiváció. Arról már nem is beszélve, hogy ő annak idején személyautókkal is lelkesen rótta a kaszinók között vezető szerpentineket…

Sokan a Lotust tartották előzetesen a verseny és az időmérő edzés legnagyobb esélyesének, ehhez képest Grosjean negyedik és Räikkönen kilencedik helye nyilván vaskos csalódás, ugyanakkor azt sem lehet kizárni, hogy az autó csak egy körön nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket. Ráadásul nagyon úgy tűnt, hogy a szuperlágy abroncsokkal sincsen közelebbi barátságban a francia versenygép, Grosjean és Kimi is többnyire lágy gumikon futott, így viszont több friss garnitúrát is megőrzött a versenyre. Kérdés, ez mire lesz elég, szerintünk maximum a dobóra, de hát tévedtünk már néhány hatalmasat ebben a kaotikus szezonban, nem ez lenne az első.

Igazán érdekessé persze az teszi a versenyt, hogy a negyedik kockából induló Hamilton éppúgy nyerhet, mint az ötödik helyről nekilendülő Alonso, de speciel a tizedik pozícióban megragadó Vettelről sem érdemes lemondani, főleg, ha az éjszaka folyamán szánt egy kis időt Webber beállításainak tanulmányozására.