Phoenix Coyotes – Los Angeles Kings

Előzmények

Még a szezon, de nyugodtan mondható, hogy a playoff előtt sem mert volna senki se fogadni arra, hogy majd ez a két csapat fogja játszani a nyugati főcsoportdöntőt. Bár a Los Angeles Kings a kerete alapján nagy esélyesnek tűnt az idei nagy dobbantásra, az évközi teljesítménye egyáltalán nem volt meggyőző, míg a Phoenix továbbra is az esélyesek radarján kívülre esett a sivatagban.

Mindkét gárda azonban nagyot szólt az első két körben, és jutalmuk az lett, hogy a főcsoportdöntőben dönthetik el, hogy ki lesz idén a nyugati konferencia bajnoka. A Los Angeles Kings az első körben a Vancouvert búcsúztatta öt mérkőzésen, majd a következőben a második helyezett St. Louis kiütése sem jelentett gondot a hirtelen potenciáljukhoz hűen játszó Királyoknak, akik kisöpörték az alapszakasz egyik legkellemesebb meglepetését.

A Coyotes sem favoritként kezdte meg a playoffot. Bár a pályaelőnyt birtokolta, sok külföldi szakportál az ő sima kiesésüket jósolta a Chicago ellen, de a Prérifarkasok mégis továbbjutottak a védők és Mike Smith kapus remeklésének, és a hosszabbításban aratott győzelmeiknek hála. A Nashville ellen már mi sem predesztináltunk nekik gyümölcsöző jövőt, de a Coyotes bebizonyította, hogy nem Fortuna állt melléjük a Blackhawks ellen, hanem idén valóban erős ez a csapat, és öt meccs után már ki is alakult a főcsoportdöntő párosítása.

A Phoenixnek a jogelőd Winnipeg Jetst is figyelembe véve története során először teszi tiszteletét a rájátszás harmadik körében, míg a Kingsnek ez lesz 1993 után első jelenléte itt. Akkor még a Királyokat Wayne Gretzky repítette a nagydöntőbe, de a sportág legendája a Phoenixszel is kapcsolatba hozható, hiszen a lockoutot követő első négy évben a Coyotes fiataljai az ő kezei alatt edződtek.

Csoportriválisok lévén a két együttes hatszor találkozott egymással az alapszakaszban, és a Kings került ki több ponttal az összecsapásokból – 3-1-2-es mérleggel abszolválták a találkozókat, míg a Phoenix erejéből 3-2-1-re tellett. Ezelőtt rájátszásban még sohasem kerültek össze egymással.

Utoljára az Edmonton volt nyolcadik helyen kiemelt, mely ilyen sokáig jutott. 2006-ban az Oilers egészen a nagydöntőig menetelt, míg harmadik helyezett 2000-ben játszott legutoljára főcsoportdöntőt. Akkor a Colorado elbukott a címvédő Dallas Stars ellen, azonban az 1997-es, illetve 1998-as szezonban a Detroit kétszer is harmadik helyen kiemeltként nyert Stanley-kupát. Nyolcadik helyezett az NHL történetében még sohasem nyert Stanley-kupát.

Elemzés

Ha felállítanánk egy tükröt az egyik csapat elé, akkor nagyjából a másikat kapnánk meg. Rendkívül sok hasonlóság figyelhető meg a két együttes eddigi játékában, teljesítményében. A Kings és a Coyotes alapkövét is a kapusok alkotják: Jonathan Quick és Mike Smith az idei playoff legjobban teljesítő kapusai közé tartoznak – kapott gólátlagban csak Henrik Lundqvist tud befurakodni közéjük, egyébként a többi kapusstatisztikát vezetik.

