Chicago-Philadelphia

Gyakorlatilag ez volt az a párharc, amelyet előzetesen mindenki a legegyszerűbbnek ítélt meg, ám végül bekövetkezett az, amelytől a Bulls-drukkerek a legjobban féltek. Derrick Rose ugyanis az első mérkőzés végjátékában ismét megsérült, ráadásul úgy, hogy több hónapos kihagyás vár rá, így hiába nyerte meg az első meccset 103-91-re a Chicago, utána gyakorlatilag csak formalitás volt a hátralévő öt összecsapás.

Rose sérülését követően nyugodtan kijelenthető, hogy a Bulls teljes letargiában vágott neki a párharc második mérkőzésének, a Philadelphia pedig nem volt rest élni az adódó lehetőséggel, és rögtön el is vették a Chicago pályaelőnyét. Ugyan a szünetben még 55-47-re vezetett a házigazda, ám a második félidőben akkora verést kapott a Bulls, amekkorát csak ritkán láthatunk, ugyanis a végeredmény 109-92 lett a Sixers javára. A mérkőzés második felében teljesen ellentétesen játszott a két együttes, hiszen míg a vendégek 64%-kal dobtak mezőnyből, addig a Chicago legjobbjai szenvedtek. Carlos Boozer például 13 percen keresztül tüzelt eredménytelenül az ellenfél gyűrűjére, míg Luol Deng 14 pályán töltött perc alatt csak két pontot könyvelhetett el. Ezzel szemben a másik oldalon Jrue Holidaynél és Lou Williamsnél is kiszakadt a zsák, előbbi 26, utóbbi pedig 20 egységet termelt. Ha mindez nem lenne elég, akkor a Bulls 38-32-re elveszítette a lepattanópárbajt, ráadásul a festékben szerzett pontok tekintetében is jócskán alulmaradtak, itt 52-32 lett az eredmény a Sixers javára.

Ilyen előzmények mellett a 76ers maximális önbizalommal térhetett vissza Philadelphiába, ahol a várakozások ellenére a Chicago mégis majdnem meglepte a hazai együttest. A vendégek ugyanis már 14 ponttal is vezettek a Sixers otthonában, ám a záró játékrészben Joakim Noah is megsérült, így a Bulls teljesen alulméretezetté vált a Philly magasai ellen, amely azt eredményezte, hogy Boozeréknek esélyük sem volt a végjátékban, ahol végül 79-74 arányban véreztek el. A vendégek egyébként tényleg mindent megtettek a siker érdekében, Boozer például 18 pontot és 10 lepattanót szerzett, Richard Hamilton 17, Joakim Noah és John Lucas pedig 12 egységnél állt meg. Ennek ellenére a Sixersnek volt egy ásza, akit úgy hívtak, hogy Spencer Hawes. Az idény elején kiváló formában pattogtató center ugyanis hosszú idő után ismét extrát tudott nyújtani és 21 ponttal járult hozzá csapata sikeréhez.

A negyedik meccsen már Noah sem volt bevethető, így a Bullstól itt már a tisztes helytállás is bravúrt jelentett volna, amelyet végül meg is tettek Boozerék, akik csak 89-82 arányban kaptak ki. A Sixers csakúgy, mint a harmadik meccs záró negyedében, ezúttal is élni tudott a magasságbeli fölényével, Spencer Hawes ugyanis ezen az összecsapáson 21 egységet termelt, ám a döntés így is az utolsó játékrészre maradt, amelyet 6 ponttal nyert a Philly.

A nagyrészt már megsemmisített Chicago az ötödik meccset hazai pályán végül ismét hozni tudta, méghozzá 77-69-re, ám őszintén szólva a Sixers számára nem ez volt az az összecsapás, amelyik valóban életbevágóan fontos lett volna. A meccset végül a második negyed döntötte el, ahol a Philaldelphiát kisebbfajta rövidzárlat érte, ugyanis ezt a játékrészt 18-10-re nyerték Hamiltonék. Luol Deng egyébként ezen a mérkőzésen tudta először hozni a valódi önmagát, a csatár ugyanis ezen, a csapat szempontjából rendkívül fontos meccsen 24 pontot termelt. Carlos Boozer ismét nagyot játszott, 19 ponttal és 13 lepattanóval zárt, ám a Bulls magasai számára ismét tarthatatlannak bizonyult Spencer Hawes, aki 11 egység mellett 14 lepattanót tudott begyűjteni.

Nem lehet azt mondani, hogy a Chicago ne tett volna meg mindent a siker érdekében, ugyanis a hatodik meccset csak 79-78-ra bukták el, ráadásul úgy, hogy 13 másodperccel a vége előtt még három pontos előnyben volt a Bulls. Ezt követően azonban Young ziccerével szépített a Sixers, majd a Chicago török centere, Ömer Asik (negatív) momentumai következtek: hét másodperc volt hátra a meccsből, amikor a játékos két büntetőt is elrontott, majd bő két szekundummal a végső dudaszó előtt Andre Iguodalával szemben szabálytalankodott a török, aki mindkét büntetőjét értékesítette, így kiejtette az alapszakasz-elsőt.

