St. Louis Blues – Los Angeles Kings
Mit tippeltünk?
Egy szoros párharcot, amin a pályaelőnyt élvező St. Louis Blues továbbjut hét mérkőzésen.
Ehhez képest…
Sokan befürödtek idén a nyugati rájátszás végkimenetelének megtippelésével, és mi is ezt a tábort gyarapítottuk. A széria szoros sem volt, és ezen felül még csak nem is a Blues jutott tovább, hanem a Kings, méghozzá söpréssel, négy meccsen.
Brian Elliott a második körben már nem tudott megbirkózni a feladatkörével, miszerint elsőszámú kapusként vigye hátán a csapatot. A Blues szurkolók sok gólt az ő számlájára írtak, és kiemelték, hogy Elliott mennyire instabil, amikor Jaroslav Halak nem áll a gárda rendelkezésére. A Zenészek szlovák portása még a Sharks elleni párharc elején sérült meg, és a második kör elején kiderült, hogy a főcsoport-elődöntők egészét is kénytelen lesz kihagyni, aztán végül már nem is volt hova visszatérnie a sérüléséből.
De természetesen nem csak Elliotton múlt a korai búcsú. A Bluesnak nehezére esett feltörnie a Kings védelmét, és a hatodik védőként szuperáló Jonathan Quicket, aki eddig nagy eséllyel pályázik a playoff-MVP címre, hiszen Elliott-tal ellentétben ő nem felejtett el védeni a folytatásra. A Királyok kapusa a versenyben maradt kapusok közül a legjobb kapott gólátlaggal és védési hatékonysággal is büszkélkedhet, és oroszlánrészt vállalt abban, hogy a Blues támadósorainak hatékonysága meccsenként 1-2 gólos teljesítményre zsugorodott vissza.
A másik MVP gyanús játékos Dustin Brown, a Kings csapatkapitánya, akinek játékát látván már mindenki messzi emlékként idézi fel, hogy a cserestop környékén még felmerült a neve a Kingsből távozók listáján. Brown tipikus csapatkapitányi mentalitással, példát statuálva vezeti eddig a Los Angeles-ieket győzelemről győzelemre, és amellett, hogy termeli a pontokat (kilenc mérkőzésen tizenegyet) védekezésben is kiveszi részét. A Los Angeles játékosai sziporkáznak öt az öt elleni játék során, Brown +9-cel a kategória élén tanyázik, de nincs sokkal lemaradva Anze Kopitar (+8), Drew Doughty, illetve a hirtelen szerződése minden centjét megérő Dustin Penner (+7 mindkettőnek).
Igazán azonban csak Mike Richards és Jeff Carter nevethetnek, hiszen míg ők még mindig játékban vannak a Kingsszel, addig egykori kenyéradójuk, a Philadelphia Flyers már csak jövőre szövögethet nagy álmokat, miután öt meccsen búcsúztak a csoportrivális Devils ellen.
A Kings először játszik főcsoportdöntőt 1993 óta, amikor is még a csapatot a legendás Wayne Gretzky repítette nagydöntőbe, ahol végül simán kikaptak a Montrealtól.
Phoenix Coyotes – Nashville Predators
Mit tippeltünk?
Úgy véltük, hogy a Nashville meggyőző továbbjutása a Detroit ellen nem a véletlen műve volt, ezért hatmeccses Predators sikert jósoltunk.
Ehhez képest…
A Predators átvette a Detroit Red Wings szerepét az előző körből, és a csapaton belüli viszályokkal körítve öt meccs alatt már vonulhattak is a golfpályára. Pekka Rinne, a Nashville kapusa, aki a Detroit ellen sziporkázott, az első két meccsen csúnyábbik arcát mutatta a drukkereknek, és utána hiába kapta össze magát, a góllövés feladatát nem végezhette el szintén ő.
David Poile, a Predators menedzsere sokat kockáztatott év közben, hiszen tisztában volt vele, hogy idén dobbanthat még egy nagyot a csapattal. Elvégre Ryan Suter lejáró szerződéssel bírt, és a híresztelések – no meg a szorongató fizetési sapka – azt vetíti előre, hogy utolsó idényét húzta le Shea Weber bekkpárjaként, és a Nashville csapatkapitánya egy év múlva követheti őt a szabadügynök-piacra. Poile feláldozott számos fontos elemet a jövőből, hogy idén egy ütőképes alakulatot verbuváljon össze, de ami a főcsoport-elődöntőkben működött, az a Phoenix ellen már csődöt mondott.
