A Copa del Rey 110 éves történelmének első fináléját ugyan a Club Bizcaya nyerte a Barcelona ellen, ám a vita azóta is tart, nevezetesen arról, hogy az a bizonyos első siker melyik baszk csapatnak tulajdonítható. Az 1898-ban alapított Athletic Club legnagyobb városi riválisa a Bilbao FC volt, és a két gárdából szervezett Bizcaya lett az 1902-ben első ízben kiírt spanyol kupa győztese. A tényleges fúzió 1903-ban történt, hivatalosan ekkor kezdődött a jelenleg is Athletic Club Bilbao néven futó baszk csapat históriája. Az Oroszlánok azon túl, hogy soha nem estek ki a spanyol bajnokság első osztályából - ezt csak a Barcelona és a Real Madrid mondhatja el magáról - igazi kupa specialisták, a Bizcaya győzelmét leszámítva 23-szor hódították el a királyi trófeát, és csupán egy csapat van a mezőnyben, amely ezt a teljesítményt is felülmúlta, ez pedig a péntek esti ellenfél, a Barcelona, amely 25-ször jutott a csúcsra. A jelenlegi címvédő, a Real Madrid következik a sorban, majd tisztes távolból követik őket a többiek.

Az idei Copa del Rey jelentőségét azonban nem csupán a finalisták múltja emeli az átlag fölé, nem túlzás azt állítani, hogy két csalódott együttes lép majd pályára a Vicente Calderonban.

Apropó, helyszín. Az eredeti kiírás szerint a döntőt a Santiago Bernabéu-ban rendezték volna, ám miután a Barca a negyeddöntőben elbúcsúztatta a Realt, senki nem szorgalmazta, hogy a későbbi bajnok otthonában játsszák a sorozat zárómeccsét. Különösen a baszkok és a katalánok ágáltak ez ellen, így aztán a szövetség salamoni döntést hozott, maradt a főváros, de a kisebbik madridi csapat, az Atlético stadionja lett helyszín.

Visszatérve a Barcelona és a Bilbao idei szereplésére, a gránátvörös-kékek a bajnoki címüket elveszítették, a BL-ben nem jutottak a döntőbe, így maradt nekik a Király Kupa, ami az utóbbi évek címhalmozása tükrében sovány vigasznak tűnhet. Mégis úgy gondolom, és nyilván így vélekednek Barcelonában is, hogy ez a meccs méltó megkoronázása lehet a 2008 nyara óta tartó Guardiola-korszaknak, amely 2009-ben éppen az Athletic Bilbao elleni spanyol kupagyőzelemmel kezdődött. A klub legeredményesebb időszakát ezen felül három-három bajnoki cím és spanyol szuperkupa siker, két-két Bajnokok Ligája, Európai Szuperkupa és Klubvilágbajnoki elsőség tette történelmivé, no meg persze az a játék, ami az egyetemes futballban is korszakosnak nevezhető. Ennek a periódusnak az utolsó állomása lesz a pénteki mérkőzés, Pep Guardiola búcsúmeccse, ha úgy tetszik Xaviék jutalomjátéka.

Lesz azonban egy ellenfél is, amely talán a katalánoknál is éhesebb a sikerre. A baszkok kissé takarékos üzemmódban futballozták végig a bajnokságot, a tizedik helyen végeztek, láthatóan a kupára és az Európa Ligára koncentráltak, utóbbit azonban simán elbukták, pedig nem kisebb csapatokon jutottak túl, mint a Manchester United, a Schalke vagy a Sporting. Az Atlético elleni bukaresti vereséget egyvalami feledtetheti, a Copa del Rey elhódítása, ráadásul a sorozat legeredményesebb klubja, a Barcelona ellen. Az esély kicsi, az irodák tízszeres pénzt fizetnek a Bilbao sikerére, ám a baszkok többször megviccelték már az ellenük fogadókat.

Mint minden döntőt, a mostanit is lehet előzetesen egy-egy kulcsjátékos teljesítményére kihegyezni. Az egyik oldalon a Primera División legeredményesebb futballistája, az 50 gólos Lionel Messi, a másikon az idei Király Kupa sorozatban legtöbb találatot elérő Fernando Llorente áll fókuszban. Hogy kettejük közül a háromszoros Aranylabdás argentin zseni, vagy a két hét múlva az Európa-bajnokságon is érdekelt, 2010-ben világbajnoki címet szerző bilbaói csatár lesz a nyerő, az tulajdonképpen őket érdekli a legkevésbé. Igazi csapatemberekről lévén szó, a cél érdekében bármikor hajlandóak alárendelni egyéni sikerüket csapatuk győzelmével szemben. Más kérdés, hogy nélkülük a Barca és a Bilbao játéka is sokkal kevesebb lenne. Nem beszélve a döntőről, ahol ugyan messze lesznek egymástól, de ha mint általában jó napot fognak ki, felvillanthatják a spanyol futballra jellemző, katalán és baszk stílussal fűszerezett világszínvonalat.