NHL

Folytatódik-e a nyugati tündérmese?

  • Molnár Dávid

Alig értek véget a keleti főcsoport negyeddöntői, az észak-amerikai profi jégkorongbajnokság (NHL) rájátszása folytatódik is tovább. Magyar idő szerint szombat hajnalban a Phoenix és a Nashville mérkőzésével kezdetét veszi a második kör. Először a két nyugati párharcot vesszük szemügyre, és igyekszünk folytatni jó tendenciánkat a szériák győzteseinek megtippelésében.

St. Louis Blues – Los Angeles Kings

Előzmények

A playoff kezdete előtt kevesen mertek volna fogadni arra, hogy a második körben a Blues a Kingsszel fog mérkőzni, azonban a Királyok szépen elaltatták a kritikusokat és a Vancouver játékosait az alapszakaszban nyújtott játékukkal, és magabiztosan léptek túl a tavalyi nyugati bajnokon. A Blues is vette a kötelező akadályt, még ha az első találkozó után úgy is tűnt, hogy ez nem lesz egyszerű, de végül mégis az lett: a Jaroslav Halakot pótló Brian Elliott hozta a szezonban mutatott formáját, és a Sharks csatárok nem igazán tudtak remekelni a reneszánszát élő portás ellen.

A két együttes az NHL rájátszásainak történetében már kétszer találkozott egymással, 1998-ban és 1969-ben is ugyanúgy végződött a párharc kimenetele: Blues söpréssel. A Blues utoljára 2002-ben játszott konferencia-elődöntőt, míg a Kings 2001-ben. Főcsoportdöntőben 2001-ben mérettette meg magát utoljára a Blues a Colorado ellen (kikaptak), míg a Kings jó régen, 1993-ban jutott el a nyugati bajnoki cím küszöbéig, amit végül el is hódított, és végül csak a Stanley-kupa döntőben maradtak alul a Wayne Gretzky által fémjelzett Királyok a Montreallal szemben.

Az alapszakasz-mérleg ezzel szemben a Kingsnek kedvez, mivel a négy találkozó közül hármat megnyertek és egyszer vesztettek csak rendes játékidőben.

Szezonbeli egymás elleni eredmények
2011.10.18. Los Angeles Kings - St. Louis Blues 5-0
2011.11.22. St. Louis Blues - Los Angeles Kings 2-3
2012.03.02. St. Louis Blues - Los Angeles Kings 1-0
2012.03.22. Los Angeles Kings - St. Louis Blues 1-0 szétlövésekkel

Elemzés

Idén szinte biztosra vehető, hogy a Blues nem fog négy meccsen túljutni a Kingsen, mint azt tette a két csapat legutóbbi playoff-párharcaiban. A Királyok nem a véletlennek köszönhetik, hogy két év után először sikerült a második körbe verekedniük magukat. Jonathan Quick magabiztosságán nem esett csorba a Vancouver elleni párharc során, sőt, Quick talán élete formájában játszik, amiből valószínűleg nem fog kiesni egyik pillanatról a másikra.

Quick már az alapszakaszban is stabil pont volt a Kings gépezetében, de ami nagy kérdőjel volt a Los Angeles-ieknél, az a csatársorok termékenysége. Bár nevesebbnél nevesebb játékosokat tudnak felsorolni a Kingsnél támadófronton, szégyenszemre mégis a legkevesebb gólt lőtték a playoff-résztvevő csapatok közül, és a ligában is másodikak voltak hátulról eme tekintetben, csak a Minnesota Wildot előzték meg.

Ehhez képest a playoffban úgy tűnik, hogy felébredtek a csatárok, és bár továbbra sem olyan elsöprően és könnyedén nyerik a találkozókat, mint mondjuk a Philadelphia tette a gólzáporos mérkőzésein, azért a javulás tisztán látható. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy amíg Quick hozza ezt a formát, addig a Kingsnek elegendő a két-három lőtt találatra törekednie, az is győzelmet érhet. A Királyok jóval előrébb végeztek volna az alapszakaszban, ha ezt a minimális gólmennyiséget sikerült volna összehozniuk meccsről meccsre.

A St. Louist sem kell félteni kapusfronton, hiszen Brian Elliott helytállt Jaroslav Halak távollétében, így nem kellett túlaggódnia magát Ken Hitchcocknak, a Blues mesterének. Úgy tűnik, hogy a fiatalok és veteránok ama aranyközépútja, amit Doug Armstrong belőtt az elmúlt évek csapatépítése folyamán, meghozta a gyümölcsét, hiszen az első kör alapján a fiatal Patrik Berglund és a veterán Andy McDonald voltak a gárda húzóemberei a mezőnyjátékosok közül.

Kulcsfigurák

A Blues keretét mélyebbnek érezzük a Vancouverénél, bár ez egyelőre nem nyilvánult meg pontok tekintetében. Ahhoz, hogy ne járjanak a kanadaiakhoz hasonlóképp pórul, a csapatkapitánynak, David Backesnek, és T.J. Oshie-nak is össze kell kapnia magát, hogy megadják a Bluesnak a kellő löketet a második és a harmadik sorokból.

Dustin Brown neve felmerült pletykákban Jeff Carter érkezése után, de mindig sikerül elhallgattatnia a kritikusait és az effajta híreszteléseket. A Kings csapatkapitánya két emberhátrányos gólt is lőtt a második meccsen, beállítva ezzel az NHL-es playoff csúcsot, és a Kings legponterősebb játékosának bizonyult öt meccsen öt pontjával. A csapatkapitányok tettei ihletet ébreszthetnek a többiekben, és eddig Brown a legjobb módját választotta annak, hogy kellőképpen motiválja a társait.