Ha a párharc teljes egészét nézzük, akkor természetesen Rose és Noah sérülése kulcsszerepet játszott a Bulls kudarcában, ám véleményünk szerint akár ezt is elbírhatta volna a csapat, legalábbis az első körben biztosan. Luol Deng két meccs kivételével egyenesen pocsékul játszott, az ő „hiányát” pedig már abszolút nem tudta elviselni az együttes. Amíg a Bullsnál a negatív teljesítményekről beszélhetünk, addig a Sixerst olyan pozitív impulzusok érték, mint Spencer Hawes, aki egészen parádésan használta ki Noah sérülését, de összességében kijelenthető, hogy csapatként jobb volt a Philly, mivel mindig akadt valaki, aki a hátán tudta vinni a többieket. Az első gondolathoz visszatérve az eredmények, valamint a játék képe alapján tényleg elég lett volna egy jó Luol Deng a Bullsnak a továbbjutáshoz…

A többi párharcról…

A Boston és az Atlanta gyakorlatilag minden szempontból hozta az elvárásokat, ugyanis rendkívül alacsony összpontszámú meccseken csépelték egymást a felek. A párharcból nehéz kiemelni egyértelmű kulcsfigurát, Rajon Rondo tripla-duplákkal, Paul Pierce, valamint Kevin Garnett pedig rengeteg ponttal járult hozzá a Boston 4-2-es sikeréhez.

A Miami Heat gyakorlatilag úgy játszott a New Yorkkal, mint macska az egérrel. LeBron Jamesék ugyanis 4-1 arányban végezték ki a Knickst, úgy, hogy Anthonyéknak egy percig sem volt esélyük. A párharc hőse egyértelműen James volt, aki kiválóan játszott támadásban, hátul pedig az ellenfél legnagyobb fegyverét, Carmelo Anthonyt semlegesítette.

Az Indiana Pacers ugyan kissé megilletődve kezdte a rájátszást, hiszen mindjárt az első meccset elbukták a Magic ellen, ezt követően azonban sorozatban négyet nyertek Grangerék, így a várakozásoknak megfelelően simán, 4-1 arányban ütötték ki a Howard nélkül felálló Orlandót.

Nyugaton elsőként a San Antonio jutott tovább, akik talán túlságosan is simán verték a Utah Jazzt, hiszen Parkerék 4-0-s összesítéssel kerültek a következő körbe. A Spurs gyakorlatilag bebizonyította ebben a párharcban, hogy a keret mélysége olyan variációs lehetőségeket biztosít Gregg Popovich számára, hogy valóban bajnokesélyesként kell számolnunk a csapattal.

Az Oklahoma City és a Dallas Mavericks párharcával már korábban foglalkoztunk, de nem árt megismételni, hogy Kevin Duranték két nehéz győzelmet követően kétszer simán nyertek, így kisöpörték a címvédőt.

Nyugaton két párharc is hét felvonásosra sikerült, a Denver Nuggets 3-1-es hátrányból ugyan egyenlíteni tudott, ám az igazi bravúr nem sikerült, hiszen a döntő meccsen elvérzett a coloradói gárda. A hét mérkőzés során a legnagyobb csalódást Danilo Gallinari okozta, aki abszolút nem találta az ellenszerét a Lakers védelmének, így akár azt is meglepetésként kezelhetjük, hogy egyáltalán idáig eljutott a Nuggets.

Az első kör meglepetését nyugaton a Los Angeles Clippers okozta, akik 3-1 előnyt követően visszaengedték a párharcba a Memphist, ám a Grizzlies hazai pályán nem tudta befejezni a sorozatot, így a Clippersnek mindenki köszönetet mondhat, hogy kiütötték azt a csapatot, akivel senki sem találkozott volna szívesen.

A hét játékosa: LeBron James (Miami Heat)

James kiváló játékát nem lehet elégszer kiemelni, így neki adjuk a hét legjobbjának járó címet. A New York elleni párharc során a pálya mindkét végén csapata legjobbjának bizonyult, ráadásul az Indiana elleni első meccsen is óriási szerepe volt a Heat sikerében, hiszen 32 pontot, 15 lepattanót és 5 gólpasszt jegyezhetett.

A hét mérkőzése: 2012.05.10. Philadelphia 76ers-Chicago Bulls 79-78

A Philadelphia 76ers együttese csütörtökön sorsdöntő mérkőzésen fogadta az ezer sebből vérző Chicagót, és egy igazán izgalmas végjátékban végül a Sixers kicsikarta a továbbjutást. Íme, a mérkőzés összefoglalója.