Kifejezetten rosszul kezelték Andrej Kosztyicin és Alexander Ragyulov esetét. Miután a két játékos megszegte a csapat kijárási tilalmát, Barry Trotz eltiltotta őket a párharc harmadik meccséről, amit a Ragadozók megnyertek 1-0-ra. Trotz talán túlzottan is elbízta magát, és a következő találkozóra sem rakta be a két gólvágót a keretbe, és másodszor már nem volt akkora szerencséjük, hogy ismét győzelmet ünnepelhessenek. Az ötödik összecsapáson már játszottak mindketten, de Mike Smith megoldhatatlan rejtély maradt a Predators számára.
Trotz a párharc után a Phoenix első két sorába varrta a kiesést, miszerint sokkal jobban teljesítettek a Prérifarkasok top sorai, mint a sajátjai. Martin Hanzal tökéletes munkát végzett a Predators csatárainak semlegesítésében, míg Antoine Vermette, aki kifejezetten gyenge alapszakaszt produkált Columbusban, és egy csere keretében került a sivatagba, úgy tűnik, hogy vezéregyéniséggé nőtte ki magát Phoenixben. Tizenegy találkozón összeszedett kilenc pontja a legtöbb a Prérifarkasok közül, de a továbbjutás alapjai a hátsó alakzatokban és természetesen a kapuban rejlettek. A védők nem csak védekezési feladataikat végzik el több mint kiválóan, hanem támadásból is kiveszik részüket, és Keith Yandle, valamint Rostislav Klesla is holtversenyben második a házi pontlistán hét-hét ponttal.
Ami a Kingsnél Jonathan Quick, az a Phoenixnél Mike Smith. Smith újabb fantasztikus kört produkált, és tizenegy mérkőzés után 1.77-es kapott gólátlaggal, valamint 94.8%-os védési hatékonysággal büszkélkedhet – utóbbi kategóriában csak Quick szárnyalja túl eddig, egytized százalékkal.
Konklúzió
A szezon nagy részében úgy tűnt, hogy az idei év a központi csoport csapatainak küzdelmeiről fog szólni, nemcsak az alapszakaszban, hanem a rájátszásban egyaránt. A Phoenix és a Los Angeles is nem túl konzisztens játékkal biztosította be helyét a playoffban, de erre már szinte senki sem emlékezik, hiszen mindkét együttes a lehető legjobbkor lendült csúcsformába.
Sok a hasonlóság a Kings és a Coyotes között: a már emlegetett két kapus, Quick és Smith domináns teljesítménye, a védők kifogástalan játéka a pálya mindkét részében, valamint az első két sor. Roppant érdekes lesz, hogy ez a két hasonló stílus, játék mihez kezd majd egymással a főcsoportdöntőben – ami a Coyotesnak az első lesz, és a Kings is tizenkilenc év után teszi tiszteletét ott.
Ami a nyugati rájátszás eddigi fejleményeit illeti, felmerül a kérdés, hogy mennyire érdemes hajtani az alapszakasz egészében. A központi csoport négy 100 pontos csapatot adott, de két kör alatt mindannyiuk elbúcsúzott. Fáradtság, sérülések, koncentrációhiány – sok mindenre lehet fogni a kiesésüket, de mindenképpen lehet abban valami, hogy az őrült tempó miatt egymás erejét őrölték fel az alapszakasz hat és fél hónapja alatt.
Valamint az is jól látszik, hogy bár el kellett telnie hozzá hosszú éveknek, de ismét a defenzív felfogású hoki a nyerő, aminek alapja egy magabiztos kapus, aki a mérkőzés fontos pillanataiban be tudja mutatni azokat a védéseket, melyekkel tőrt tud döfni az ellenfél reményekkel teli szívébe. Ennek köszönhetően nyugaton egy ízig-vérig kapusviadalnak lehetnek majd tanúi a nézők, ahol nem a gólok, hanem a védések kerülnek majd reflektorfénybe.
Ami a tippjeinket illeti: egy továbbjutót sem találtunk el, úgyhogy az első kör sikeressége után alaposan romlott a statisztikánk.