Hathárom tipp:

Nagyon szoros párharc lesz, hiszen mindkét csapat leginkább az erős védelemre helyezi a hangsúlyt, és mindkettő rendelkezik egy fantasztikus kapussal. Nem lesznek olyan gólzáporos meccsek, mint a Philadelphia és a Pittsburgh összecsapásain, de ettől még nem lesz izgalmaktól mentes. A pályaelőny nagymértékben befolyásolni fogja a párharcot, és éppen ezért érezzük azt, hogy a Blues fog továbbjutni a hetedik meccs után.

Phoenix Coyotes – Nashville Predators

Előzmények

Csakúgy, mint az előző két csapat, a Phoenix és a Nashville sikerének a magját is a kapusok adják. Mike Smith, valamint Pekka Rinne is elképesztő formában védett az első körben, és ez a teljesítmény átöröklődött a mezőnyjátékosokra, akik éppen elegendő góllal hálálták meg a portások munkásságát.

Ez lesz a két együttes első összecsapása a rájátszásban, ami nem túl meglepő, hiszen az elmúlt tizenkét évben – a Nashville indulása óta – egyik gárda sem számított stabil playoff-résztvevőnek a közelmúlttól eltekintve. A Predators megismételte a tavalyi sikersztorit, és ismét túljutott az első körön, míg a Phoenix először hajtotta végre ezt Coyotes néven, de ha a jogelőd eredményességét is figyelembe vesszük, utoljára 1987-ben örülhetett a Winnipeg Jets továbbjutásnak.

Egyik csapat sem tudott a másik felé kerekedni az alapszakaszban, a Nashville 2-2-vel, míg a Phoenix 2-1-1-gyel zárta a szezonbeli mérkőzéseket. Rinne védett Nashville-i részről mind a négy találkozón, és 91.9%-kal őrizte a kapuját, míg Mike Smith csupán egy alkalommal kapott lehetőséget, amikor is hosszabbításban elbukott a csapata.

Szezonbeli egymás elleni eredmények
2011.10.13. Nashville Predators - Phoenix Coyotes 2-5
2011.11.03. Phoenix Coyotes - Nashville Predators 0-3
2011.12.06. Nashville Predators - Phoenix Coyotes 2-3
2012.03.12. Phoenix Coyotes - Nashville Predators 4-5 szétlövésekkel

Elemzés

Egyik félről sem mondható el, hogy tapasztalt lenne a rájátszásban, éppen ettől, no meg a két fantasztikus kapustól lesz kiszámíthatatlan ez a párharc. Amire a Phoenix védelmének nagyon oda kell ügyelnie a Nashville ellen, az a záró percek védőjátéka egygólos előny birtokában. A Chicago három mérkőzést is úgy egyenlített ki, hogy az utolsó százhúsz másodpercben egalizált, miután extra csatárral ostromolták a Prérifarkasok hálóját.

Bár ennek ellenére kettőt ezek közül megnyertek a sivatagiak, ugyanezt nem játszhatják el a folytatásban, hiszen hosszútávon ez nagyon fel tudja őrölni a testi és a mentális erejét a csapatnak.  A Coyotes csatárai eddig Antoine Vermette-en kívül nem igazán brillíroztak, de a csapat erőssége nem is bennük, hanem a védők támadópotenciáljában rejlik. A playoff kanadai táblázat első öt helyezettje közül három védő a Phoenix részéről.

Persze ha védőkről van szó, akkor a Nashville-t sem kell félteni, elvégre náluk játszik a liga legütősebb bekkpárja Shea Weber és Ryan Suter személyében. Bár Weber az első mérkőzésen leginkább heves vérmérsékletével hívta fel magára a figyelmet, utána korrigált a Henrik Zetterberg ellen mutatott botrányos viselkedésén, és a hátsó alakzat vezéregyéniségévé nőtte ki magát. A két sztárbekk mellett Kevin Klein is szállítja a pontokat a kék vonalról, míg az idény végén Oroszországból visszatérő Alexander Ragyulov szép csendben pont/meccs átlagban teljesít.

Kulcsfigurák

A Phoenix tele van sokat megélt veteránokkal, akik egyelőre, az előző évekkel ellentétben, nem sokat mutattak magukból. Ray Whitney, Daymond Langkow vagy éppenséggel a csapatkapitány Shane Doan is azok közé sorolható, akiktől több kell, ha a Phoenix folytatni akarja a menetelését.

A Nashville részéről a rájátszás, és a szezon egyik kellemes meglepetése eddig Gabriel Bourque, aki négy ponttal abszolválta a Detroit elleni párharcot. Kiváló érzéket mutat eddig góllövésben, amire nagy szüksége van a Nashville-nek – többek között ennek befoltozására érkezett Ragyulov vagy a cserestopkor Andrej Kosztyicin. Ha ezt képes lesz folytatni, akkor olyan mélységű csatársorral vághat neki a párharcnak a Predators, mely túl nagy falat lesz a Phoenix számára.

Hathárom tipp:

A nyugati rájátszás első körének két legbotrányosabb csapata csap össze, így lehet reménykedni abban, vagy legalábbis számítani rá, hogy ez a párharc sem marad beszédtéma nélkül. Bár Raffi Torres még jó sokáig nem térhet vissza 25 mérkőzésre szóló eltiltása miatt, Weber szolgáltathat ismét pikáns jelenetekkel. Mindenesetre a Nashville az idei évben egy győztes csapat képét mutatja, és nem hisszük, hogy pont a megfáradt veteránokkal felálló Phoenix fogja megállítani őket a céljuk előtt. Nashville diadalra adjuk a voksunkat, hat meccsen.