A ketrecőrzők mellett a két védelem is fenomenálisan teljesít eddig. A Kingsnél úgy lubickolnak a bekkek, hogy a cserestop előtt továbbadtak Jack Johnsonon, aki Drew Doughty mellett a Királyok legmagasabban jegyzett védője volt. Hiányát nem igazán érezte meg eddig a Kings, hiszen az orosz ifjú titán, Slava Vojnov tökéletes, sőt, védekezésben még jobb helyettesítője is lett az amerikainak. A Phoenixnél is van egy bekk, akit a liga elitjei között tartanak számon: Keith Yandle. A legfőbb oka a Coyotes menetelésének azonban az, hogy a többi védő felnőtt Yandle-höz, kezdve Rostislav Kleslával, akit világ életében egy defenzív felfogású hátvédként jellemeztek, ennek ellenére Yandle-lel karöltve holtversenyben a másodikak a házi pontlistán hét egységgel.

A csapatok első két sorában is párhuzam található, hiszen mindkettő kitűnően teljesített idáig. A Kingsnél Dustin Brown igazi csapategyéniséggé nőtte ki magát, és magával húzza az első sort, míg a másodikban az ex-Flyers tandem, Mike Richards és Jeff Carter brillíroznak. Ez egy olyan mélységű keretet mutat, melyet sokan irigyelnek az NHL-ben. Talán egyedül a Phoenix nem, hiszen az ő első két triumvirátusokat sem érheti panasz. Barry Trotz, a Predators vezetőedzője ki is emelte a kiesést követően, hogy a Coyotes top hatja egyszerűen lepipálta az ő legjobb két sorát. Dave Tippett, a sivatagiak mestere bátran használja Martin Hanzalék sorát az ellenfél semlegesítésére, míg Antoine Vermette a columbusi szenvedések után magára talált Arizonában, és eddig a legeredményesebb játékosa a Prérifarkasoknak.

Még a speciális egységekben is szinte megegyeznek a két csapat mutatói. A bent maradt együttesek közül a Phoenixnek és a Kingsnek a legjobb az emberhátrányos mutatója 89.5%-kal, illetve 92.1%-kal. Az emberelőnyös kihasználtságban már némi differencia mutatkozik: a Kings csupán az emberfórjainak 8.5%-át váltotta gólra, és ha folytatja ezt a teljesítményt a sikeressége mellett, akkor újradefiniálja a jól működő emberelőny fontosságát az NHL rájátszásában. A Phoenix 16.1%-os hatékonysággal lődözi a gólokat, amikor az ellenfél létszáma megcsappan a pályán.

Kulcsfigurák

Előreláthatólag Smith és Quick sem fog jelentős formahanyatláson átesni. A kulcs így hát a mezőnyjátékosokban fog rejleni, hogy ki lesz képes döntő pillanatokban feliratkozni a góllövő listára. Dustin Brown ha képes lesz tovább folytatni az eddig Conn Smythe trófea gyanús játékát, akkor abból a csapattársak is profitálhatnak, és egyben tovább öregbíti hírnevét a Kings drukkerek körében.

A Coyotesnál Martin Hanzalnak és sorának még egy szintet feljebb kell lépnie a továbbjutás érdekében. Nem lesz elég semlegesíteni a Kings top két sorának valamelyikét, eközben gólokat is kell szállítaniuk, hiszen valószínűleg Vermette-re rászállnak majd a Királyok semlegesítői.

Hathárom tipp:

Ez már valóban az a széria lesz, ahol akár már az első gól is eldöntheti a találkozók többségét. A klasszikus értelemben vett kapusviadal mellett a veteránok és ifjak csatájaként is jellemezhető ez a párharc, hiszen a Phoenixnél több olyan játékos is található, akinek valószínűleg ez lesz az utolsó nekifutása a Stanley-kupának. A nagy kérdés, hogy van-e bennük még elég szufla a hátralévő két körre? Szerintünk nincs. A Kings Quick és az első két sor vezérletével megismétli a történelmet, és öt meccs után 1993-hoz hasonlóan bejátssza magát a nagydöntőbe.

New York Rangers – New Jersey Devils

Előzmények

Aki esetleg az elmúlt tizennyolc évet hibernációban töltötte, most valószínűleg azt hinné, hogy még mindig 1994-et írnak, elvégre a New Jersey és a New York Rangers játsszák ismét a keleti főcsoport döntőjét. Igaz majd két évtized telt el az emlékezetes párharcuk óta, de minden jel arra mutat, hogy ismét egy legendásnak ígérkező szériának lehetnek szemtanúi az NHL szerelmesei.

A New York Rangers a keleti főcsoport élén végzett az alapszakaszban, és a Vancouver kiesésének hála már az első kör után bizonyossá vált, hogy a playoff hátralévő részében végig pályaelőnyt fognak élvezni. Szükség is volt erre a rájátszás első két felvonásában, hiszen mindkettő kör hetedik meccsig húzódott el, és a Rangers folytatta dominanciáját a hazai pályán játszott hetedik meccseken: 5-0-ra javultak a Parkőrök az Ottawa és a Washington kiejtésével.

A Devils jelenléte a főcsoportdöntőben sok szemöldököt felvonhat maga után, főleg a Florida elleni főcsoport-negyeddöntő döcögős volta után, azonban a Philadelphia ellen olyan meggyőző játékkal jutottak tovább, ami a régi Ördögöket idézte fel a szurkolóik szemében. A Devils 2003-ban járt utoljára főcsoportdöntőben, és ez lesz történetük során a hetedik alkalom, hogy idáig eljutottak. Az utóbbi négyet mind megnyerték, és egyedül csak a Colorado ellen buktak eddig nagydöntőt az Ördögök 2001-ben. Utoljára pont 1994-ben, a New York Rangersszel szemben maradtak alul hét mérkőzésen a Stanley-kupa döntő küszöbén.

A két csapat jól ismeri egymást az alapszakaszból és a rájátszásból egyaránt. Idén hatszor ütköztek meg egymással, és mindkét csapat tudott győzni a másik otthonában egyszer, így 3-3-as mérleggel zárták a szezonbeli meccseket. Történetük során ez lesz a hatodik playoff párharc a két együttes között. A Devils csupán egyszer, 2006-ban volt képes továbbjutni a közeli riválisa ellen, a másik négy szériát a Rangers nyerte.

A Rangers 1997-ben jutott el idáig utoljára, azelőtt pedig 1994-ben ugyebár a Devilst kiütve jutottak a Stanley-kupa döntőbe, ahol hét mérkőzésen diadalmaskodtak a Vancouver Canucks felett. A Devils 2003-ban tette legutóbb tiszteletét a nagydöntőben, abban az évben a főcsoportdöntőben hét meccsen nyertek az Ottawa Senators ellen, majd a Stanley-kupát az Anaheim Mighty Ducks elől orrozták el, szintén hét találkozó után.

Elemzés

A Rangers bár elég nehézkesen jutott el idáig, hű maradt az alapszakaszban mutatott játékához, és már csak a pályaelőny miatt is favoritként vág neki a Rangers-Devils párharcok hatodik felvonásának. A Parkőrök védői igazi iparos munkát végeznek meccsről meccsre, a Ryan McDonagh-Dan Girardi-Marc Staal hármas az egész NHL rájátszást vezetik játékidőben, köszönhetően a több hosszabbításba torkolló mérkőzésnek az első két körből. Emellett vezetik a ligát blokkolt lövések tekintetében is, és ha el is jut a lövés a kapuig, akkor Henrik Lundqviston is át kell gyömöszölnie a pakkot az ellenfélnek, ami szintén nem egyszerű feladat. A svéd kapus semmit sem vesztett alapszakaszban nyújtott formájából, 1.68-as kapott gólátlaga a második legjobb, míg a 93.7%-os védési hatékonyságával a nyugati kapusok mögött a harmadik pozíciót foglalja el.

Szükség is van a kiváló védelemre és kapusteljesítményre, hiszen góllövésben nem csillognak úgy a Parkőrök. Az idei rájátszás során csupán egyszer lőttek háromnál több találatot, de ennek ellenére eddig a szoros mérkőzések döntő többségéből ők kerültek ki győztesen. Brad Richards a playoffban megmutatta, hogy miért is érdemelte ki azt a busás fizetést, amivel a Rangers megkínálta őt tavaly nyáron, és idáig a legeredményesebb Rangers játékos.

Kissé furcsa, hogy a versenyben maradt csapatok közül pont a New Jersey képviseli az offenzív hokit, de mégis így van. A Devils kereken három gólt lő átlagban a playoffban (ezt elmondhatja magáról a Los Angeles is), azonban ez jóval magasabb lenne, ha Ilja Brizgalov nem véd úgy, ahogy a második körben. A Devils két szupersztárját, Ilja Kovalcsukot és Zach Parisét külön választották a Flyers elleni szériában, és Peter DeBoer húzása bejött, hiszen két gólveszélyes sort sikerült így összeraknia, míg a másik kettő sem csak a játékidő ölésére koncentrál.

Martin Brodeur már betöltötte a negyvenet, de még mindig ott van a liga legjobbjai között, még ha a mutatói jóval le vannak maradva a Jonathan Quick-Mike Smith-Lundqvist által produkált számok mögött. Azonban egy valamiben mégis előnyt élvez, ez pedig a tapasztalat: Brodeur három Stanley-kupával büszkélkedhet, négyszer járt nagydöntőben, és az aktív kapusok között messze neki van a legtöbb playoff-győzelme és shutoutja.

A Devils emberhátránya végigszenvedte az első kört a Panthers ellen, de a folytatásban már rátért arra az ösvényre, mellyel csúcsot döntöttek az Ördögök a szezon végén. A Flyers labilis kapushelyzetét és védekezését kihasználva az emberelőnyös kihasználásukon is képesek voltak javítani. A New York Rangersnek sem kell szégyenkeznie a speciális egységek mutatói miatt – igaz az övék sem lenyűgöző, de mind az emberelőny, mind az emberhátrány megmutatta, hogy számítani lehet rájuk a sorsdöntő pillanatokban – mint az történt is a Capitals elleni ötödik mérkőzésen, ahol két emberelőnyös találattal diadalmaskodtak.

A nagy kérdés az lesz, hogy a Rangers játékosai mennyire lesznek fáradtak a két megerőltető kör után. A Devils már kedd óta pihen, és majdnem egy hét eltelik, mire újra pályára lépnek a Madison Square Garden jegén magyar idő szerint kedd hajnalban. A Rangersnek ezzel szemben két napja van a regenerálódásra, ami pedig az említett hátvéd triónak elkélne, hiszen eléggé megerőltető tempót diktálnak eddig. De ahogy a Devils is megmutatta a Flyers ellen, a hosszú pihenő ugyanúgy lehet hátrány, mint előny.

Kulcsfigurák

Marian Gaborik a Washington ellen már egyszer-egyszer megcsillogtatta a tudását, és fontos találatokkal juttatta tovább csapatát a főcsoportdöntőbe. Itt viszont még ennél is több kell majd tőle, hiszen ha a Devils kiiktatja Brad Richards játékát, akkor csak benne van meg az a képesség, hogy egy mozdulattal mérkőzéseket döntsön el.

A Devilst Travis Zajac, Kovalcsuk és Parisé triumvirátusa viszi a hátán, miközben Patrik Elias, a csapat történetének legeredményesebb játékosa eddig igen csak haloványan muzsikál a playoffban. A Rangers ellen ismét felvillanthatja azt az énjét, amivel belopta magát a Devils szurkolók szívébe, elvégre az alapszakaszban ő szerezte a legtöbb pontot, amikor a hudsoni riválisokkal küzdöttek.

Hathárom tipp:

A playoff kezdete előtt még sima Rangers továbbjutást tippeltünk volna. Ez az elképzelésünk az első kört követően sem változott meg, még ha mindkét gárda is nyögvenyelősen ment tovább. A főcsoport-elődöntőkben látottak alapján alaposan megváltozott a véleményünk: a Devils agresszív letámadására Peter Laviolette sem talált ellenszert öt mérkőzés alatt, most pedig egy másik harcedzett vezetőedzőn, John Tortorellán lesz a sor, hogy valamit kiötöljön ellene. Menni fog ez egy kifáradt kerettel? Meglátásunk szerint nem. Devils sikerre tennénk meg pénzünket, méghozzá hat meccsen.